Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben

bér, ki bizonyossággal beláthatná az egymást habként üldöző új meg új változatoknak fejlődését... Es, ezen kétséges bizonytalanság az, mitől félnünk lehet, félnünk kell... Mert a’ magyar példabeszéd szerint “félni jó, de megijedni nem szabad... Nem! mert ott, hol az emberi erő, határát elérte, nem ér határt a’ határtalan isteni erő.” Az emberi rövid látású észnek munkásságát az isteni bölcseség századokra kihatóvá teszi, ’s az emberi tehetetlenségben dicsőiti meg mindenhatóságát.

Azért is, ha országos életünk’ illy körülményei között tusakodva kérdezzük: “Mit kell tennünk?” e’ kérdést, intézzük szent vallásunkhoz. Tanácsokat ád ez, mellyek megnyugtatnak; parancsolatokat, mellyek czélhoz segítenek. A’ tanácsok és parancsolatok Pál apostolnak felolvasott igéiben foglaltatnak; ’s most ezeken tekintsünk végig.

144__________________________________________________________________________________

II.

a. Istenhez emeli Pál apostol mindeneknek előtte lelkünket, ’s tanácsot ad: “...várjuk hittel lélekben az igazságnak reménységét

Nézzük meg a’ világkormányzó nagy istent a’ népek’ eddigi történeteiben, ’s meglátándjuk, hogy az ő jósága igazsága bölcsesége ’s hatalma minden időben, az időknek mind végeiglen, együtt 's örök fényben tündöklik.

Nagyitás nélkül állíthatjuk, hogy minden században éltek emberek, kik a’ kort, mellyben éltek, a’ legveszélyteljesebbnek kiáltották ki. És ez igen természetes. Mert mindenik kornak emberei legsúlyosban érzik azon kornak viszontagságait, ’s mindig nagy a’ száma azon elégedetleneknek, kik önző czéljaik’ meghiúsultán elkeserednek; ’s kifakadván ég és föld ellen, az elkövetkezett vagy előrohant sorscsapásoknak szerző okául, mindig az ellenvéleményüeket tartják, önmagukat ’s véleménytársaikat soha. De egyszersmind azt is nagyitás nélkül mondhatjuk, hogy épen a’ legveszélyesb időkben állít elő a’ gondviselés olly kiválasztottakat, kiken mintegy megnyugszik a’ jehova’ bölcseségének ’s hatalmának ereje. Ezért ’s ezek’ közremunkálása által eszközöltetnek aztán olly események, mik az emberi elme’ gondolatában megsem fordultak. Faraó kegyetlenkedik egy elsanyargatott népen. Egyszer, bőszült határozatában kivégeztetni parancsolja a’ nép’ minden ficsecsemőit. És az elvesztendő fi-magzatok közül egyet, nilus’ (!) sáskoszorúzta vidékein habok ringatnak gyékényládában a’ királyi palotáig; hogy majdan onnét lépjen elő, mint a’ nép’ szabadítója, mint a’ Faraó’ megbüntetője. Nem egyszer a’ tömlöczbe elzárt, ’s ott a’ lángésznek tüzes kínjai között megedzett lelkű férjfiakat, a’ tömlöczből szólítja elő a’ gondviselés, hogy vonják számadásra és ítéljék el az önkény' erőszakoskodó zsarnokait. Száz meg száz illyen egyes eseteket lehetne a’ történet’ nagy világában előmutatni. De én csak általánosságban kívánok maradni, mondván, hogy minden kornak megvannak saját lángeszű ’s nagy lelkű fijai, kik az igazság’ szent birodalmához utat törnek a’ nemzet előtt, és a’ népet visszahelyezik eredeti elévülhetetlen ’s örök jogai’ birtokába.

Az illy nagy embereket nemzet- ’s országbóldogitó törekvéseikben, az emberi hatalmat túlmúló isteni erő szemlátomást segíti elannyira, hogy még a’ szerencsétlenség hasította barázdákból is, szerencsének magvai virágoznak fel ’s gyümölcsöznek idők’ teltével dúsan.

De nem akarok elmélkedésemmel tovább is járni, a’ gondviselés’ különben is megfejthetlen munkásságának végetlen mezején. Nem szenved kétséget, mikép bölcs Salamon szavai szerint “Isten az, ki által uralkodnak a’ királyok 's végeznek a’ fejedelmek igazságot.’’ Ragaszkodjunk tehát e’ hatalmas felséghez hitünk’ bizodalmával, mondván mint a’ ’Sóltáriró: “Uram! Nehéz dolgokat mutattál a’ te népednek, itatsz minket a ’ rettegésnek borából. De adsz zászlót is, mellyel éljünk az igazságért. Mi várjuk lélekben hit által az igazságnak reménységét, ’s Te benned bízva erősen cselekeszünk. ”

b. ’S míg szent vallásunk e’ kérdésre “Mit kell tennünk?” egyfelől az Istenbe helyzett bizodalomra ébreszt: másfelöl figyelmeztet, int, ’s parancsolatot ad, hogy "legyünk engedelmesek az emberi rendeleteknek is az Űrért, akár királynak, akár más felső méltóságban levőknek; mert igy vagyon az Isten akaratja, hogy jót cselekedvén zabolázzuk meg a’ balgatagok' tudatlanságukat. ” Az illyen engedelmesség mellett aztán bátran vethetjük reménységünket Isten után felséges Királyunkba; kinek szivjósága, kegyelmes indúlata hü magyarjai iránt őszinte szeretete, több fejdelmi (!) tettekben nyilvánult már eddig is. Bátran vethetjük reménységünket nemzetünk’ kedveltjébe, erő-és lélekdus Nádorunkba; bátran az országosan egybegyült törvényhozókba, kiknek mostani együttléte, valamint a’ közbejött események’ tekintetiben a’ gondviselés’ különös áldásának tartandó: úgy a’ teljes megnyugvásnak leggazdagabb forrása.

c. Azonban a’ törvényhozók’ magasztos törekvésének, a’ kormányi nádori királyi legjobb akaratnak legszívesb igyekezetnek is, kívánt sikere csak úgy lehet, ha egyszersmind mindenütt rend és csend leend