Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
145 a’ hazában, ha a’ lakosok’ személy- ’s vagyon bátorsága mindenütt szentül megőriztetik. ’S ime! Ezen közcsendességnek békességnek nyugodalomnak fentartását azon parancsolatok által eszközölhetjük, mellyeket Pál apostol igy adott ki: “Ne legyetek hitt dicsőségkivánók, egymásnak ingerlői, egymásra irigykedők, Hogyha egymást marjátok és elnyelitek, meglássátok, hogy viszontag egymástól meg ne emésztessetek. Járjatok lélek szerint. Mert a’ léleknek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, békességestürés, mértékletesség... Atyámfijai ti a’ szabadságra hivattattok, de ne adjátok a ’ szabadságot bűnre való alkalmatosságul. Sokkal inkább szolgáljatok egymásnak szerétéiből. ” ”Ti szabadságra hivattatok”!! Ez igék használtatnak most jelszavuk De a’ szabadság’ jelszavát nem egyszer félre értették már a’ tudatlanok, ’s elferdíték a’ bűnösök. így történt ez a’ reformatiókor Németországban, igy történt Magyarországban 1514. esztendőben a’ parasztlázadáskor. És ettől most sem vagyunk teljesen megőrizve. Mert most is van sok tudatlan és sok bűnös ember. Ez igéknek “egyenlőség, szabadság, testvériség” nem az igaz keresztyéni ’s általam ez elmélkedésben kifejtett értelmet tulajdonítják; de szánandó tudatlanságból vagy megbocsáthatlan bűnös szándékból elámítják magukat és az értetleneket, hogy a’ most minden ajkon zengő “szabad földbirtok” a’ közös felosztással egyjelentésü volna. Van-e e’ debreczeni lakosság tagjai közzül illyen tudatlan vagy illy bűnös, a’ ki e’ féle lázitó és egész országunk’ boldogságát felforgató ámításnak hitelt adna?... nem tudom... De hiszem, hogy nincs csak egy is. Miért említettem tehát meg?... Azért K. Gy. mert e’ városba heti vásárok’ alkalmával ’s egyébkor is a’ vidékről, számtalan pórnép be szokott seregeim;281 ’s ha talán ezek közzül találkoznék, ki nem tudná, hogy a’ “szabad földbirtok” a’ jobbágytelkeknek felszabaditását örök megváltását jelenti, az illyen tudatlanokat ti világosítsátok fel, ti vezéreljétek jó útra. Minden okos és becsületes embernek keresztyéni kötelessége oktatni az értetleneket, ’s rendre nyugalomra békére serkenteni a’ zabolátlankodni akarókat, serkenti főleg az által, hogy a’ rendbontás magának a’ népnek leendne legkártékonyabb, ’s a’ magyar példabeszéd szerint, önmaga vágná le önmaga alatt a’ fát. De oktatni ’s világosítani kell a’ nemességnek is azon tagjait, kik a’ nemesség’ némelly jogainak árnyékkénti eltűnését nehezen szívelik, vagy az úrbéri tartozások’ kárpótlása’ idejét békétlenül követelik, türelmesen bevárni nem akarják. Igen K. Gy. illy bonyolódott körülményeket nem lehet egyszerre tisztába hozni, ’s a’ kétséges idő’ lejártáig, mindig készen kell lennünk egymás’ megnyugtatására, készen kell lennünk a’ kölcsönös védelemre is... “Szolgáljunk egymásnak szere tétből. ” Mi magunk áljunk őrt e’ város határain belöl, minmagunk családunk ’s vagyonunk körül. Ez a’ hivatása ez a’ czélja az őrseregnek. ’S kicsoda is védelmezhetné olly hősi elszántsággal e’ várost azt a’ mit ebben bírunk, mint épen mi magunk, kik e’ városnak vagyunk fijai?... “Szolgáljunk egymásnak szeretetből” tőlünk telhetőleg azzal, mivel megáldott Isten, szolgáljunk ésszel, pénzzel, kézzel. Ne nézze kiki csak az ő maga hasznát, nézze minden egyebeknek is hasznát. Legyünk egyenlő indúlattal egy értelemmel egy akarattal. Legyen egy szerelmünk, t.i, édes magyar hazánknak, az itt lakó egész népnek, és a’ Királynak boldogsága. ’ S vajha ezen elmélkedésnek és beszédnek adott légyen a’ mindenható annyi erőt, hogy e’ nép felvilágosítva, rend’ ’s béke’ fentartására megnyerve, és a honvédelmi bátorságra kellőleg felbuzdítva térjen meg e’ hajlékból saját hajlékába!! ’S most elvégre, - adjunk hálát Istennek, azon kegyelméért, miszerint az olly sok országokat megrendítő lökés után is sértetlenül megmaradt mind ez ideig, édes hazánk’ mozgalmai között a’ békesség. Egyszersmind könyörögjünk buzgóan, hogy a’ mindenható tartsa fen rajtunk e’ kegyelmét továbbra is, ’s ne vonja azt meg tölünk soha örökké. Áldott! áldott legyen az Úr, ki megtartotta az ő felkent királyát, és az ő népeinek erőssége... Te pedig kedves édes Hon! felséges magyar Haza! halld meg az igazi boldogító egyenlőségnek, igazi boldogító szabadságnak, igazi boldogító testvériességnek isteni hirdetőjét Krisztus Jézust; halld meg amaz intését: “Jeruzsálem! Jeruzsálem, vajha eszedbe vehetnéd, avagy csak e' te mostani napjaidban, a’ mellyek neked békességedre valók. ” Amen. ’Készítette ’s elmondta Debreczenben 1848. Mart. 26. Könyves Tóth Mihály tnk. Reform, prédikátor. 281 Éppen a városba özönlő nép tájékoztatására készült az eredetileg 12000 példányban kiadott beszédből újabb 4000 példány Erdélyi József kollégiumi professzor költségére, felajánlásából, Benda-Irinyi: i. m. 395.
