Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

II. Beöthy Ödön

zsarnokság ütött tanyát a hármas bérc honában. Legjobbjaink közül azok, kik idegen földre nem menekülhettek, a vérpadon lehelték ki nemes lelküket. Beöthy Ödönnek is, hogy kikerülje a Haynau-féle vérszomjas politika nemtelen bosszúját, a léleksorvasztó hontalanság vándorbotját kellé kezébe vennie. Eleinte az országban bujdosott, éspedig a kaszaperi pusztán, Csanád vármegyében Lukács Jánosnál. Ide ment hozzá a Beöthy Ödönné megbízásából K.-Mariából [Kismarjáról] Szigethy István, ki csurgói születésű, s ekkor már a Beöthy Algernon nevelője volt. Szigethynek föladata az volt, hogy tovaszállítsa Beöthy Ödönt üldözői s ellenségei szemei elől. Evégből indult el Kaszaperre, előbb szülei meglátogatásának ürügye alatt útlevelet eszközölvén ki Dravenyák Ferencnek, a debreceni királyi biztosnak titkárától, Abday Sándortól, a maga és kocsisa számára. (Ezen útlevélben fölkérettek, illetve utasíttattak az illető cs. kir. katonai spolgári hatóságok, hogy „a fent nevezett egyéneket", mármint Szigethy Istvánt és az ennek kocsisaként utazandó Beöthy Ödönt, „mint igaz járatbeli és békés polgárokat szabadon " utazni engedjék.) Ugyanekkor indult szintén a Beöthy Ödönné megbízásából Bécsbe Kazinczy Victor, hogy ottan ismerősei útján útlevelet eszközölvén ki, azt azután leszállítsa Somogyba. Szigethy szeptember 18-án érkezett Kaszaperre. Beöthy Ödön elfogadván a tervet, megindultak a bujdosás hosszú útjára, Beöthy Ödön mint kocsis, Szabadi Balázs álnév alatt, pitykés mándli dolmányban, kék posztó nadrágban, nagy csizmában, nagy karimájú kalapban s makrapipával, melyeket Orosházán vásárolt számára Szigethy. Szeptemben 20-án az orosházi csárdában háltak, 21-én áthaladva a Tiszán a mindszenti tolvajrévnél, a kisteleki csárdában ebédeltek, 22-én pedig Vadkertre s estére Kalocsára [értek]. Szeptember 23-án reggel mentek át a szentbenedeki réven; sokan mentek akkor azon át, s a kofák fölismerték Balázs bácsinak a fehér karjáról, melyről a lovak tartása közben a mándli és a paraszt ingujj fölcsúszott, hogy bizony ő sem volt azelőtt kocsis, s legnagyobb részvéttel üdvözölték ismeretlenül is. Sok jó hazafi bujdosott akkor így álruhában. Aznap délre Fádra [Faddra] s estére Bonyhádra érkeztek. 24-én délelőtti 11 órára a Mecseken át Pécsváradra jutottak; itt Balázs bácsi összeveszvén egy r. katolikus pap sváb kocsisával, jól összeszidta a németet, a pap fenyegette, hogy Pécsett elfogatja, így aztán jobbnak látták Pécsre be sem menni, hanem alatta vágtattak el nagy sebességgel, s estére Szentlőrincre hajtottak. Szeptember 25-én reggeli 10 óra tájban értek Szigetvárra; itt akartak Rigó János könyvárusnál egy időre megpihenni, de értesülvén arról, hogy az már elfogatott, még azon délelőtt Nemeskére mentek, egy erdők közötti kis faluba, Németh János református lelkészhez, ki tizenkét évig tanulótársa volt Szigethynek. Ez őt nagy örömmel fogadta; azon szavaira, hogy édesanyja látogatására menet útbaejtette Nemeskét is, kijelentette, hogy 4-5 napig el sem bocsájtja. Mindjárt asztalához ültette Balázs bácsit is, pedig a titok még nem volt felfedezve, s Balázs bácsi jól adta a kocsis szerepét, hűségesen segédkezvén Kati asszonynak, a főzőnőnek felszólítására a konyhában s az udvaron is. Délután felfedezte [fölfedte] Némethnek Balázs bácsi kilétét Szigethy, s a jámbor református pap csak elképedt, szemrehányást tett eddigi hallgatásáért Szigethynek, s ment az istállóba, hol Balázs bácsi a szénaágyon szendergett, jóvátenni képzelt hibáját. Ettől fogva aztán a lovakra a harangozó ügyelt fel, s Beöthy Ödön a lelkész szobája melletti kis szobában aludt éjjelenkint. Itt határozták el bevárni a Kazinczy Victor megérkezését, itten tehát huzamosabban kellett időzniök. Október 6-án meghívta Németh János testvérét, Németh Ferencet, a hodoli