Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
felé. Egy az értelem, a’ rendi-tábla vezérszónoka, lelke’, Pest megye egyik rendületlen lelkű követe’270 kebelrázó, minden pártviszályt, elvek’ régi harczait egyszerre megszüntető szónoklatára: hogy csak czélirányos, a’ velünk közös kapocscsal összefüggő többi örökös tartományokra is kiterjesztendő, haladéktalan reformok által elfordítható a’ minden órán kitöréssel fenyegető fergeteg. Hatalmasan, mint illik alkotmányos szabad nemzet’ szabad fiaihoz, emelik fel azonnal szavokat saját hazájok, hatalmasan a’ társországok’ szabadsága mellett Magyarország’ öszves rendei. Fényes küldöttség a’ császári fővárosba, ’s melléjük önkényt sereglett országgyűlési lelkes fiatalság támogatja szavaikat. Leirhatlan a’ lelkesedés, mellyel az idegen fővárosban fogadtatik a’ már egyszer, egy századdal elébb, karja’, kardja’ hatalmával, most szabadságmennydörgő érczszavával másodszor szabaditó magyarság. Mint kiáradott tenger özönlik elejbök az általok hosszú álmából fölrázott nép, kicsinye, nagyja, lelkes nők és férfiak. Szakadatlan hullámai, öröm-rivalgásai közt e’ sokaságnak ember-kezek által vonatik be a’ városba elnökjök’, Magyarország kívül mint benn a’ hazában imádott nádora’ kocsija. Merre járnak kelnek, menetük egy folytonos fényes diadalmenet, mindazon nyilvánulásaival az öröm- hála tiszteletnek, mellyekkel valaha egy közel veszélyből kiragadott nép szabaditóját fogadá. ’S ha kérdjük az eredményt? a’ szó teljes értelmében elmondható rólok: jöttek, láttak, győztek. Pár nap alatt, szavuk’, tekintélyük’ hatalmával széttörvék a’ bilincsek, mellyekben hazánk három század-, Austria mondhatlan idők óta sinlődött; megdöntve, eltörölve az örökös mozdulatlanság’ életölő áldástalan bécsi kormányrendszere; Austriának alkotmány, hazánknak amattól minden tekintetben független önállás; mindkettőnek saját felelős ministerium adva a’ népei kívánsága, szükségei felett felvilágosított, minden jóra kész, fejedelmi közös atyától. De kivíva bár perczenetre, ezzel még nincs biztosítva a’ diadal; nincs végkép elhárítva a’ fergeteg. Kívül egy elveit ne talán fegyvere’ hatalmával is terjeszteni próbáló örömittas, hatalmas ellenségtől -, belül a’ soká kötve tartott, most rögtön lánczairól elszabadított tigristőli félelem; a’ szűkölködők, a’ zavarosban halászni szeretők’, a’ közérdeket vagy nem értők, vagy magán czéljaik, hasznaiknak alárendelők, a’ régihez konokul ragaszkodók’, az újat oknélkül, vagy mivel egyelőre sérti érdekeiket, gyűlölők’ együtt könnyen veszélyessé válható tömege: mind ezek nem lehet hogy némi aggodalmat ne szerezzenek a’ honfi kebelnek. Ezért, reményivé a’ legjobbat, feltéve a’ legrosszabbat, közepette a’ még tökéletes békének, látjuk hadi készületekkel foglalkozni mindenfelé hazánk’ békés polgárait; fegyverre, védelemre sietni mindent, ki érez és fegyvert bir: példával menvén elő ebben is ugyanazon fővárosi derék polgárság, ’s egyetemi lelkes fiatalság, melly, élén a’ nemzeti nagy mozgalomnak, első (!) emelé szavát - ’s hála hogy diadalmasan is! - reform, nyilvánosság, szabadsajtóért. Csuda-e ha a’ közlelkesedés, megragadd városunkat is, e’ magyarság fővárosát? megragadá ezen, kebelében virágzó, hazánk’ minden tudományos intézetei közt népességre csak egynek, tudomány- erény- hazaszeretetben egynek sem engedő főiskola’ tűz- és remény-duzs ifjú polgárait? Maradhat-e valaki részvét nélkül, hidegen, midőn a’ legszentebb érdekek, hon’ java, nemzet' dicsősége, forognak fen? Maradhatnak-e épen azok, kik koruknál fogva, emberi mód szerint, hívák legtovább élvezni a’ dolgok’ új alakúlásának jó avagy rossz gyümölcseit? Ez forgott kétségkívül szemetek előtt t.271 nemes ifjúság! midőn látva e’ nemes város’ polgárai’ - ’s hallva fővárosi társaitok’ buzgalmát, olly bátor mint nemes eltökéléssel, senkitől föl nem híva, készségtök’ jelentétek, ti a’ szelíd múzsák’ békés tisztelői, besoroztatni a’ hon-védő polgári őrsereg’ hazáért, királyért élni halni kész ezredei közzé; ’s az olajág helyett Paliás’ paizsát, dárdáját ragadni, ha kell, kezetekbe. ’S im most ülitek, most üljük mi szívvel lélekkel együtt veletek, zászlóavatási ünnepélyteket. Ne adja Isten, hogy e’ nemzeti lobogóknak egyéb hasznát vegyétek, mint távoltartani kézségtök’ mutatásával minden gonoszt hazánktól, megőrizni abban csendet békeséget: de ha úgy hozná sorsunk' végzete, hogy a’ haza’ akar kül- akar bel-ellenségei szükségessé tennék használatukat, számolunk karotokra, számolunk bátorság tokra, hogy ti sem lesztek alábbvalók, mint a’ hajdan hires pécsi főiskola’ Mohácsnál elvérzett, örök hírű, ifjú Leonidásai; vagy mint amaz hazája fővárosát az árvízként rohanó svéd sereg ’s bajnok királyi vezetője X. Károly ellen hősileg megvédett dán ifjúság. ’S hogy ha megáll, mint óhajtjuk, mint reményijük, a’ ti hozzájárulástokkal is, rendületlenül hazánk csendessége: Mars’ fegyvereivel foglalkozástok közben se feledjétek: hogy ti Apollónak vagytok ’s maradtok hívei; ő tart számot minden megmaradó szabad időtökre; hozzá fogtok, ha majd elvonul a’ vihar, leeresztett fegyverekkel ismét visz- szatérni, kisérve a’ megvédni segített haza’ hálájától, ’s jutalmazva nemes öntudat, a’ teljesített kötelesség’ boldogító érzetével. Mi hogy mielébb legyen! buzgó hazafi kebellel kívánom, kívánom ti magatok’, ____________________________________________________________________135 270 Kossuth Lajos. 271 Tisztelete«.
