Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Szabadi István: Révész Imre (1826-1881). Napló, igehirdetések, levelezés

218

nünket hogy azon földön éljünk és haljunk mi is mellyen atyáink éltének, ‘s mellynek sírja elhunyt őseink porait befogadá; hogy lakjunk bár a’ paloták fényében: még is valami fönséges érzemény vonzza lelkünket azon hajlékhoz mellyben születénk, habár a' szegénység kunyhója légyen is az. - Honnan van az hogy bár nem egyszer van igaz okunk e’ földet nyomor és siralom völgyének nevezni és ebből meny- nyei hazába kívánkozni: és mégis jól esik minnyájunknak élni a’ hazában hol őseink nyelvét beszéljük, és mégis jól esik nékünk csak végig tekinteni is a’ haza földén, mellyet nemesen küzdött apáink vére áztatott. És ez valóban különös tulajdona érzeményvilágunknak, hogy miként minden nemesebb indulatok és érzemények: úgy ezek legfenségesbje a’ hazaszeretet érzeménye is legtöbbször csak a’ szenvedések nehéz napjaiban kél föl és él a’ maga méltó tisztaságában és erejében; mint ha sujjos villám vólna ez, melly csak vihar által előhajtott sötét fellegek méhében születnek; vagy mintha borostyán vólna az, melly csak a’ nagyszerű épületromokat koszorúzza meg. - Bizonyítják e’ nagy igazságot Izrael népének főbb története is. Látjuk itt, hogy a’ nép miután eltűnt Dávidnak és Salamonnak virágzó kora, nem örökle meg az ősök tiszta vallását, ‘s bálványozásba merülve, és a’ viszálkodások tüze által önpolgári életét is emésztve: saját romlása által ragadtassák a’ veszély ösvénye felé, úgy az eddig hatalmas és bölcs nép idegen nemzetek rabszolgája lön. Ott ültek vólt a’ Babyllonnak folyóvize mellet Juda országának rabfiai, és sírtak vala midőn megemlékezének a’ honról; és jóllehet azok kik nékik uraikká lőnek, kívánnak tőlök igazságos éneket a’ Sionnak énekei közül: ők nem énekelheték az Úrnak énekét az idegen földön, ‘s a’ Babyllonnak közepette díszfákra függesztik hegedűiket; és a’ mély bánatborult hazafi lélek midőn megemlékezik a’ távol Jeruzsálemről elbusulásában nehéz átkot mond magára ha arról elfelejtkezik, mondván: ha elfelejtkezem rólad Jeruzsálem stb. Neliemiás a’ hű hazafi és nagy nemzetreformátor midőn egyszer királyi ura által szomorúságának okáról megkérdeztetik a’ legnemesebb lelkesedéssel igy felele: „miért ne vólna szomorú az én orczám ha az a város mellyben az én atyáimnak koporsóik vágynak elpúsztíttatott és annak kapúi tűz miatt megemésztetének, Nehém. 2. 3. - Megváltánk földi munkálkodása idejében, Izrael népe idegen hatalom rabigája alatt nyögött, és csak egy szó vagy eszme is idvezítőnkről a hazaszeretet nemes érzeménye mellett képes lett vólna végképen veszélyeztetni az ő isteni czélját melly egy nemzeti érdekeken felül emelkedve az összes emberiség bóldogulását tárgyazá: és mégis midőn egykor Jerusálem felé közeledők is távolról meglátá annak falait, midőn isteni lelkében föltárult a jövendőnek képe, és elgondold, hogy nem sokára eljö az idő midőn Izraelnek fővárosát ellenséges kezek lángba boritandják, és a’ nép mellynek körében ő születék szétűzetik a’ föld határain: fájdalom kelt az isteni megváltó szívében és szeméből a’ hazaszeretet bus könnyei hullának, Luk. X. 4L -íme milly érzékeny események bizonyítják azt, mint minden öntudatra ébredt nép történetei igazolnak, hogy a’ hazaszeretet az érzemények eme legbecsesebb gyöngye legtöbbször csak a’ fájdalom mély tengerében terem és él a’ maga méltóságában. Hála az emberiség és nemzetek istenének! mi nem vagyunk olly helyzetben, hogy a’ hazaszeretet nemes indulatát a’ szenvedések sujja költené fel lelkűnkben, de mégis jól esik szívünknek boldog helyzetünkben is fel fel melegülni e’ nemes érzeménytöl, jól esik sőt szükségeltetik is lelkűnknek komolyan megvizsgálnia a’ hazaszeretet indulatát, épen úgy mint szükség és hasznos tudnunk azt hogy testi egészségünk mik által tartatik fent, hogy igy a’ betegség nehéz napjait elkerülhessük. És épen ezért reményiem én, hogy gyarló elmélkedésemtől nem vonjátok meg becses figyelmeteket, midőn röviden előadni igyekszem.

1, hogy miben áll az igaz hazaszeretet,

2, hogy mi okok inditnak bennünket a’ haza szeretetére. I.

A fö bölcseség miként minden teremtmények elébe úgy az emberiség elébe is tűzött ki bizonyos rendeltetést vagy végczélt; melly bizonyai soha más nem lehet mint az igazságnak uralma; ez tehát azon fönséges de csak eszményi is igy soha tisztán el nem érhető czél, melly felé az embermilliók a’ tökélyesbülés végeden rabigáján küzdöttek mind e’ mai napig, és küzdeni fognak mind az időknek végéig. És a’ polgári társaság vagy haza nem egyéb mint olly intézmény mellynek körében és segítségével a’ nemzetek sokkal sikeresebben küzdhetnek amaz egyetemes czél felé; és igy a’ polgári társaság végczélja, utolsó elemzésben épen az a’ mi az emberiségé; és a’ hazaszeretet legáltalánosabb értelemben nem más leend, mint ezen kötelesség miszerint a’ társadalmi czél elérhetése vagy megközelithetése végett, minden polgárnak tehetsége szerint mindent meg kell tennie. - De igyekezzünk elmélkedésem e’ részének