Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)

Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben

143

“egyenlőség”. Kiemelem továbbá az úrbéri tartozások’ megszüntetését. Ez abban áll, hogy a’ jobbágyság birtokában jelenleg lévő úrbéri telkek örökre megváltatnak, felszabadittatnak olly módon, hogy a’ földesurakat maga az ország kármentesítse, kifizetvén nekik a’ jobbágyok által eddig teljesített pénzbeli tartozások’, termesztménybeli kilenczedek’ ’s robotos munkák ’becsértékének tőkéjét. Ez a’ “szabadság”. Végre kiemelem, hogy a’ birtokos papság az eddig részére fizettetni szokott tizedről, az úgynevezett papi dézmáról, önként ’s minden kárpótlás nélkül lemondott. Azonban az ország népének illy temérdek anyagi nyeresége mellett is hiányzott még az ország’ egységére ’s erejére az a’ mi legfőbb t.i. hogy a magyar nemzetet ne csak a’ kiváltságolt osztályok, rendek tegyék, de tegye az összes lakosság, a’ 14-15 milliónyi nép... És e’ tekintetben is meglőn a’ milliók' ügyének méltánylása. Elhatároztatott a’ népképviselet. ’S már a’ következendő országgyűlés népképviseleti erős alapra lesz fektetve. Most mindnyájan édes gyermekei vagyunk e’ honnak, testvérei egymásnak, ’s a’ törvényhozói hatalmat olly férfiakra bizhatja a’ nép maga, kihez bizodalma van, kik az ő érdekeit képviselik... Ez a’ “testvériség”. E’ négy tárgyra nézve meg kell említenem, hogy ezek az országgyűlés által már elfogadtattak, törvényczikkekbe foglaltattak. De azért most még nem valódi törvények. Kötelező erejű törvényekké majd akkor válandanak, ha a’ király is megerősíti, szentesíti. Mit is jó Királyunk’ kegyelmes ígéretétől annyival inkább várhatunk ’s biztosan reményihetünk, mert ezek mind ollyan dolgok, mik eszményileg véve a’ magyar nemzet’ országos felvirágzásának okvetlen feltételei, eszközei ’s kellékei. Mindezen országos eseményeknek tehát születésén, létrejöttén nem örvendezni, ezeknek áldásdús életéért buzgó szívvel nem könyörgeni, nem lehet. Oh e’ nap, mellyen mindezekért örvendezünk ’s könyörgünk, nemzeti diadalnak szép napja. De nem olly diadalé, minőt az ős idők hirdetnek, minőt atyáink nyertének, melly seregek’ fegyverével ezerek’ életvesztésével szereztetett. Olly diadalé, mellyef népszabadság’ istenileg hatalmas, istenileg jótékony szelleme az osztó igazság’ szent szózatával vívott ki.

Azonban K. Gy.! Az örömfény, melly lelkünk’ egén ez események’ felgondolásakor át-átfut, hasonló a’ nyári zivataros éjszakának villáimhoz. Nagyszerüleg pompás látvány ez; de midőn a’ villámok’ letüntével feketébbről feketébbre sötétedik az ég, magoknak a’ fényes villámoknak repülése közben, aggodalommal kérdezzük: “mi leend a’ zivatar’ eredménye?” valljon kövéritő csendes zápor-e, vagy leomló felhőszakadás, pusztító jégeső?

Mindazon jótéteményeket mikről eddig szólottám, már több évek óta munkába vették hazánk lelkes és nagy bölcsességű fijai. És ha fokonkénti haladás után, az emberek’ számítása szerinti időben történik, ez események’ születése; e’ hon’ vajúdási megrászkódása - fájdalommal ugyan, ekkor is, de - élet’ ’s halál’ veszélyével nincs összekötve. Nem engedte a’ sors’ hatalma bevárnunk az emberek’ számítása szerinti időt; ’s talán mert megsokallotta a’ még hosszas esztendőket tervezőknek tétlen halogatását, némellyeknek kemény ellenszegülését: tehát perczek alatt szült olly eseményeket, mellyeknek létrejöttét mi évtizedek alatt is alig vártuk.

’S mi okozta az eseményeknek illy rögtöni előrohanását?... A’ népszabadság’ szelleme. Francziaországban ütött ki a’ forradalom. A’ párizsi nép elűzte miniszterét, el királyát, ’s a’ királyi széket megégető. És a’ megégetett királyi szék’ füstgombolyagjait magosán felülszárnyalta a’ népszabadság' szelleme, repült, feltartóztaüiatatlanul, gondolatsebességgel Európa’ országaiba. Néhány nap alatt eljutott Bécsbe is, Királyunk’ lakvárosába.

Felriasztotta itt hosszas állommámorából az elzsibbasztott ausztriai népet; 's ezáltal a’ szomszéd Magyarország’ czélba vett átalakulása’ csendes mozgalmainak óriási erővel siettető lökést adott. Melly történet a’ magyar ’s német nemzet között elenyésztetett minden idegenkedést, testvéri lélekrokonságot ébresztett.

Illy körülmények közt úgy látszik, hogy a’ történetek’ folyamának fel-feldagadozó hullámain többé nem emberi ész és kéz kormányozza az ország’ hajóját; emberi észnél ’s kéznél hatalmasb erő tartja azt meg, vagy sülyeszti el. Illy körülmények közt a’ népszabadság’ szellemének, nehány nap alatt világrészt beutazó ’s meghódító fényes diadalát, akaratunk ellen is félelemmel és rettegéssel csudáljuk.

Igen ’s jelesül honunkra vonatkozólag, megdöbbenünk és rettegünk, ha elgondoljuk, mennyi nehézséggel hány fennálló intézetek’, kormányszékek’ megsemmisítésével van összekötve a’ felelős minisztérium' munkássága. Megdöbbenünk és rettegünk, ha elgondoljuk, milly szellemi kicsapongásokra ragadhatja el a’ könnyen elámitható könnyen félre vezethető tudatlan néptömeget, a’ sajtószabadsággali visszaélés. Megdöbbenünk és rettegünk, ha elgondoljuk, hogy több millió jobbágy’ rögtöni felszabadítása nehány ezer nemes embernek’ s hivatal nélkül maradandó gazdasági és uradalmi tiszteknek rögtöni - és későn is talán kipótolhatatlan - károkat hozhat.

Ekkép kergetik K. Gy.! az országos események’ örvendetes és félelmes jelenetei egymást. Nincs em-