Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
286 Ennyi sikertelen próbatét miatt feldühödvén az ellenség vezére Blomberg, harmadszor és ujjabb rendezettebb csapatot külde reánk, Két szárnyon mint előbb a lovasság közben leiningen Sifkovics gyalogság 3 ágyúval erössen tüzelve, melyre egyetlen ágyunk csak gyéren felelhetett, sőt megtaláltatván s egy küllője kiüttetvén, a Városba bevonulni vala kénytelen, a csatárlánczba jövő s még néhány nappal előbb előttünk Aradon mint barátok s hívek éljenzés közt keresztül utazott Leiningenek elibe szintén csatárlánczba küldetett a Centrumba maradt egy század, melynek erősítéséül csapatom is oda parancsol- tatott, bár már az esmeretes uhlanusok megtámadással fenyegetve közelgettek,- Én csapatommal a Centrumra sebessen nyomuló ellenség elébe vonulók, melynek még csak ágyúi szórták ránk veszedelmes magvaikat, mellyek körüllettem ( 292 ) az első lövésre néhány szakaszbeli halálosan néhányat megcsonkítva leütöttek, - a jól fedezett gyalogság csatárláncza is már puskalövésnyire lévén, jól irányzott lövésekkel tüzelt reánk, de a mellyek mindamellett is embert nem találtak, minél fogva mi is tüzelésközt hátra vonulánk a falu szélső házai szegletére, s a jobboldal legszegletén álló Kövér-féle kastély ablakaiba s azonnal udvarán kívül a szabadra néző nagy magtér nyílt részére, s kerítések megé, én éppen a nevezett ház belső piacza felölli ablak szegletén vonulék szakaszommal, s hátunk megett a fáitól fedve roppant jajgató Békési Nztőr / Nemzetőr /, ezen mint szinte a többi hellyekröl is csüggecletlenül tüzelést folytonosan a mindég közelebb vonuló bátor ellenségre, de minthogy az általam elfoglalt szegleten egy tömegbe legtöbb ember vólt, s annál fogva azon helyről az ellenségre a tüzelés legsűrűbb s legveszedelmesebb,- az ellenség ezt észre véve ostrom tüzének legkiválasztottabb czélpontja lett, úgy hogy mind a puska tűz mind az ágyú tűz egyedül reánk ( 293 ) volt irányozva, mert mig embereinket puskatüzzel igyekvőnek pusztítani, ágyúgolyókkal a felettünk álló ház tűzfalát akaránk ránk borítani, melynek már valóban omladozó téglái közzül egy bal vállamra esvén azt igen megütötte, de azért csak tüzelék fáradatlanűl biztatva embereimet is, mely biztatásban midőn a bennünket czélba vett ellenre, egymás után a szeglet védelmére támaszkodva tüzelnénk egy ellenséges golyó puskám kilövése után, a fejembe csatolt kalapot ily erővel vágva meg hogy annak ereje magamat is hányát borított s fal szegletérül lekorholt mész és czementtel szememet teli vágta,- mely vészélyes golyó kemény kalapomról a hátam megett állott s lövésre készülő nállam magasabb B Tóth Istvánt homlokon találván minden fáradsága mellett is halálosan a földre sújtotta mellém, társaim azért nem csüggedének. hanem lelkesen csatázának s minden lövésök biztos vólt mert az ellenség már a falu alatt végig futó nagy árkon is, mely alig 40 lépés vólt - keresztül jönni bátorkodván ( 294 ) jól czélba lehetett venni, mind innen mind pedig az ablakokból kiknek már szinte aldalvást estek, így az előnyomulók kereszttűzbe vétetvén bellyebb vonulni képes nem levének, én is feltápászkodva a földről minthogy már egyebet tenni nem tudók fegyvert töltöttem a lövők számára s készen adtam kezükbe, különösen pedig a Békésieknek vólt erre szükségük kiknek ha fegyverük vólt is töltések nem vólt, vagy azzal bánni nem tudtak, igy az ellen közelsége, s a balszárnyon is tűzessen folyt verekedés s lárma, kétes kimenetele miatt a Nemzetörök nagyrésze kétségbe esett jajgatott és reszketett, sőt voltak olyanok kik fehér lobogókat mondogattak kidugni megadásuk jeléül, kiket én szuronnyal előre hajtván tüzelni kényszeritek vagy onnan elvevék, hogy asszonyos félelmükkel a mieink bátor magatartását netalán le ne hangolják,- miért is azok nagyrésze a már rablott szerekkel megpakolt szekerekre fel ( 295 ) ülvén még a csata folyama alatt gyávául magunkra bennünket,- rohanva eltávozott, csak néhány tisztjeik s bátrabb lövészeik maradván hátra, mi ezekkel legkissebb tér sem engedve az ellenségnek még mindég tüzeltünk mely folytonos tüzet mi minden parancsnok v / vagy / főtiszt hijjánya mellett is.- mert azok még a csatártüz megkezdésekor az ágyúval együtt bevonulának a városba bátorságos hellyre magunkra s istenre bízván bennünket,- oly czélirányosan intéztük az ellenségre, különösen én a puska lövésnyire álló s onnan tüzelő tüzér csapatra, figyelmeztetém mindég embereinket s egyrészét azokra tüzeltetém mig más rész a gyalogokat tartóztatá minek meg is vólt üdvös hatása, mert az ellenség ki nem álhatva a folytonos tűzet az átlépett sánczoknak hátat kezdett fordítani midőn embereink még nagyobb bátorságot nyérve rejtekeikből kimozdulva s az előbb az ellenség által taposott sáncz megé vonulva irtózatosan tüzelt utannuk s reájuk, sőt ( 296 ) némellyek a szántóföldön merészen állva puskázott a vissza tüzelőkre, midőn sokan utánnuk iramodva a síkon űzni akarók a már futókat, visszarendeltetének. A két szárnyon a már harmadik támadás után is hasonló eredménnyel folyt a heves harcz. - honnan a lovasság ismét tetemes veszteséggel visszaveretvén futva ment vissza a vár felé, a midőn egyetlen ágyúnk a tisztekből álló fedezettel, kik a csata alatt azt környezve bátorságos hellyen haígaták a puskaropogást - előjőve ismét megkezdve működését, s a futó ellenség lovassága tömegébe látható réseket csinált több ízbe mind addig mig csak golyói beérheték a mcgveretelteket, mi pedig más teendőnk nem lévén örömtül s a kivitt diadal érzetétől dagabó kebellel szemlélőnk s csókolánk meg egymást, - megelé-
