Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Szabadi István: Révész Imre (1826-1881). Napló, igehirdetések, levelezés
215 Egyébiránt V. J.urral járt vagy két kozák tiszt a végre, hogy őrt állítson oda, hova V. J. ur mondandja. És mégis talán két óráig állott egy helyen, t. i. a túlsó porta belső oldalán, egyebütt sehol, de seholsem... Ilyen a muszka fegyelem vagy a muszka gazság. Már ma (jul. 6.) sokan elmentek közülök, de a mi elleneink a nagy templom és kollégium körül nem távoznak (d. u. 3 óra), isten tudja, mikor mennek el. Az én helyzetem iszonyú volt. Egész a második emeletig elleptek a betegek minden tért, az őrházat, a gimnasztikát, a quintát, a kontraskribális házat, az első és második termet és minden ambitust. Nekem is mindig betegek közt kellett lejárnom, s kholera előjelei is mutatkoznak rajtam, isten ment meg belőle. Ma délbe az arkhivumot is feltörték. Hívtam Kerekes urat, beszegztük ismét. Sőt én a szeniorális házbóli átmeneteli ajtót is beszegeztem, valamint a seniori külső s belső ajtót, a szeniori házból, olv. társ. hírlapokat felhoztam, és ekkor három muszka is gorombául bánt velem. *Iszonyu nép ez - oktalan állat - szellem nélkül - úgy látszik a rablás meg van engedve nekik hallgatólagosan. így kell írnom. Servitus obnoxia, Quia Quae volebat non audebat dicere. A szakács, kinél én egy havi ebédért 10=tiz ezüst forintot fizettem előre, már kétszer nem tudott ebédet adni. Egyébiránt ő a gazember! Két nap óta csak úgy kell tengődnöm, egyébiránt annál többet kötenem. Iszonyú dolog ez!! Debreczen, 1849.augusztus 2., 3., 4., 5. napjai.** História jelentőségű éppen nem vagyok, s nem ezen okból hát, hanem azért, mert nemzetem sorsa engem is érdekel, s mert a múltakra visszaemlékezni főtápláléka az én lelkemnek is, följegyzem a jelölt napok némely eseményeit, melyeket önmagam láték s mik némi részben országos érdeküek. Augusztus 2-dikán délelőtt 11 óra tájban, csütörtök napon, némi részben végig néztem a magyar tábort, mely a múlt nap éjjelén Nagy Sándor vezérlete altt érkezve, megtelepedett a mester-utczán túl a Köntös-kert tájékára. A tábor különböző pontokon, szétszakgatva, s minden bizonynyal kombinált terv szerint volt fölállítva. A honvédek, kik között volt a 28-dik zászlóalj szatmármegyei fiukból s hevesiek is nehány csapat - de minden bizonynyal kis számú huszár, részint régiek (Koburg és Császár), részint újak (Lehel); voltak több ismerős egyének köztök: Karika Bálint tüzér, s Bódogh Albert, Ember - kik a debreczeni iskola növendékei voltak. Bizonyos volt már, hogy a muszka tábor Újvároson van, sőt a jelölt csütörtök napon már reggel előőrsi csata is volt; honvédeink azonban nagy örömmel pihenték ki hosszas fáradalmaikat, mely őket Vácztól vagy szinte Komáromtól idáig terhelő, s már szinte kezdők elkölteni az ebédet, mit nagy részben a debreczeni nép vitt nekik ki, - midőn délutáni 2 óra után ágyúzások kezdődtek a hirtelen és véletlen előtűnt orosz seregtől. Vezérjök is, Nagy Sándor a Bikában hallá az ágyuszót, s több tisztek az ágyúzás alatt sétálgattak kifelé. Kemény ágyúzás folyt két óra hosszáig, mit én a könyvtár legfelsőbb ablakaiból néztem; a honvédek több ponton visszafelé nyomták az orosz sereget; mint későbben hallám, szinte minden lövésök talált, egy generalissimusnak, a 3-dik hadtest parancsnokának, Kuprian(in) nevűnek lábát ellőtték, az ágyúzás legfőbb tisztjét, Müller nevűt keményen megsebesítették, ki Erdélyi prof.-nál volt szállva. Azonban egyszer a nagy erdő felől a honvédeket kezde bekeríteni a muszka seregnek egy addig nem látott része, s a mieink, municziójuk is elfogyván, kezdettek nagy részben rendetlen futásban részint Sámson, részint Derecske felé futni. A muszka lovasok nagy üvöltéssel sebesen kezdték a honvédeket üldözni, többeket elfogtak még menekülteket is, s mint mondják, a huszárok néha-néha a tanyák közt még kemény harczot vivatnak a kozákokkal. Este már hat óra tájban, főként a Hatvani utczán, roppant mennyiségben, nagy örömmel kezdett bevonulni a muszka sereg. A kollégium és nagy templom közt szállást vett ugyanazon csapat, mely ezelőtt egy hónappal ott tanyázott. A kollégium mindjárt kórháznak lön elfoglalva, s magam őgyelegtem vagy 12 muszkával a városházához s máshova szalmát keresni a muszka betegek alá, de nem kaptam, hanem a csapó-utczai kórházból hozattam nehány lepedőt, pokróczot és párnát. Mindjárt a bevonuláskor egy muszka vagy tatár, jővén mester- vagy füvészkert-utczán szekeren felfelé, a botanikus kertész úrtól pisztolyvonások közt rablott el némely házi eszközöket, Márton tisztele- tes úrtól pedig öt gyönyörű kétesztendős csikót. Ezen nap estéjén s északáján már ellepte az egész kollégiumot a muszka, s nyugtalanságok között töltöttük az éjét Szekeres és Böszörményi Pál barátimmal, kik hozzám bátorságnak okáért menekültek. Ezen éjjel semmisem történt, legalább tudtommal, mi a kollégiumnak kárt tett volna.
