Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Tóth Ágnes: A városok rendezésének kérdése az 1843/44. évi és 1847/48. évi országgyűléseken a levéltári források tükrében
12 pénzarisztokráciát akarják beültetni. Az is előfordulhatna, hogy aki kisvárosban megfelel a polgári cenzusnak, az a nagyvárosban már nem lehetne polgár.”...a kisvárosban nagyobb becse van az ingatlan vagyonnak, mint a nagy városokban, s járhatnának a főrendek Debrecen és Szeged magyar nemzeti városok utcáin, míg az ő qualificatiójuk szerint 4000 pengőforintos.házra találnának, és így éppen ezen városokra, s ezeknek polgáraira nézve lenne a csapás legérezhetőbb, mit minden hazafi kebel is fájlalna, mert a magyar nemzetiség nem lenne reprezentálva.”20 Később a főrendek engedtek a cenzus összegéből, és kisvárosban 300-400, középvárosban 700-900, nagyvárosban pedig 1000-1500 Ft értékben állapították meg. A kereskedők esetében ezek az összegek városkategóriák szerint a következőek lettek: 120, 240 és 400 Ft. A városok maguk is hasonló összegekben határozták meg a polgárosodhatási képességet, amikor kisvárosban 500, középvárosban 1000, nagyvárosban pedig 1500 Ft értékű fekvő vagyon meglétét kötötték ki. Egyéb kategóriákban pedig 200, 300 és 400 Ft jövedelmet írtak volna elő. Az alsótábla javaslata szerint „...óhajtandó volna, hogy polgár és lakos között semmi különbség ne legyen, hanem mindenki ugyan azon egy közös Hazának egyforma közpolgárja legyen...”21 Szerintük minden háztulajdonos értékre tekintet nélkül polgár lehetne, ugyanígy minden gyáros, kereskedő és saját műhellyel bíró mesterember is. Egyéb személyek esetében pedig városkategóriák szerint 100, 200 illetve 300 pengő Ft jövedelmet kötnének ki. A választás módját illetően is eltértek az álláspontok. A főrendek eszméje szerint a polgárok nem közvetlenül, hanem képviselők által választhatnának országgyűlési követeket. A követválasztási jog az alsótábla szerkezete szerint a polgárokat egyenesen illeti meg. ”... a közvetett követválasztás nem egyezik a magyar ember természetével, mert ez csak desztillált szabadság lenne, melynek nem a java maradna a lombikba, hanem csak a kivetni való része...”22 A tisztújításra hatévente kerülhetne sor. A városok 16 szavazatot kapnának.23 A Főfelügyelők kérdése szintén sok vitára adott okot.24 Az alsótábla hevesen tiltakozott a hivatal felállítása ellen, mert azt vallotta, hogy ez ellenkezik a városok privilégiumaival.”...a főfelügyelők pedig nem egyebek lennének, hanem megörö- kösített állandó Királyi Biztosok.” - vallják a városok. Debrecen és Zombor városok elvben támogatják a hivatal felállítását, de nem a főrendek által javasolt módon. A felsőház a kormány által kinevezendő, igen nagy hatalommal bíró főfelügyelőket szeretett volna. Szeptemberben a főrendek tettek engedményt azzal, hogy elfogadták a közvetlen választási rendszert, de ehhez olyan magas qualificatiót szabtak, mely szinte egyrement a közvetett választással. A rendek pedig elvben elfogadták a főfelügyelői intézményt, azzal a megkötéssel, hogy ne városonként, hanem kerületenként válasszák, és korlátozottabb hatalmat élvezzenek. Összesen 9 üzenetváltás történt a két tábla között, de megegyezés nem született. Ekkor már közeledett az országgyűlés bezárásának napja. Szeptember végén a királyi városok végső elkeseredésükben arra szánták el magukat, hogy nem szavazzák meg az ország szükségleteinek fedezéséhez szükséges adót. Komlóssy László debreceni követ kérte közöljék, hogy a tiltakozást illetően mi a város álláspontja. ”...a királyi városi követek gyűlésének közlött öszvehangzó határozatát el nem fogadhatja, teljességgel nem látván azt célra vezető módnak.”25 - érkezett a válasz a debreceni szenátustól. 1844. november 13-án bezárt az országgyűlés. Tizenkilenchónapi munkálkodás után viszonylag kevés eredmény született, összesen 5 törvényt szentesítettek. A büntető törvény nem lépett életbe, a megyei kihágások a törvény által nem korlátozódtak, a hitelintézetnek csak a terve készült el, a városok rendezésének kérdése is a következő országgyűlésre halasztódott. Időhiány miatt az ősiség és örökváltság ügye is a jövő országgyűlésre maradt. Az 1847-es országgyűlést szintén élénk készülődés előzte meg. A megyei ellenzék megosztott volt több kérdésben. Egyrészük ragaszkodott a megyerendszerhez, csak azt népképviseleti alapokra kívánta helyezni. Másik részük bár nem tagadta a megyerendszer alkotmánybiztosító szerepét, magát a rendszert már elavultnak tekintette, s ezért olyan centralizációt akart, amely a nemzet akaratát a népképviseleti országgyűlésen összpontosítja s felelős kormányt választ. A centralisták elképzeléseiket a Pesti Hírlap hasábjain népszerűsítették. Nekik sem volt még teljesen kidolgozott álláspontjuk, mert nem adott választ többek között arra, hogy a jelenlegi közös tárcák sorsa mi lenne a felelős kormány behozatala esetén. Nem tudták, hogyan lehet majd ebbe a rendszerbe beilleszteni a megyei municipiális rendszert. Programjukat 1847. június 5-én „Ellenzéki Nyilatkozat „néven fogadták el. A konzervatívok programjukban az alkotmányosság és közbirodalmi egység szem előtt tartásával, egy erős kormányhatalom fenntartását szorgalmazták. A védegyleti eszme is erősen megosztotta a pártokat. Az ellenzék a nemzet önállóságát 20 IV. A 1011/r 13. cs. 1844. április 27. 21 U.o 22 U.o. 2:i IV. A 1011K 192. d 243/1843; IV.A 1011/m 115. d 40/ 1843; IV. A 1011/r 13. cs 1844. február 13. 24 IV.A 1011/r 13. cs 1844. június 26, július 24, október 5; IV.A 1011/k 192. d 243/1843.; IV; A 1011/m 117.d 223/1844. 25 IV. A 1011/a 114. k 1844. szeptember 30. 2229. szám
