Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben

150

élésben pedig, az egyenlőséget és testvériességet időről időre élő példával tanúsítjuk egymásnak, tanítjuk a’ világnak... Oh isteni bajnok! Világszerű diadalmadat fenhangzó énekinkben hirdetjük, magasztaljuk.

II.

Az, ki elmélkedésemet eddig figyelemmel kisérte: átlátja, s igen természetesen következtetheti, hogy a nemzetajkakon zengő jeligék “Szabadság, Egyenlőség, Testvériesség” épen nem újak.

Ezek, és az ezek által jelentett eszmék, a’ Jézus tudományából folytak át a’ népek’ leikébe; folytak a’ fejedelmek’ tanácskozásiba, és a’ törvényhozó testületek’ határozatiba.

Azonban, ez igen természetes következtetés mellett, egy igen természetes kérdés is emelkedik fel. Tudniillik, mikép történhetik mégis, hogy ámbár ez igék a’ keresztyén vallásból kölcsönöztettek: keresztyén társaink némelylyek ez igéket nem értik, vagy, a’ mi még veszélyesb, roszul értik; elannyira roszul érük, hogy szabadságnak a’ zabolátlanságot, a’ fenálló rend’ ’s törvény megtapodását, a’ béke’ feldulását tartják - egyenlőségnek azt képzelik, hogy a’ polgári társaságban minden fokozatok, a’ fensőbbek ’s alsóbbak, parancsolók ’s engedelmeskedők közötti viszonyok megszűnnek; - testvériességből elvégre, kedvük jönne a’ más’ vagyonán megosztozni.

Ennek K. Gy.! két oka van. Egyik a’ tudatlanság, miszerint sok keresztyén társaink vannak olly szomorú helyzetben, hogy megkereszteltettek ugyan a’ Jézus’ nevében, de tudományát nem ismerik kellőleg. Másik a’ bűnös önzés, miszerint az ember tudja ugyan a’ Jézus’ tudományát, de a’ földi vagyonnak átkozott szerelme miatt megvakúl, ’s vakságában a’ polgári és vallási törvényeket megtapossa. E’ két baj közül az egyiken, a’ tudatlanságon könnyebb segíteni. A’ felvilágosítás részint templomi elmélkedés, részint iskolai oktatás, részint társasági beszélgetés, részint magánolvasás által megtörténik. A’ másik bajon, a’ bűnös önzésen senki más, csak egyedül önmaga a’ bűnös segíthet, és segíthet csak úgy, ha bűnös hajlamait legyőzi. Legyőzheti pedig; le, ha betekintend a’ szabadság’ tökéletes törvényébe, és a’ polgári szabadságot erkölcsi szabadsággal nemesíti meg, tudván, hogy nem használ ha mind e’ világot megnyerné is, lelkében kárt vallván.

Vagy, talán az erkölcsi szabadságot is magyarázni és tanítani kell? mert hiszen a’ szabadság az erkölcsi világban is szintúgy mint a’ polgári életben törvényeken épül és áll... Óh! van e’ kettő közt egy igen jóltevő különbség... A’ különbség ebben áll, hogy a’ polgári törvények’ tudása senkivel sem születik vele; ezeket tanulni kell. De az erkölcsi törvények’ tudása minden emberrel születik. “A’ törvény a’ szívben van” ezt tanítja szent vallásunk, ’s ennek táblájáról az Isten által beíratott törvényeket, minden ember előtt érthetőleg olvassa fel kinekkinek (!) saját józanesze és lelkiismerete.

Próbálja meg már az ész’ és lelkiisméret által érthetőleg tudtára esett törvények szerint megítélni akárki is, mi lenne abból ha ő és mások a’ polgári társaság’ rendszabályait féktelenül egymásra döntenék; ha egyik ember a’ másiknak személyét ’s vagyonát tetszése szerint megtámadná; kérdezze meg csak mindenki önmagát, vallyon jól esnék-e neki, ha őt a’ nálánál erősb leverné, a’ nálánál szegényebb kifosztogatná... Bizony ész és lelkiismeret mindenkit világosan megtanítanak, hogy a’ Szabadság’ Egyenlőség’ Testvériesség’ szent igéiveli visszaélés, a’ legkárhozatosb bűn.

Betekintettünk K. Gy.! az erkölcsi szabadság tökélletes törvényébe is; ’s itt egy pillanatra észrevettük, hogy a’ polgári ’s erkölcsi szabadság olly viszonyban állanak egymással, minőben a’ test a’ lélekkel... Maradjunk meg e szabadság’ tökélletes törvényében... ne legyünk ez igéknek feledékeny hallgatói, ’s mint bűntől szabad emberek, boldogok leendünk cselekedeteinkben. ’S most elvégre, elmélkedésünk’ berekesztéséül, időt és tért túlszárnyaló képzeletünk’ hatalmával, menjünk el ama’ városba, hol épen ma dicsőségesen uralkodó királyunkat országunk’ nagyjai örömzajjal üdvözlik. Körülte látandjuk honunk ama’ lángeszű ’s kristályszivü dicső fijait, kiket az isteni gondviselés elválasztott, megihletett, hogy lennének népünk’ polgári Megváltói. És ha halljuk, hogy a’ legfenségesb honszeretetet lehellő törvényeket királyi szózat szentesíti meg, mondjunk lelkünk’ teljességéből Ament azokra, mondjon Ament az egész nép, mondj Ament azokra főleg Te! örök igazságú elfogyhatlan bölcsességű ’s végeden hatalmú Jő Isten, kinek világszerü gondviselésed most égből hullott mannaként osztogatja a’ nemzeteknek az árra megadhatatlan polgári kincseket... Menjünk el képzeletűiknek időt és tért túlszárnyaló hatalmával a’ legelső virágvasárnapra, ’s a’ közelebbi űrnapján szentelendő virágvasárnapra is. És ha halljuk a’ népnek, melly előbb ho’sánnát zengett, feszítsd meg kiáltozását, ha látjuk a’ Jézusnak, ki előbb királyként fogadtatott, keresztfáni elvérzését: ne reszkessünk vissza a’ szabadságot veszélylyel fenyegető vadlármától, ne a’ szabadság’ bajnokának véres halálától; de reszkessünk vissza a’ nép tudatlanságától, ’s a’ gonoszok’ bűneitől. És e’ visszareszketésünkben félelemmel’ s rettegéssel munkálván saját üdvünket, tegyünk szent fogadást, hogy egyről egyig mindnyájan elkövetünk mindent tőlünk telhetőleg, a’ nép’