Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
164- vagy semmi más - fogja győzelemre segíteni. Azt a’ szellemet kell a’ honvédekbe átlehellni, melly szellem a’ miveit embereket oda ösztönözte, hogy nem csak vagyonukat ’s kényelmüket, de életüket is áldozatul viszik a’ hon oltárára. Hanyagoljátok el a’ szellemiséget, fordítsatok minden gondot csak a’ gépiségre: honvédeitek, kétségkivül ez (!) absolutismus katonáivá fognak válni... Adja Isten, rósz próféta legyek!... De test szellem nélkül, szellem test nélkül, nem sokra megy. 2. Másikat kiemelem az “erkölcsiség” fejlesztését, erősítését. Eljöttek a’ 19-22 éves ifjak, 'sat. Predikácziőt nem akarok itt Írni. De ennyit, mint polgár, csakugyan elmondok, hogy az általam ismert három honvédzászlóaljból több halt meg bujaság és részegség következtében, mint ütközetben; a’ kórházakban is több az inficiált, mint a’ megsebesített... Hadd álljanak tehát elő lelkipásztorok, a’ zászlóaljak szellemi szükségeit kielégitendök. A’ pópák inkább akadályozzák a’ szökést, mint az auditorok291. És minélelőbb készíttessék gyakorlati terv, miszerint az említett lelkészek jelen körülmények között működjenek. Mert most a’ szokott mód szerinti külső istentisztelet ünnepélyére sem hely, sem idő... Ne a’ külső, de a’ belső legyen fődolgunk... Lélek az, a’ mi megelenevít, a’ test nem használ semmit... Forgolódjatok a’ honvédek közlegénységénél: meg fogtok győződni állításaim igazsága felől. Mit mondjak a’ nemzetőrség mellett szolgáló lelkészről? Isteni hivatása van ennek. Már miveltebb és okosan vallásos néppel van dolga... Tudja ez, mit és mennyit ér a’ külső szertartás, mennyit a’ benső áhitatosság; tudja, hogy mi befolyással van ennek ébresztésére, ’s ezzel együtt a’ veszélyek között is Istenben bizó remény ápolására, magasztalására a’ lelkészi hivatal; ’s oily jól esik szivének, ha a’ szabadság és emberjogok legistenibb hősének példájával igy buzdíttatik: “Te, mint a’ Krisztusnak jó vitéze, a’ munkának terhét hordozzad.” Én önkényt jöttem el. Én nem fogadott bérenczként beszélek. Higyjetek szavaimnak. “Ne sutor ultra crepidam”292... Ezt régóta megtanultam. Nem is szóltam “ultra crepidam”. Miket írtam, tapasztalatból Írtam; mert már másfél hónapja, mióta debreczeni 1000 nemzetőrrel Lippán és Aradon vagyok, ’s még másfél hónapig leszek itt, “ha tudniillik Isten életemnek ’s egészségemnek kedvezend,” ’s ha... Közleményemért a’ magas kormány illető osztálya egyéneitől apellesi engedékenységet alázatos tisztelettel kérek.*293 Új-Aradon, 1848. dec. 1. Könyves Tóth Mihály 26. Könyves Tóth Mihály prédikációja 1848. december 17. Alföldi Hírlap Múlt számunkbani ígéretünkhöz képest ime közöljük egész terjedelmében debreczeni rendes - jelenleg tábori - lelkész K. Tóth Mihály urnák az uj-aradi sírkertben tartott végtisztességi beszédét: “Vitéz hadsereg! lelkes védei a magyar honnak, lelkes őrei a magyar nemzetnek! most - fájdalom! - halotti gyász tisztességettevő szomorú gyülekezet! Egy névben, a mármár egészen elnyomott népszabadság isteni bajnokának, a már már egészen eltiprott emberjogok isteni hősének, az emberi összes nemzetet megváltó Krisztus Jézusnak szent nevében kereszteltettünk meg mindnyájan. S ime! épen ez isteni czél, a nálunk is gyilkoltatni szándékolt népszabadság hősies megvédése, a nálunk is összetiportatni szándékozott emberjogoknak hősies kivívása, szólított és gyűjtött mindnyájunkat e táborba. - Most pedig azért jöttünk mindnyájan e sírokhoz, hogy a szabadság s emberjogok szent harczában áldozatul esett vértanuknak tiszteletére, pompában ugyan egyszerű, de jelentésében nagyszerű tábori gyászünnepélyt, elérzékenyült szívvel szenteljünk. Ama nagy, lélekben s testben igaz magyar városnak, Debreczennek fekszik itt egy fija. Ama városnak, melly éltető kebléről, e helyre, 1000 fiját küldé; küldő, hogy a közös édes anyának, az imádott hazának drága élete ellen fölemelt halálos csapásokat vissza- és feltartóztatni segítsenek. - A szintolly igaz ma291 Auditor = hadbíró. 292 Suszter, maradj a kaptafánál! 293 A lap által csillaggal jelzett lábjegyzetben a következő szerkesztőségi megjegyzés olvasható: “Az illy jószándékú figyelmeztetés nem migedéken^sé|etiJianemköszönetetérdemdri^_^^^^_^^^^_^^___^^^_^^____>^^^^^^___i__^^^^^^^^_
