Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
____________________________________________________________________163 elkészítve, szép mennyiségben, ajándékoztak. - Debreczenben, dec. 2-án 1848. - Szoboszlai Pap István, superintendens. 24. Rendelet 1848. december 10. PEIL Miután a’ nemzet, a’ nép lelki ellátásával foglalkozó egyháziaknak az elvesztett tizedjövedelem helyetti kármentesítését országgyülésileg elvállalta, ennek mielőbbi foganatba vétele végett a’ honvédelmi bizottmány a’ vallás- és nevelésügyi ministeriumnak meghagyja, hogy ezen kármentesítés alá eső valamennyi öszvegek rovatát elkészíttetvén, azt haladék nélkül adja be. Pest, december 1-jén 1848. Az orsz. honvédelmi bizottmány, Kossuth Lajos, elnök. 25. Könyves Tóth Mihály: Egyszerű, de “talán” érdekes kérelem a’ magas kormányhoz 1848. december 10. PEIL Mit minden hírlapok megismertek elméleti nagy igazságnak, mit az élet czáfolhatlan tapasztalati tényekkel bizonyított be, - hogy tudniillik a’ papok sokat, nagyon sokat tehetnek a’ legyilkolandó szabadság védelmére, sokat tehetnek arra, hogy a’ nép vissza ne rettenjen a’ közelebbi hónapokban rásulyosodott terhek további emelésétől, vissza ne rettenjen az élőt (!) annyiféle alakban rémitő haláltól - ezt, úgy látszik, a’ magas kormány is bevallotta, midőn a’ Közlönyben hivatalosan azt rendeli, hogy a’ kiinduló nemzetőrökkel - ha ezek úgy óhajtják, kívánják - a’ lelkész tartozik táborba szállani. 'S mit a’ magas kormány ekkép mellesleg bevallott: azt voltakép tettlegesíteni elmulasztotta. A’ honvédzászlóaljakhoz mind ez ideig sincs rendelve, csak egyetlen egy tábori lelkész is. Ne mondja senki: “még ruhája sincs, ’s ez elébbvaló száz lelkésznél is”... A’ rongyos, a’ didergő honvédet ha fel nem öltöztetheti, legalább vigasztalja ’s megnyugtatja, vagy, ha annyit sem tehet, zúgolódás nélküli türelemre ’s várakozásra csakugyan rá bírja, a’ lelkész; szivéhez és eszéhez szólva adván elő a’ lehetetlenítő körülményeket... Bizony, bizony! mondom nektek, a’ lelkészi igék többet tesznek, mint a’ gyönyörű bekecsben mindig csak szigorú parancsolás hangján lármázó, igen sokszor pedig istentkáromló tisztecskéknek kifakadásai. “Mit dideregsz illyen amollyan sat.” Pedig leginkább ezeknek adta a’ sors, a’ közlegénységgeli együtt conversálást290, előőrségen, gyakorlatok alkalmával sat... Legyen azonban az illy példa csak egyes kivétel, ’s engedjük meg örömmel, hogy az iíju tiszturak közöl a’ legnagyobb rész megértette magas hivatását: oh! bizony annyi elfoglaltatásuk van a’ sereg mechanismusával, hogy őket a’ szellemekkeli bajlódással terhelni egyáltalában nem lehet. De hát miféle szellemi bajlódás lehet a’ honvédzászlóaljaknál? E’ kérdésre hoszasb értekezésben lehetne felelni; a’ cultusministerium illető egyéneinek pedig már kellett is volna felelniük, részletesen dolgozván ki “A’ tábori lelkészek működési körét's teendőit”. Én most kettőt emelek ki: 1. A’ felvilágosító oktatást, ’s ennek következtében hazánk ügye iránt olly sympathia ébresztését, melly a’ honvédet valósággal tüzelje, lelkesítse a’ honvédelemre. Nagy szükség van erre. Mert a’ sympaüiia naponként hanyatlik, - csupán három zászlóajlról szólok, mellyeket ismerek - ’s a’ tős gyökeres h.m.vásárhelyi ujonczok, nem lévén szállásuk is, az utczán csapatokban fázlódva, fülem hallatára furcsa beszédeket csaptak. Vagy talán nem is kell az az oktatás,’s mire való az a’ sympathia? - Majd kövessük a’ második sorral az elsőt. Uraim! szellem mozgatta meg, szellem ébresztette fel, szellem rázta hatalomig nemzetünket. Szellem 290 Conversálás = társalgás.
