Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
149 sem személye sem vagyona. Részletességbe a’ terheknek, miket különben is tapasztalatokból ismertek, nem bocsátkozhatván, egész általánosságban hirdetem, hogy “a’ jogok’ élvezésében’ s terhek’ hordozásábani Egyenlőség ” erős oszlopa úgy az egyes polgárok’ mint az egész ország szellemi és anyagi jóllétének. Örök igazságon épül ez. Ingadozásával ingadozik, romba dőltével romba dől az országok jólléte. ’S itt nem lehet öröm- ’s hála-telten ki nem emelnem, mikép az Egyenlőség’ e’ bóldogító törvényének létesíthetése tekintetéből, az eddig kiváltságolt nemesi néposztály, önkényt mondott le jogairól, önkényt osztotta meg azokat a’ (nem) nemesekkel. Önkényt vállalta el, a’ mi még több, a’ nemnemesek’ terheit, önkényt osztja meg azokat... És ez önkényti ajánlatok tetemes anyagi hasznok’ feláldozásával vóltak öszvekötve. Óh Isten! Nemzetek’ Istene! Te mutatál a’ történet’ ujjaival hazánk’ népének nemnemes millióira, kik eddig az egyenlőség’ jogát nem élvezték. Te mutatál a’ történet’ ujjaival hazánk’ félmillió nemeseire, kik eddig az egyenlőség’ terheit nem hordozták. Óh! megértették ők, megértették isteni újjaidnak mutatását a’ te ihletett választottid, hazánk’ lángeszű ’s kristályszivü fijai. Az egyenlőség’ törvénye polgári ’s vallásos tekintetben ki van mondva. ’S most, jó Atyánk! Atyánk mindnyájunknak, kik noha porból, és hamuból valók, de egyszersmind, egy vérből való vérek, ’s tenéked a’ Jézusban lijaid vagyunk. Atyánk! azt az Egyenlőséget és Szabadságot, mit ihletett választottid kegyelmedből kivívtak, Szenteld meg a' keresztyéni Testvériesség által. c. Testvériesség! Harmadik a’ nemzetek ajkain egygyéolvadt polgári szentháromság jeligéi között. Ismeretes szó. Nincs a’ föld’ határán nép, mellynek nagy közönsége bizonyos szent és fenséges érze- ményt ne tulajdonítna a’ testvériességnek; ’s azon szánandó egyesek is, kik között a’ testvéri kötelékek megszakadoztak, nyíltan vallják, mikép azon kötelékek’ gyöngéd szorítása igen édes vólt. Ezért is a’ világ nem egyszer ugyanazonítja a’ Testvériesség’ és Szeretet’ igék jelentését, értelmét. De igazi magasztos jelentésében a’ föld’ határát körülölelő kiterjedésében Krisztus Jézus tanitá a’ testvériességet. “Kedves Isten előtt - ezt hirdeté ő - minden nemzetből való ’s mi mindnyájan emberek egy atyának gyermekei vagyunk”; ’s híveit ’s ezekkel és ezek által az egész világot ekkép tanította könyörgeni: “Mi atyánk!”... Ehezképest az első keresztyének egymást Testvéreknek, Atyafiaknak czímezték; ’s közöttünk keresztyének között máiglan is közönséges használatban él e’ megszólítás: “Keresztyén Atyámfijai!” Ezekből azt kell következtetnünk, hogy a’ nemzetek polgári jeligéihez a’ Szabadsághoz és Egyenlőséghez, e’ harmadikat a’ Testvériességet, egyenesen a’ keresztyén vallás iránti kegyeletes tisztelet adta. Áll pedig a’ Testvériesség abban, hogy mind egyes polgártársaink; mind a’ más nemzetek irányábani kötelességeinket keresztyéni szives szeretettel vigyük véghez... Egyes polgártársaink iránt úgy, hogy miként a’ jó testvér nem csalja meg testvérét, ha módjába esnék is; akként ne csaljuk meg mi sem polgártársainkat. Engedjünk a’ közhasznú közérdekű törvényeknek ne kinszerültségből (!), de igaz lélekből; ’s ekkép necsak ott és akkor, a’ hol és a’ mikor a’ törvény’ büntető korbácsa suhogva kisér: de olly körülmények között is, midőn a’ bírák’ szemei ’s kezei elől cselekedetink észrevétlenül mint a’ gyík, kisikamolhatnak. Más nemzetek iránt pedig úgy, hogy ezeknek, mint testvéreinknek, igazságos ügyét tegyük a’ magunkévá is; és ha azok a’ törvényes szabadságot, egyenlőséget törvényes úton kivívni, a’ zsarnokoskodó önkényes hatalmat pedig illető határok közé szoritni, vagy épen megerőtleniteni törekesznek: nyújtsunk nekiek segédkezeket... ’s Ha talán volna, ki a’ nemzetek’ e testvériességét kár- hoztaúii akarná, vigyázzon Ítélettételében. Kárhoztassa a nemzeteknek a lefolyt századokbeli azon polgári bűnét, miszerint egyes hadvezérek’ dicsvágya miatt, vagy egyik másik uralkodó királyi család' magánérdekéért, ezreknek százezreknek vérét engedték sőt segítették patakzani. Mennybe szállt Idvezitőnk! földi életednek isteni munkássága igy ölelte fel az atyafiságos a’ testvéries szeretetet. Te azt parancsoltad apostolidnak, hogy elmen vén minden népeket tanítványokká tégyenek; ’s világboldogitó terved szerint az emberi nemzetet egy testvércsaláddá olvaszszák ’s forraszszák. Oh! ki hiheté, midőn keresztfádon elvérzettéi, hogy miként a’ 120 tagból álló parányi első keresztyén gyülekezetei testvériesen egyesité tudományod: akként egyesítendi az ugyanannyi sőt több számú milliomokat is. Jézus! mennybe szállt Idvezitőnk! Te, ki nem tartád ragadománynak megüresiteni magadat az isteni formától ’s szolgai formát öltözni fel. Te, ki azt mondád, hogy a’ ki első akar lenni, legyen a’ többeknek szolgája. Te, ki engedelmes valál a’ világ’ megváltásáért mind a halálig, még a’ keresztnek gyalázatos haláláig. Te valál az igazi Szabadságnak, igazi Egyenlőségnek, igazi Testvériességnek legelső és isteni bajnoka! Tested ugyan elvérzett a’ keresztfán, de lelked él mind az időknek végeiglen. ’S ott hol ez él: a’ szabadság is él; a’ te örök tiszteletedre ünnepeltetni szokott szeretetvendégségben úri szent vacsorávali
