Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Szabadi István: Révész Imre (1826-1881). Napló, igehirdetések, levelezés
214 Úgy látszik, hogy még most a muszkáknak nincs kiadva a rablás-szabadság; mert hiszen a tisztek s jelesen a tegnap este Kerekes úrral találkozó altiszt s ma is a major, ki vele fönt volt, azt egyáltalában nem láttatnak elismerni. De másfelől a szeniori szobát vésővel feszitettlk föl, a mit itt is hagytak, s a városon is a múlt éjről sokan panaszkodnak, hogy tőlük holmit elrablottak. H. ur, a gazda, igen nagy skandalumot csinált, hogy mindent itt hagyva, senkinek sem szólva, elment, mert a kulcsok nála voltak, pedig ezekre szükség lett volna, mert a nyugoti porta felőli alsó emeleti szobákat a nagy kollégiumban a betegek részére mind elfoglalták a muszkák, az ócska kollégium pedig egészen övék; - már tegnapelőtt délután, mihelyest beérkeztek, százával vitték ki a gyárosoktól itt hagyott gyékényeket s azon hat ökröt is, melyet még tegnap este az első kúriára behajtottak, s mi úgy látszik, némi részben mai ebédjükre volt szükséges, itt kínozták halálra, nyúzták meg s vagdalták fel. Egyébiránt a mint R. Pf. ur mondja, valami 6-7 ezeren vannak 12 ágyúval, s Duklától (galicziai határszél) jővén idáig egy hét alatt, talán pihennek itt vagy 48 óráig. Egyébiránt, ki tudja, nem lesznek-e itt isten tudja meddig?! N. B. Tegnap délután 2 órakor, midőn egy csapat lovas muszka beérkezett, a városház előtt megállották s egy tiszt proklamácziókat osztogatván szélylyel, nekem is adott egyet ezen szavakkal »lesen Sie hier auf« s én tehát - félvén hogy felaprit - s másfelől vágyván tudni, hogy mi van benne, felolvastam, igen lassú hangon. Azután is kérték tőlem többen, de nem adtam. Egy főcsapat itt a kollégium és nagy templom közt van; heverészve a kollégiumból kivitt gyékényeken a fák alatt, szárogatva s szellőztetve ruháikat, feltámogatván szuronyos fegyvereiket, akgatván azok tetejére sisakjaikat. - Ruházatjuk görögszerü sisak, rajta rézből az orosz kétfejű sas; bokáig erő durva szőrszövetü kabát, ez alatt durva s szennyes ing s gatya, némelyiknél fekete nadrág, vörös szegély- zettel. A mint a szárítások alkalmával láttam, van nekik frakkjok is, vörös szegélyzettel. - Arczok mit sem különbözik a mi országunk lakosainak arczától, fekete-vörös, naptól sütött arczuk van. Úgy látszik, érzik a mai jó meleget, mert árnyékok alá húzódva s csak ingre-gatyára vetkezve heverésznek nagyobb részint. Miveltséget minél kevesebbet mutatnak s bizonyítanak. A major, ki ma reggel R. Pf. úrral a szenioralis szobát nézte volt, valamint azon altiszt, ki ma nálam volt, németül egy szót sem tudott. A képeket, miket ez utóbbi szobámban látott, csodálta, s különösen egy hadi főtiszt kisszerű képére nagy reverencziával tekintett. - Altisztek, úgy látszik, a közlegényekkel vannak s hálnak, semmi magasabb igényeik nincsenek. - Némelyik közlegény megizlelte pipám füstjét, midőn nálam volt, szörnyen kérte a dohányt, s én adtam is. Most 4 órakor, ismét zörget egy muszka a rostélyos ajtón. Kimentem a theka ajtaján s látván hogy kéredzik be, nem bocsátám s mondám szlávul előtte, hogy ez szent hely, - úgy látszik, megilletődött. A muszka sereg mind nagy termetű, 20-30 év közti férfiakból áll, kik mint sejtem, gépszerüleg osztogathatják a halált a világ legvitézebb seregének is, de a mi nekik egyáltalában nincs... a szellem....a szellem.. .Oh! - mens agitat morem!! Julius 6. Tegnap délután K. F. és V. J. prof. urak jelentek meg a rostélyos vasajtó előtt; én lármájokat csak akkor vevém észre, midőn az oratóriumba menekült fiuk is már épen jöttek kifelé s midőn az utóbbi tanár ur már épen pecsételni akará le a rostélyos vas ajtókat. V. J. tanár urnái van egy generalis szállva, s ő ezzel kiment a nagy erdőre, a mint maga mondja (kocsin) a végre, hogy az ottani rombolásokat megmutatván, igy az iskolánkbani rombolásokért is elgtételt vegyen vagy a leendőket meggátolja. A mint V. J. tanár ur mondja, az útban kéz-összecsapva mondották, midőn a nagy erdő felé a muszka generálissal kikocsizott: »Istenem! hát ez is az ellenséghez pártolt már!!« Ő sajnálkozott ezen, mint mondá, s tette egészet az iskola iránti jóindulatból. V. J. ur lepecsételte a bibliotheka ajtaját a felső kulcslyuknál. Ez nekem kissé nehezen esett, de látom mégis, hogy ezen uraknak alapfogalmuk az, hogy a tiszta és halálig hű jellemet, sak magas ranguaknál tegyék fel, s igy rólam azt gondolták, hogy én jellememre nézve sem vagyok képes megőrizni a bibliothekát; mert hiszen, miután én megmondtam, hogy folyvást itt fent leszek a muszkák itt léte alatt, mig vagy meg nem halok, vagy el nem visznek; miután a rostélyos vasajtó igen jó óvőszer ellenök, melyet mindig bezárva tartok; valamint az is, hogy engem több ízben láttak közöttök le-s fel járkálni s a bibliothekáriusi kis szobába bejönni, ez elégséges ok lehetett volna a tisztelt tanár uraknak arra, hogy ne mutassanak irántam is túlságos bizalmatlanságot akkor, midőn az iskola körül úgy a hogy őrködni látszatnak.
