Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

RUSZOLY JÓZSEF: Hegyesi Márton és műve

Mentegetnem kell magamat, hogy az aláírási ívet nem küldhetem vissza aláírásokkal telten. Egyfelől hivatalos végzendőim, másfelől minden szabad percemnek irodalmi feladatom megoldására fordítása — nem qualificalnak [minősítenek] alkalmas gyűjtővé. És nem is tudtam ösmertetni a szerző és a munka szellemét, becsét. így történt, hogy egy hírlapszerkesztőt, a Budapester Tageblattét, kivel véletlenül a Pest és Visegrád közti gőzhajón utazás unalmában megösmerkedtem, figyelmeztetvén a megjelenendő munkára, kértére az Ön aláírási ívét és prospectusát neki adtam át,ő pedig azt mondta, hogy sietni fog azt megszerezni és más hírlapokat megelőzve ismertetni (Weis Julián). Most azonban arra kérem Kegyedet, szíveskedjék nekem munkájának két példányát mielőbb utánvéttel megküldeni (miután a bátyámét nem akarom Visegrádról lehozni) — egyiket könyvtáram számára, — a másikat Péterffy tanár úrnak azon reményben, hogy aki a Budapesti Szemlében még az én szerény munkámat is jóakaró és szellemes méltatásra és ismertetésre érdemesnek tartotta, derék tollát inkább nem fogja sajnálni az Ön derék munkájától a B. Szemlében. Kiváló nagyrabecsülésem őszinte kifejezése mellett maradtam tisztelő szolgája Görgei István kir. közjegyző Degré Alajos az Ország-Világ szerkesztőségéből elismeréssel köszönte meg a könyvet (Budapest, 1885. június 12.), sőt a Beöthy-kép kliséjét is kérte az ismertetéshez, ám — mint láttuk — ebből is csak afféle figyelemfölhívás lett (Hej: 15). Zilahi Lajos levele (Nagyvárad, 1885. szeptember 13.) kíséretében terjedelmes Emlékirat-át is megküldte 1854. április 29-i nagyváradi haditörvényszéki kihallgatásáról (Hej: 73-74., 76-106.). Márki Sándor levelében (Arad, 1885. szeptember 26.) kimentette magát az ismertetés kötelme alól azzal, hogy Abafi Lajos — a Hazánk szerkesztője — röviden már megemlékezett róla, mint írta: „különben is csak dicsérhetném, s arra a szerző ép[p]oly kevéssé szorult, mint müve" (Hej: 74). Szeremlei Samu (Hódmezővásárhely, 1885. november 19.) szintúgy megköszönte a megküldött müvet, melyet „nagy gyönyörűséggel lapoz[ott] át, mint olyan munkát, melyben a gazdag adatkészlet önálló és tárgyias feldolgozásban jelenik meg, és avatott ítélet ellenőrzése mellett" (Hej: 75.). 4. A „Jegyzetek" az idézetteken túl jórészt kiegészítéseket, javításokat, módosításokat tartalmaznak pontos számozással a szöveghez illeszthetően, mint címében is olvasható: „egy esetleges második kiadáshoz". Minthogy a Hegyesi másfél évtizedig rendszeresen és módszeresen vezette őket, nem egyszer még e pótlásokat is javította, ami — a pontos számozás mellett is — nehezen kezelhetővé teszi őket, a kézírása nehéz olvashatóságáról, különösen nevek esetében nem is beszélve. A munka nem pusztán hasonmásként, hanem bővített és javított kiadásban történő kiadása négy feladatot rótt rám: 1. a szöveggondozást, az írásnak a mai olvasó számára élvezhetőbbé tételét eredeti mivoltának megőrzésével; 2. a jegyzetek, hivatkozások egységesítését s szakszerűbbé tételét; 3. a szerző javításainak, pótlásainak hü bekitatását