Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár

__________________________________________________________________________________285.

értünk fogjainkkal,- a midőn a többiek rajtunk ( 286 ) jót nevettek, de mi nem kiknek élete koczkázva volt,- foglyinkat átadtuk a parancsnoknak.- kiktől megtudánk azt is hogy a rósz szellemű biró parancsára gyujtatott fel megérkezésünkkor a falu néhány háza, a Várbeliektől megparancsolt jeladásul, hogy a Magyarok megérkeztek, s maga is talán a Várba menekült- ez idő alatt a tűz kezdett lecsillapodva elaludni,- és mi folytatánk utunkat tovább bár már éjfél tájba lehetett az idő és huzamos utazás után hajnalra Engelsbrun - Angyalkut vagy Kisfalud - innenső oldalára érkezve rendes sorokba felállittatánk s pihenj vezényeltetett,- ekkor az egész csapat a megy hellyén telepedett én többekkel együtt az utón lefeküdve fegyverem párnául szolgálván, igen édesen aludtam a hűvös reggelen, melyből csak a Sorakozz vezényszó kiáltása riasztott fel, mi perez alatt megtörténvén a falunak másik vár felölli oldalára vezetteténk s csak akkor bámulánk el hogy a Várhoz mily közel, szinte alatta vagyunk. Itt kissé megállapodván, mindössze 3 töltésből álló ( 287 ) lökészletünkhöz még 12 patron adatott mindenkinek, s ezután egy szakasz önkéntes s egy század Békési Nemzetőr a jobb ugyanannyi a bal szárnyra rendeltetett ki. az egész haderőnek két szárnyát képezvén s igy csak másfél század önkéntes s isten tudja mennyi de számba sem vehető Nemzetőr maradt a széles s egyenes uttezán képzendő centrumba, egyetlenegy 6 ftos / fontos / ágyunkkal. Mi tehát itten letelepedőnk s pihenőnk bár nagy része a szomszéd házak kutatására mentek, hol - a rósz érzelmű svábok jövetelünk hírére mind elfutván - a lakok üressen bezárva maradtak, mellyeket a legénység kivált pedig a Nemzetőrök kimélletlenül kezdenek feltörni s az abba lévő élelmi szereket elhordani azután a pinezékre került a sor, mellyekböl a bort nagyrészint kitakarították s pocsékolva feldorbézolták mig más részét, szalonnával, zsírral, liszttel, mézzel, s hússal megterhelt szekereikre rakták a dúló Nemzetőrök úgy hogy már nagyrésze a legénységnek félig meddig be volt kapva, én ki a tábor hellyén rakott tüzeknél rendes szokásom szerént szalonnát sütők ( 288 ) bár nem akarék részt venni az ingyen ételbe és italba, azon hiedelem lévén hogy mindazok meg vágynak mérgezve,- de látván hogy az abba résztvevőknek attól semmi baja sincs - a jóllakás után szomjamat elóltani én is elmenék egy szomszéd házhoz, melynek pinezéjébe szárközépig úsztak a borba a katonák,- s egy még teli hordóból vett önkéntes kulacsából jót ivék sőt kulacsomat is a legjobbik bort tartalmazó hordóból megtöltetve - jövörül gondoskodva eltávozék,- a dorbézolás talán még tovább is rogyásig folytattatott volna ha a csatazaj s ágyú dörgés öszve s ki nem riasztja embereinket a lakatlan házakból.

Ugyanimmár mintegy egy órával előbb a Vár felöli két Uhlanus jött egészen a falu aláig hol embereink csatakészen felállítva valának, kikre midőn rábukkantak azok reájuk tüzelve, sebess vágtatva vissza fordultak a Vár felé, s alig egy óra múlva a Szent Miklós / Kisszentmiklós / alatt szemünk láttára felállított Uhlanusok fellegként vonulának csapatunk jobb és bal szárnya felé, midőn kivált a balszárnynak tetemes erő vonulván ( 289 ) én szakaszommal oda rendelteték, alig érék oda midőn a vágtatva rohanó uhlanusok is ott termének mind két szárnyon s kezdődők első, soha nem próbált s hallatlan makacs csatánk, nekünk egyedül gyalogoknak erőnkhöz mért roppant számú lovassággal mind a mellett is bal szárnyunk tömeges formába s jól irányozott lövésekkel fogadta a rohamokat.- visszavonulni kényteté, mig a jobb szárny összeszedni magát hirtelen nem birá az ellentől a falak alá visszanyomaték s elmaradt káplárja Szecsei Ferencz egy lovas tiszt által halálra vágatott,- De ki azomban maga sem kerülhető el a bosszuállás kezét mert elöugrott fiainktól három egyszerre talált lövés által mind ö maga mind a vélle előre nyomult uhlanusok földre téríttettek. Mi megzavarván őket itt is hátráltak, azomban mind a két szárnyon ujjabban kezdődött a csata, ujjabb rohanást próbálván az uhlánusok még nagyobb s pihentebb csapattal balszárnyas tömegünket a tanultabb ellenség túlnyomó ereje meg kezdé bontani s egyes lovasok a tömeg belsejébe vagdalva behatolni ( 290 ) csapatunk a ház megetti palánkok védelmére támaszkodva tüzelve s a lovassággal összekeveredve kezdett hátraindulni,- igy midőn én is egy uhlánus rám irányzott pika szúrása elöli,- fegyverem töltetlensége miatt menekülni akarnék a magas palánk átugrását kisértém meg mi sikerült is s a rohanó uhlánus pikája csak köpenyem szélét szegező a kerítéshez mely lefele eső terhem alatt elszakadva a földön valék mentve a levágástól midőn több átjöttekkel a palánk egyes deszkáit kiszedve sértetlenül tüzelheténk a közel ellenre, s a rám rohanó uhlánus is éltével űzető meg meré- nyét golyomtul mig másik lovát lőtte el allólla, bementünkkel a kint maradt de a palánk által védett bajtársaink is nagy könnyebbséget nyerőnek, mert mi belülről golyóval pusztitánk az ellent, mig amazok összvekeveredve szuronnyal szedegetik le őket lovaikrul, mellyek miatt heves ellenállásunknak meg nem felelhetvén, másodszor is kudarezot vallva hagyák el a csatatért számos ember és ló maradván a szinhellyen. részünkről is Szt Tóth Miklós s még egy másik a sok bortól felhevülten részegség s vakmerőség szülte vigyázatlanság áldozatjai lettek, s az ( 291 ) ellenségtől tökélletesen széttapostattak,- a másik jobb szárnyon hasonló eredménnyel csak hogy kevesebb ember veszteséggel vonult vissza az ellenség.