Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Korompai Balázs: Széll János volt honvédfőhadnagy emlékiratai a szabadságharcból. Történeti naptár
284 menetet csapatunkból előre küldött fél század avantgarde,- előcsapat - nyitotta meg s vezette, utánna csapatunk több része s utóbb a Népfelkelés végetlen hosszú sora kikkel számunk mintegy 7000 körül lehetett, de ők fegyver nélkül valának nagy részt - csak fustélyokkal s dárdákkal, lándzsákkal ellátva - utunk hova vezet közülünk senkisem tudta, mert hiszen katonának azt tudni nem is szabad, ő csak vakeszköze a tényeknek,- s a parancsnak vakon engedni tartozik, mígnem rövid félmértföld után az aradi útba eső Neudorf nevű faluba érénk, mellyen keresztül megállapodás nélkül folyta ( 281 ) tánk utunkat, midőn a falu túlrészén álló elöfogatok rendelkezésünk alá adatva felültünk azokra s gyorsan haladánk a jó sváb lovakon, a legközelebbi Tronau / Traunau / nevű sváb falu felé,- midőn már bár jókor reggel kiállittatánk az elutazásra, de katonai rendes szokásként az ácsorgásba sok idő kerülvén,- a nap a delet is meghaladta, mit az étvágy tanúsított legjobban,- de erélyes kapitányunk ezen bajon is - előre gondoskodásával segített,- mert a nevezett faluba beérvén, s szekereinkről leszálván, kész ebéd várakozott mindenkire, egy részről a piaczon lévő korcsma állásába hozván fel étkeit, ott vétetett körül nehány éhes hadfiaktól, másik része a házakhoz ment enni, igy én is az Őrmester s egyik Kapitánnyal a falusi bíróhoz juték be, hol nem is várt gazdag ebéddel tartatánk jól, s e mellé mint mindenütt a Bánátba, hatalmas bor szolgált bőséges italul, ebéd után mit hamar kelle végezni vissza indultunk az induló helyre - a sváb bírónak derék neje s még derekabb leánya, bor s pálinka közzüli választás kínálása mellett ( 282 ) egy ittczés kulacsomat jó féle cseresznyepálinkával tölté meg. Szives szerencse kivánatokkal bocsátva el, Tranaut / Traunau / a csapat nem sokára elhagyá ugyanazon szekereken, s beír jól haladánk már hanyatlóba vólt a nap s lenyugvó félen midőn Gutbun / Guttenbrun /- sváb faluba érénk, hol meg sem pihenve, már többnyire gyalog - bár a szekerek jöttek utánnunk - utazánk, mivel ellenséges szellemű népek de külömben maga az aradi vár őrség által is czirkált hellyeken valánk s valóban úgy is vólt mert már ez utóbb említett helyről az Uhlanusok előőrsége csak előcsapatunk bevonulása hírére távozott el,- s ennél fogva tanácsosabb vala rendbe gyalog utazni s igy a véletlenre készen lenni,- azomban beesteledett, hold világtalan sötét éj homályában folytatánk a nem ismert utat,- mi annyival terhesebbé lett mert az utazás szülte nagy szomjat sehol sem lehete vízzel eloltani, nem lehetvén szabad a sorból kimozdulni, mit könnyen is eltévedés s elmaradás követhetett volna,- annál fogva az álommal is egybekötött szomjat a kulacs tartalmával kivánám tova ( 283 ) űzni, de az még veszedelmesebb vólt, mert álom űző hatása csak kevés ideig tartott, azután még nagyobb mértékbem idézvén elő az álom sujját,- mi miatt sokszor alva haladák a többiek között s csak akkor ébredék fel midőn egyik vagy másiknak dőlve beleütközék vagy sarkába lépve megakadtam sokszor egy egész szakasszal előbb, ilyenkor ismételtem az ivást, részesítve belölle a mellettem gyalogló kapitányt Varga Józsefet is ki felette nevette álmosságomat, mit minduntalan még nagyobb erővel idézett elő az édes pálinka. Ily keserves utazás mellett értünk már késő éjjel Schöndorf falu alá, mely midőn alatta megállapodánk, hirtelen lángot vetve a falu alatt csatarendbe állított csapatra kísérteties fényt vetett,- midőn egy szakasz a falu körül szemlére kiküldetvén, azon eredménye lett hogy két svábot fegyver rejtőzve titokban elfogva hozának, kik megvallák hogy az Uhlanusok forpostja most távozott a faluból,- ezalatt hirtelen puska ropogás vólt halható a mieink részéről, mely egy szekeren nyargaló, s a mieink ályt kiabáló hangjá ( 284 ) ra megállani nem akaró, s meg nem is állott svábra tétetett, mely nyargaló szekér zörejéből messziről jajgató hangok valának kivehetők bizonyságául annak, hogy a lövések egyike bizonyosan talált valakit a szekéren. De veszedelmes vala szűnni nem akaró puskázás rám nézve is, mert a falunak felgyujtásakor négy vállalkozó bemenvén a faluba a Jegyző pap és Bírónak e tény miatti elfogása végett azok huzamosabb ideig benmaradtak, a midőn elfogatásuk gyanittatván szakaszommal én küldettem be, a nagydarab helyt égő de senki által nem óltott még csak nem is környezett.- faluba - midőn lövésre készen vezetőm szakaszomat egy kalauz után a Jegyzőhöz kit otthon fekve találék, kinek őrizetére mig felöltözik 2 embert hátra hagyva a Biró házához menőnk, de otthon nem találánk, hanem Ígért embereinket minden félelem s elővigyázat nélkül borozva, kiket azonnal onnan kiparancsolék a szakaszhoz, innen a falu házához menőnk ( 285 ) de a rossz szellemű biró ott sem vala feltalálható, mert bűnének öntudatában megszökött, innen a közel lakó paphoz menőnk kit s még néhány gyanús egyént öszvecsipve a szakasz közepett, a falu alatt álló sereghez valánk kisérendök midőn a fent említett rendetlen puskázás a felénk rohanó de azután utat vesztett sváb szekérre tétetett, a golyók közibünk,- kiket a csapat fegyverrel kezünkbe ellenségnek vélt - szórattak, s csak egy éppen utunkba eső kőhíd alá vonulha- tásunk mentett meg talán többeket a lehető haláltól,- ezek mellett egy embert a sötétségbe elküldvén a hadcsapathoz ki hírül vigye hogy hozzájuk tartozván ránk ne tüzeljenek,- mi egyéb iránt emberem oda mentéig is kezdett csillapulni mihelyt a mozgó fekete tömeget eltűnve nem láthaták, a hid alá vonulván a követ szavára pedig a Kapitány által egészen megszüntetvén,- bár az egész rosszaltatott,- a sereghez
