Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Tóth Ágnes: A városok rendezésének kérdése az 1843/44. évi és 1847/48. évi országgyűléseken a levéltári források tükrében
11 lyozta a városi élet különböző területeit. Eszerint a város szabadon alkothat a saját területére érvényes statútumot, amit ugyan jóváhagyásra fel kell terjesztenie a helytartótanácsnak. Az azonban csak akkor tagadhatja meg annak jóváhagyását, ha a szabályrendelet országos törvénybe ütközik, vagy olyan intézkedéseket foglal magában, ami a város hatáskörén túl megy. Részletesen szabályozza a városi hatóság jogkörét büntetőjogi, magánjogi és közigazgatási tekintetben. Magánjogi tekintetben, a városban lakó minden egyén a város hatósága alatt állna. A város szabályai és határozatai minden lakost köteleznének. A javaslat szerint a királyi városok 32 szavazatot kapnának; Pest, Debrecen, Szabadka, Szeged, Budapest, Pozsony 2-2; a középvárosok: Komárom, Sopron, Kassa stb.1-1; a kisvárosok többen együtt 1-1 vagy félfél szavazatot nyernének. A november 6-i kerületi ülésben befejezték a törvényjavaslat vitáját, kivéve az országgyűlési szavazatokról szóló részt. A választmány 16 szavazatot javasolt, illetve ha a megyék szavazatait kettőznék, akkor 32 szavazatot kaphatnának. A megyék végül is hosszas vita után 16 szavazatot fogadtak el, a városok azonban kitartottak az egyenkénti szavazat mellett. Debrecen 1843. novemberében küldött követeinek pótutasítást16. Ebben a korábbiak mellett a következőket hangsúlyozták ki: a királyi városok kiváltságos jogai, királyi haszonvételei épségben megmaradjanak. Az árszabályozás joga- ami eddig a megyéket illette meg- ezután a városok hatáskörébe kerüljön át. A város fennhatósága terjedjen ki a város, illetve annak lakosai által bírt külső telkekre, pusztákra is. A polgárjog tekintetében szigorúbb megszorításokat szeretnének. A polgári illetve a képviselői jogot állandó, biztos jövedelemhez és városi birtokhoz kötnék. A képviselők száma ugyan több legyen a mostaninál, de ne annyi, hogy a határozathozatal az értelmetlen tömegek kezébe menjen át. Az előbb említett okok miatt a közvetett választás mellett vannak. Elvben továbbra is pártolják a főkormányzói hivatal felállítását. A zsidóknak semmi módon nem szeretnének további kedvezéseket adni, csak annyit, amit az 1840. évi 29. törvény már biztosított a számukra. A királyi városoknak adott 16 szavazatot méltányosnak találják, és annak elfogadására utasítják a követeket. A városi törvény javaslata az országos ülés elé december 9-én került, de a tárgyalása a következő évre maradt. 1844. februárjában Kelemen János királyi személynök olvasta fel a Karok és Rendek üzenetét a szabad királyi városok belszerkezete és szavazata tárgyában. Abban mindkét tábla álláspontja megegyezett, hogy a városok szavazati jogát és belszerkezetét együttesen kell tárgyalni. „...Másrészről, hogy a városok az országgyűlési számarány elérésében szintén tekintsék azt, hogy helyzetük is magyar közjogi szempontból csak a nemességen alapul, s hogy Magyarország földművelő ország lévén, a földművelői érdekeknek erősebben kell itt képviselve lenni, mint az ipar és kereskedésbelieknek.”17 A Rendek javaslata szerint a városok olyan szabad municipiumokká váltak volna, melyben a városi lakosság egész tömege, mindenféle megkötés nélkül, közvetlenül választhatja az időnként megújítandó tisztikarát és követeit a törvényhozásba. A kormány egyedüli felügyeletet a városok felett csak a törvények és központi kormányszékek által gyakorolhatott volna. A felsőház nézete szerint a városok olyan szerkezetet kaptak volna, amely mellett a polgárok testületé alig bírt volna némi önállósággal és önkormányzattal. A tisztikart és a követeket közvetett választás útján kívánta megválasztani. A választókra nézve olyan szigorú qualificatiót állított fel, ami igen csekély választópolgárt eredményezett volna. Ami a legfontosabb, a városok élére a kormány által kinevezendő, igen nagy hatáskörrel rendelkező főfelügyelőt akartak állítani. Városi hatóság tekintetében a főrendek képviseltek liberálisabb álláspontot, mert azt kívánták, hogy a város a területén belül a büntető és rendőri hatóságot minden személy felett gyakorolhassa, bele értve a nemeseket is. Ezt a rendek persze nem fogadták el, mivel az ő kiváltságaikat csökkentette volna. A főrendek nem látták célszerűnek a zsidók polgárosítását. Ez teljesen megegyezett a városok álláspontjával, bár Szeged és Szatmár városa pártolta a zsidók polgárosítását. A polgárosításuk ellen külön felszólalt Komlóssy László debreceni követ és átadta a város lakosainak petícióját ez ügyben. Ennek lényege a következő volt, miért kényszerítik a királyi városokat törvény által a zsidók befogadására, amikor a megyék sem siettek rendezni azok helyzetét. Lakni lakhatnak a városokban, de polgárjogot semmiképpen ne kaphassanak18. Kevesen pártolták a debreceni követ nézeteit, és vallási türelmetlenséggel vádolták. A másik nagy vitát kiváltó kérdés a polgári képesség19 * megállapítása volt. Ebben a főrendek olyan magas cenzust állapítottak meg, aminak az alapján kevés választópolgár lett volna egy városban. Ők saját telekkönyvi néven álló fekvő tulajdont követelnek, amelynek értéke kisvárosban 400-600, középvárosban 1000- 1200, nagyvárosban pedig 3000- 4000 Ft. A gyárosok és kereskedők esetében a jövedelem a városkategóriák szerint 200, 400, illetve 600 Ft-ot elérő lenne. A királyi városok követei azzal vádolják a főrendeket, hogy a városokba a 1,1 IV. A 101 l/m 116.d 310/ 1843. 17 Dr. Czizmadia Andor: A magyar városi jog Kolozsvár, 1941. 157. 18 IV. A 1011/r 13. cs 1844. február 13, március 16, április 27. 19 IV. A 1011/r 13. cs 1844. február 21,április 27, május 7, június 10, szeptember 3;IV. A 1011A 192. d 243/1843;IV.A 1011/k 193. d443/ 1843; IV. A 101 l/m 116. d 310/1843, 237/1843; IV. A 1011/a 113. k 1843. szeptember 16. 1591. szám ___________________
