Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
142 A’ királyhoz személyesen folyamodó országgyűlési küldöttséget maga vezérli országunk' szeretve tisztelt Nádora István főherczeg; ’s oily erős határozottsággal védelmezte a’ magyar nemzet’ kívánságát, hogy, nyilatkozata szerint, ha a’ felelős minisztérium iránti kívánat meg nem adatnék: nádori méltóságáról is kész lemondani. Hajoljunk meg, K. Gy., István főherczegünk’ e’ magasztos honszeretete előtt. Hajoljunk meg legkegyelmesebb királyunk V. Ferdinánd ő felsége’ atyai szivének jósága előtt. Ezen áldott jószivű fejedelem nemcsak tüstént eltávolitá maga és trónusa mellől azon minisztert, kinek működését alattvalóira kártékonyán hatni, ’s e’ miatt az alattvalók részéről csak gyűlölettel találkozni megértette: de egyszersmind tüstént teljesité azon kivánatot is, hogy a’ magyar nemzetet ezentúl “magyar és felelős minisztérium” kormányozza. íme, K. Gy.! ez az egyik rendkívüli nagy esemény. A’ magyar felelős minisztérium az, mellynek megnyerésén az egész ország örvendez, mellynek megnyeréséért Istennek, isten után Királyunknak, Nádorunknak, az országos lángeszű nagy férjfiaknak, ’s általában az együtt munkálkodó országgyűlési egész testületnek, nagy örvendezéssel hálát buzog, hálát rebeg a’ magyar nemzet. b. Miután az eddigiekben némi legszükségesb ismeretet igyekeztem adni a’ népnek, országos nagy nyereségünkről a’ felelős minisztériumról: most már azon kérdésre kell megfelelnem, melly kérdést igen sok józan eszű ’s értelmes polgártól enmagam is hallottam, t.i. “De hát hogy nem tudott ezideig az ország’ népe ’s ezek között Debreczen’ nép (!) is semmit arról, hogy a’ kormányzó miniszter sok esztendők óta nem javára, de kárára van Magyarországnak? mikép lehetett illy bűnös eljárást király és nép elől annyi sok éveken át eltitkolni?” E’ kérdésre adtam ugyan már fentebb némi választ, midőn az alattomos cselszövésekről ’s ármánykodásokról tettem említést: itt pedig feleletül, egyenesen és őszintén ki kell mondanom, hogy az álnokságot azért lehetett titokban űzni ’s tartani, mert ugyanezen miniszter a’ gondolatok’ szabad közlését törvénytelenül megtiltotta, ’s egyszersmind megparancsolta, hogy a’ kormány’ tetteit birálgatni nem szabad, sem élő szóval, sem Írásban, sem könyvben. Ennél fogva minden könyvet, mielőtt kinyomatnék a’ kormány által kinevezett itélők’ vizsgálata alá kellett bocsátani; azokat pedig, kik bátran merészeltek beszélni vagy írni, tömlöczözték. Az ilyen törvénytelen tilalmak ’s parancsolatok ellen is, sokszor felszólaltak a’ haza’ lelkes fíjai, felkiáltottak az igazság’ bátor kimondásáért tömlöczbe zárt derék férfiak. De ezeknek, mint a’ királytól távolesőknek hangját, bár felemelt hangját, elnyomták a’ királyhoz közelebb eső mellette álló miniszternek ’su’sárló280 beszédei; elnyomták mindaddig, miglen végre e’ hónap közepe táján, a’ népszabadság szelleme maga jelent meg, felséges királyunk előtt vádlójául ’s egyszersmind büntetőjéül azon kormánynak, mely éveken keresztül gyilkolta a’ lélekgondolato- kat, tömlöczözte a’ vele ellenvéleményüeket, ’s e’ képen elfogta a’ király’ szivét alattvalóinak törvényes kívánságai elől. És a’ mi legkegyelmesebb fejedelmünk, mihelyt megértette a’ népszabadság’ szellemének azon vádját, mely a’ lélek’ gondolatainak meggyilkolásai ellen emelkedők: azonnal megszüntette a’ természetellenes rendeletet ’s visszahelyezte az embert eredeti elévülhetlen örök jogának gyakorlatába, miszerint gondolatait, véleményeit szabadon közölhesse beszédben, írásban, könyvben. íme K. Gy.! Ez a’ másik nagy eseménye a’ közelebbi napoknak. A ’könyveknek, hírlapoknak, bár feleletterhe alatt csakugyan feltartóztató vizsgálat nélküli szabad kinyomatása, az úgynevezett “Sajtószabadság” az a’ drága kincs, melynek megnyerésén az egész ország örvendez... Nem lehet ezentúl az önkénynek korlátlanul hatalmaskodnia, sem az álnokságnak titkolódznia. “Az igazság nem tartatik többé fogva; az igazság ha elesik is felkél, 's mindazokat, valakik megismerik ötét szabadokká teszi. ” c. Két országos nagy nyereséget említettem eddig, mint a’ közelebbi napok’ eseményeinek fenséges szülötteit, u.m. a’ felelős minisztériumot, és a’ könyvnyomtathatási vagy sajtószabadságot... Mindenik mondhatatlanul drága kincs ez, mindenik hatalmas tényező országunk’ jólétének felvirágoztatására... Azonban a’ köznép ezeket kellőleg méltányolni és becsülni most még nem tudja; azon természetes oknál fogva, mert mindegyikről igen kevés ismerete ’s gyermeki fogalma van még most... A’ köznépre nagyobb érdekkel olly események hatnak, mellyek polgári életét közvetlenül illetik, vagy anyagi segedelemmel könnyűnek azon. Illy tekintetben is nagy változatokat hozának létre, a’ közelebbi napok. Kiemelem a’ közös teherviselést. A’ közös teherviselés olly módon szándékoltatik, hogy a’ folyó 1848. e. Nov. 1-ső napjától kezdve, ezentúl a’ haza’ minden lakosai, és igy az eddig kiváltsággal birt papok, nemesek, bárók, grófok, herczegek, együtt a’ jobbágyokkal, ’s polgárokkal, vagyoni tehetségeikhez képest megosztják úgy a’ hadi mint a’ házi adónak ’s általában az ország’ minden terheinek hordozását. Ez az 280 Suttogó, alattomban rágalmazó.
