Emlékek és források Debrecen, 1848/49 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közlelményei 26. (Debrecen, 2001)
Gáborjáni Szabó Botond: A tiszántúli református egyházi vezetés és a Debreceni Kollégium 1848/49-ben
________m te kintik,105 a debreceni kortársak tények sokaságát tudták felsorakoztatni mellette, amikor a Mdrczius Tizenötödike névtelen szerzője megvádolta, hogy titkon a kamarillához húz.106 A közvetlen környezetében tevékenykedő Könyves Tóth Mihály jellemzése feltehetőleg mindenkiénél nagyobb súllyal esik latba. „Kossuth papja” - a negatívumokat sem elhallgatva - történelmi távlatokban is magasan kiemelkedő egyházi vezető képét tárja elénk. Amint feljegyezte, szószéken „olly majestas lengi körül, mellynek hasonmását én egyházi szónokon soha nem láttam”.107 Beosztottjaként vallotta, hogy goromba, gőgös vagy indulatos soha nem volt, alárendeltjeivel „megelőző és szívélyes” tudott lenni. „Kormányzását az eljárásban erélyesnek, a kivitelben sikeresnek tapasztaltuk... elnöki kinyilatkoztatásában olly tökéllyel bírt, hogy ily szempontból még legnagyobb antagonistái sem tudtak - nem mondom vétket vagy hibát - de csak fogyatkozást is kimutatni.” Erős tehetsége volt az emberek megnyerésére. Nem tudott gyűlölni, és őt sem gyűlölte senki. Ami a negatívumokat illeti: „A politikai különböző véleményüek közül gyík módra ki tudott suhanni”, egyetlen bizalmas barátja sem volt, és a vezetéshez nélkülözhetetlen információt szerette magának megőrizni. De nem törekedett arra sem, hogy méltó utódot neveljen.108 Szoboszlai Pap István már püspökké választásakor nagy tekintélynek örvendett, hiszen 1841 júliusában 492 szavazatot kapott a lehetséges 555-ből.109 Követője a püspöki székben - az abszolutizmus elleni harcban legendássá növekedett Balogh Péter - szintén századokon át fénylő „örök emlékű nagy nevéről szólt” temetési beszédében.110 „Az ifjúságnak kívánata méltányoltatik” A kortársak egybehangzóan emlékeznek a Debrecenben 1848. március 18-án kezdődött „élénk mozgalomról”, amely főként „a város lakosinak értelmesbjei”-re hatott.111 A diákság már március 19-én délután ülésezett.112 Szokatlan jelenség lehetett, hogy a Kerületi Közgyűlésen - akár a lakosság a városi tanácskozásokon - „nagyszámú főiskolai hallgatók vettek részt”.113 Révész Bálint professzor már a Kerületi Közgyűlés napján, március 22-én ünnepi szónoklattal tájékoztatta az ifjúságot az európai változásokról. Már idézett beszédében114 a szabadság, egyenlőség, testvériség nevében köszöntötte lelkes hallgatóságát, dicsőnek nevezve a francia trónt felváltó respublikát, és Isten leikétől ihletettnek mindazokat, akik a szabadságot életre keltik. A nemzetőrségbe lépésre buzdított, de Kossuth kultuszának ékesen szóló és bőséges ápolása mellett sem felejtkezett meg a király és az alkotmány iránti kötelező hűségről, óva intve a tüzes ifjakat, nehogy visszaéljenek a legnagyobb áldással, a sajtó szabadságával. Bár a márciusi eszmék valóban varázslatos gyorsasággal arattak sikert, a Kossuthot méltató szuperlatívuszok csak a reformkor sokéves szellemi forrongása után hangozhattak hitelesen. A tanulóifjúság már másnap, március 23-án, az Egyházkerületi Közgyűléshez juttatta beadványát, melyben kérte a nemzetőrségbe lépés lehetőségét, a diákönkormányzat és tanulmányi gyakorlat korszerűsítését, végül Révész professzor szónoklatának kinyomtatását.115 A beadvány szerkesztője a 19 aláíró között is szereplő Révész Imre volt, az ifjúság elismert szellemi vezetője. A Kerületi Közgyűlés méltányolta a körülményekhez képest rendkívül józan és átgondolt követe105 Zoványi Jenő egyháztörténész Szabó Dezső pamfletjei modorában azt is felrója, hogy Szoboszlai Pap István püspökké választásakor "régi szokást” követve zokogott, “hírhedt aulikusként" mindig “megjavult” a kellő időben, és a mindenkori hatalom kiszolgálásában - légyen az Habsburg, vagy a Habsburgok esküdt ellensége - “nem engedte magát soha senki által túlszárnyaltatni”. L. A Tiszántúli Református Egyházkerület története. Debrecen, 1939. 109-115. 106 Fésös András véleményét 1. PEIL, 1848. november 6. 1441-1444. (Más forrásokban Fésűs.) 107 Könyves Tóth Mihály: i. m. 1996. 72. 108 Könyves Tóth Mihály: i. m. 1996. 70-76. és 353-363. 109 Zoványi Jenő: i. m. 103. 110 A Debreceni Ev. Ref. Főgymnázium Értesítője az 1894-95. évről. Debrecen, 1895. 237. 111 Forrásgyűjtemény 8. 112 Bár 1850. december 22-én a Tiszántúli Egyházkerület parancsot kapott a szabadságharc egyházi vonatkozású kormányrendeletei és az azokkal kapcsolatos egyházi iratok megsemmisítésére, a csonkítás ellenére is értékes forrásanyag alapján alkothatunk képet a Kollégiumban történtekről. A rendeletet és következményeit ismerteti Tóth Sámuel: Kérelem a tiszántúli ev. ref. egyházkerület espereseihez és lelkipásztoraihoz. Debreczeni Protestáns Lap (a továbbiakban DPL), 1885. február 7. - Az Egyházkerületi Jegyzőkönyvben Szoboszlai Pap István saját kezű bejegyzése olvasható a pusztításról: “NB. Ezen naplóból, a’ 3-k laptól fogva a’ 229-k lapig minden levelek kisza- kasztattak, a 229-k lapon állott sorok pedig letöröltettek január 6-kán 1851. ... Kerületi Kormányi magas Rendelet folytán ’s értelmében”. TtREL I.l.e.5. 113 A Tiszántúli ref. egyházkerület felszólalása, a magyar protestáns egyház közjava érdekében. Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmezö. Debrecen, 1871. 62. 114 Forrásgyűjtemény 3. ^^TtRELEg^hazkerdletneg^zokon^v^^kerven^JrozgyulesDi^
