Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
136 kívánom az egész haza’ érdekében. Isten, ki őrködik egyesek’, mint egész népek’, nemzetek’ sorsa felett, kinek, legyen’ szavára lehulltak rögtön százados bilincseink, ’s felderült ránk a’ szabadság rég óhajtott dicső hajnala, fedezzen hatalmas karjával mindnyájunkat! óvjon kívül belül minden veszélytől! adjon a’ szép reggel után tartós szép napokat, boldog esztendőket! És most Isten veletek! Isten velünk! Éljen a’ haza, király, egyetértés!!!272 6. Egyházi elmélkedés, mellyet Szabad Kir. Debreczen Városa nemzet-ujjászületési öröm- és hálaünnepe alkalmával mártius 26-dikán 1848 A’ Helv. Hitvallású egyház Nagy-templomában elmondott Szoboszlai Pap István prédikátor és superintendens TtRENB 1762. Könyörgés. Mindenható Isten, ki a’ földi népek sorsát láthatatlan kezekkel kormányzód, intézed mennyben! Hála-érzelminket kiönteni jöttünk szent házadba; hála-érzelminket, népünkkel közlött azon csudálatos kegyelmedért, miszerint erre földerítetted újjászületésének hajnalát, és azt cselekedted, hogy e’ hajnalnak leszálló fénysugarai békében, nyugalomban találnák hazánkat! Egyszersmind könyörögni jöttünk szent házadba; könyörögni azért, hogy engedd e’ hajnalt teljes nappallá víradni, nemzetünk békéjének, nyugalmának megzavartatása nélkül. Könyörögni azért, hogy végezd el velünk, mit dicsőséggel kezdettél boldogitásunkra, ’s a’ te kezednek munkáját ne hagyd el. Mi urunk, istenünk! légyen kedves előtted, ha nevednek hálát mondunk. Légyen tőled meghallgatva, ha könyörgünk. Légyen a’ te áldásod és maradjon meg népünkön. Légyen e’ nép te előtted mint választott és kedves nép, ’s láttasd meg rajta, láttasd meg ennek késő maradékain is, jókedvedet, kegyelmedet, mindörökké. Ámen. Alap-ige: Zsoltár XCV. 1,2. Jöjjetek el, örvendezzünk az Urnák; vigadjunk a’ mi szabaditásunk’ kősziklájának; menjünk eleibe hálaadással; énekeljünk neki dicséreteket. Örömünneplések híre szárnyala hozzánk a’ közelebbi napokban, szárnyal napról-napra folytonosan, a’ hon különböző tájékiról. Örömünneplésre serkentette e’ hír városunkat is és ennek lakosait ugyan-e napokban. És, miután ez polgárilag már megtörtént, egyházilag is örömünnep szenteltetik ma általunk az Ur tornácziban. Megszoktuk mi, mert lélekszükség ránk nézve, - bármi történjék is kün az életben velünk, - ide hozni be, szentelt helyeinkre, ’s itt önteni ki szivünk érzelmeit; itt buzogni ki fájdalmunkat, ha kün az életben ínség nyomaszt, ha bánat száll, ha csapás nehezedik ránk; itt emelni föl hálánkat, ha kün az életben örömet, ha áldást, ha szabadulást nyújt az ég. Itt kell tehát, mert itt lehet leghatósabban, legüdvösebben, megnyílni szivünknek ma is. Itt legyen megünnepelve, itt legyen üdvözölve általunk e’ nap; üdvözölve e’ gyülekezet nevében, városunk nevében, öszves nemzetünk nevében! Majd a’ krónikák szerzői följegyzendik e’ napot a’ haza évkönyveiben, föl legalább ’s legközelebbről e’ város évkönyveiben. Esdrasi kezek följegyzendik ezt majd egyházunk évkönyveiben. Bár sem ezek, sem amazok nem lesznek képesek lerajzolni, kifejezni az érzelmeket, mellyeket kebleinkben ez ünnepnap támaszt: de följegyzendik csakugyan, hogy e’ város népe, hogy e’ gyülekezet nemzeti ünnepet ült, tartott, szentelt ma. Ünnepet szentelt: mert, - mint írva van, - e' mai nap örömmondásnak napja, és mi hallgatunk-e ? Sőt inkább én a fölvett szent igéket emelem, intézem hozzátok, Szent-Gyülekezet!: Jöjjetek el, örvendezzünk az Urnák; stb. (II. Kir. 7:9). Ne várjatok tőlem ez órában rendszeresen elgondolt, ne összefüggőleg és szabatosan szerkesztett beszédet, tanítást! A’ napok, mellyeket élünk, valamint nem hideg de forró érzelmeknek, úgy nem higgadt de zajgó gondolatoknak napjai; ’s - mint rendkívüliek az események, mellyek e’ napok kíséretében rohannak inkább mint jőnek, úgy - szivünk, elménk, kedélyünk állapota is szokatlan most mindenkor és rendkívüli. Csak hála-érzetek ömlengése tehát, csak béke-szózat ’s Istenhez emelkedő ohajtatok, kö^JSendí^Irm^ú^jir^W^szónoklatjríOOjj^cján^banj^^
