Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
290 sain, midőn 10n - nov - éjjel egy faluba mentünk s ott az oláh papot - ( 318 ) Birőt elfogván - más nap a Biró lázitása miatt akasztófán lelte nyughelyét - következett nap előőrségen valánk s 10 orakor a legközelebbi oláh falu meghódítására menőnk mig ide járánk az ellenség roppant számmal támadta meg a Város Délkeleti, s nyugoti oldalát mi futva fáradtan a Város alá az ellenség elébe áltunk mely már akkor csordánként foglalta el a saját védelmünkre készített sánczokat is de mi bár készületlenül s minden csatarend nélkül visszaverénk esti 7 órakor az ellenséget s kiszorítottuk az erdők alá ez történt Vasárnap !! Eljött Nov 13^i véres nap mely éltem s a történet könyvében ( 319 ) örök emlékű betűkkel lészen feljegyezve, s mit ha terjedelmesen le akarnék írni több iveket igényelne, csak a fontosabbakat közlöm tehát : az éjjet szabad ég alatt, az 5^ éjjet már éhen s álmatlanul virasztánk át midőn hétfőn reggeli 6 orakor a rettenetes ködös és esős időbe az ágyúk menykövei megszóllaltak. mellyet a mi kevés számú ágyúink csak gyéren viszonozhattak, én mindjárt a csata szinihellyére sieték, s a fennálló csatárlánczal együtt a kertek kerítései s árkok megöl hatalmasan tüzeltünk a roppant számú ellenségre, erőnk ugyan ez éjjel megszaporodott 2 század 27^ Zászlóaljbéli honvédekkel s meg nehány száz nemzetőrrel, öszven mintegy 600 emberei. ( 320 ) de az ellenség is - mely kevés számunk daczára is - positionkból egész délután még kiszorítani nem vala képes - ujjabb erőssitéseket vonhatván magához Temesvár felöli - egyrészről az előre tolt oláh néptömeg mint barricád mögé vonult gyalogság más oldalról tetemes Ulanus lovasság egész erejével intézett ostromot állomásunkra. - melynek eredménye a lett hogy kénytelenek valánk azt elhagyni s szüntelen tüzelve jó előre készített uttcza veginni torlaszok mögé vonulni, itt délutánni 5 óráig tartánk magunkat mignem a rettenetes tüzelés után mi a jól fegyelmezett s tanult nagyszámú Leiningen Sivkovics és Határ őr katonák tüzét ki ( 321 ) nem álhatva más felüli az uhlanusokkal elönyomuló 11 ágyú irtózatos tüzét fel nem tarthatva vonulánk de mindég tüzelve bellyebb bellyebb a városba - én még quartélyomon maradt szeredásomért akarék menni - melyet ez éjjel egy kis üress időt véve magamnak hogy ne gátoljon ez is a csatába, hazavivék mint bátorságos helyre - midőn már uhlánusokkal s ágyukkal tele volt gazdám térés udvara, - visszafordulék, s a már akkor a Maros hidján keresztül vonuló csapattal én is költözők át Radnára, s estveli 6 orakor tökélletesen ki valánk szorítva a városból. - azomban érdekes megjegyezni hogy önkényteseink kozzül néhányon daczára a már ablakokból is puskázó ellenségnek, makacsul tar ( 322 ) tóttá magát a túlparton, fedezve mintegy az átvonulást, de más részt véghetetlen hasznot tett hősi bátorságuk, mert a mint mi kivonulánk a városból mindenki elfelejtkezett a mészgöd- röknél túl a városon - előőrsön álló egy század Nemzetőreinkkel a visszavonulást tudatni, kik az ellenség által elvágatván, kényszerültségből kelle elhagyni állomásaikat s mellék utón az ellent kikerülve a legszebb renddel, de puskázva már vonulának a városon s majd a hídon keresztül a mieink áltál is fedezve az innenső részre, Nagy Mihály Kapitány vezetése alatt. Radnára a túlpartról omlottak a kartácsok ezrei s a cserepes fedeleken végig csösörgve sok kárt okoztak. ( 323 ) Mig a túl Lippán a 6 orakor bevonult pogány néptől vólt mit szenvedni a szegény Lippaiaknak, különösen a Magyar ajkuaknak, kik velünk tartottak, mert az oláhok Ráczok, mint testverjeiket tárt karokkal fogadák a népek gyilkosit. - s azokkal egyesülten ölték raboltak a szegény magyarokat. - s a Várost lángba boriták. Kinyomatván ekként 26 órai kemény harcz után állomásunkból a 10 anyi ellenség által - mert az ellenség száma legkevesebb számítással volt 10000 ezer a temérdek oláh felkelők kivételével is, s mi csak lOOOen azok rendes fegyelmezett katonák mi pedig felig tanultak, de szabad szellemtől lelkesültek, - azoknak ( 324 ) 11 agyujok s nekünk csak 5, mellyekkel ök a mi alkalmatlan állásunk ellenébe a legjobb állásból működhettek és mégis a mint a szemmel látott halottak számából kivenni lehetett 2-300 halott s több száz sebesültjük maradt a csatatéren midőn nekünk 2 varadi 1 Békési = öszvesen 3 halottunk s 20, 25 sebesültünk volt, - a csapat Radnán a Klastrom előtt vett pihenőt, de honnan csak hamar felkerekedve nehogy az Paulisi szorosnál könnyen áttörhető ellenség által körülvétessék, - v / vagy / ha át nem törne is, de a túl partról az egy keskeny utón elvonulni kényszerült csapatunkat mindegyig leágyuzhatná, - a hegyek ( 325 ) felé vette az utat Világosnak s ott utazott, s csak Kovaszinczánál az Aradhoz közel fekvő falunál tért ki a hegyek közül Aradra tartva. En kit a szerencse a csaták legdühösbikébe - most is meg tartott bár soha nem kerültem nem kerülhettem a legvészesebb hellyeket s az ott tomboló halált mert mint altisztnek példával kelle előli menni, midőn pedig az ágyukartács ezer alakban repdesett körültem, s a puskagolyó fütyölt fülembe, mint réten járó ember körül a szúnyogok, - én tehát átmentemmel a hídon egy mindig oldalam mellett harczolt s elebbi napokban jó ismerősömmé vált Radnai ( 326 ) paticariussal bementem az ő szállására hol kissé pihenve s nehány pohár sziverösitő silvoriumot, - az életbe talán legjobb izübb esettet - bevéve
