Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

II. Beöthy Ödön

református lelkészt is ebédre, az nejével együtt jött el. Az éles szemű nő gyanakodni kezdett, hogy Balázs bácsi nem kocsis, s hogy sejtelmeit a női közlékenység által közhírré ne tegye, jónak látták vele tudatni a valót, biztosabbnak hívén így a titok megőrzését. Ezek meghívására 10-én Hodolra mentek át ebédre, ottan kávézás közben meglepte őket a szigetvári orvos, chirurgusával [sebészével] együtt. Beöthy Ödön ugyan mindjárt kifordult a szobából, hogy a lovaknak utánuk [utána] néz, az orvos azonban így is megjegyezte, hogy soha sem látott ő még ilyen fehér kezet és nyakat s parókát parasztembernél. Kezdték magukat nem jól érezni, fogattak s mentek vissza Nemeskére. Beöthy Ödön kinyilatkoztatta, hogy ez esemény után nem maradhat tovább Nemeskén. Eladván tehát lovat, kocsit 130 pengő forintért a hodoli lelkésznek, október 11-én áttették bujdosási helyüket Tóth-Sz. Györgyre [Tótszentgyörgyre], Matolcsi Sándor református lelkészhez, ki szintén barátja volt Szigethynek. Beöthy Ödön már annyira türelmetlen volt a Kazinczy Victorra való várakozásban s amiatt, hogy már harmadszor fölismerték, miszerint odanyilatkozott, hogy följelenti [föladja] magát az első politikai hatóságnál. Ez ellen tiltakoztak Szigethy is, Matolcsi is. Arra sürgette tehát Szigethyt, hogy menjen rögtön Pestre Szalay Lászlóhoz, tudakozódni a politikai helyzetről s Kazinczy Victor után. Szigethy Pécs - Mohács felé még az nap megindult Pestre, 12-én délután már jegyet is váltott Mohácsnál a gőzhajóra, de az csak 13-án reggel 7-8 óra között érkezett meg. A kiszállók között volt Kazinczy Victor is. Persze, hogy nem ment többé Szigethy Pestre, hanem indultak Kazinczy Victorral együtt vissza Beöthy Ödönhöz, Tóth-Sz. Györgyre [Tótszentgyörgyre], hová 14-én délután 4 órakor érkeztek meg. Kazinczy Victor hírt hozott az október 6-i gyászeseményekről, ettől fogva aztán nem volt szó többé a jelentkezésről, s tudatta Beöthy Ödönnel azt is, hogy Pfeifer Ferdinánd bécsi nagykereskedő, akinek az indigenatus [honfiúság] megszerzésénél nagy szolgálatokat tett Beöthy Ödön, s aki az 1840. évi XLVIII. t.c. által honfiúsittatott, biztos menhelyet ajánlott föl nekie a kimenekülhetésig Bécsben, és hogy oda eljuthasson, egy cs. kir. fourirral [szállásmesterrel, élelmezési altiszttel; lentebb is] abban állapodott meg, hogy az 25 darab aranyért s 50 frt Győrben való tartózkodási költségekért öt napra átengedi Beöthy Ödön részére saját útlevelét, mely a szemszín kivételével teljesen illett Beöthy Ödönre. A föladat tehát az volt, hogy Beöthy Ödön Győr közelébe jusson, s a fourir oda lejöjjön, hogy így annak útlevelével Beöthy Ödön bejuthasson Bécsbe. A Győr közlébe eljuthatásról is gondoskodott Kazinczy Victor, hozván egy nyílt levelet Szalay Lászlótól, mely a Bakonyba szólott Boday Károly és Lajos testvérekhez, melyben egy meg nem nevezett hazafit Szalay szives gondoskodásukba ajánlott. A terv nagyon kockázatos volt, de nem vala miben válogatni, s így az elfogadtatott. Október 15-én aztán indultak, Szigethy Bódéra, szállást csinálandó ott Beöthy Ödönnek, s Kazinczy Victor Bécsbe, lehozandó onnan Győrbe a fourirt. Találkozási helyül Bódé lett kijelölve. Bódéig együtt mentek, s itten rendbe hozva mindent a Szalay László levele átadása után az otthon levő idősebb Bódayval, indult ki-ki a maga útjára. Szigethy október 21-én érkezett vissza Tóth-Sz.-Györgyre [Tótszentgyörgyre], s másnap indultak a Bakony felé Beöthy Ödönnel, ki mostan már nem kocsis ruhát hordott, hanem a fourir öltözékének megfelelő testhez álló zekeszabásu zöld és kék színben játszó felső öltönyt, pantalont és bakkancsot, s most már nem is a Szabadi Balázs nevét viselé, hanem a fourir lengyel nevét. Október 22-én délre Lábodra s estére Vésre értek, 23-án Keszthely-Szentgyörgyre, onnan Sármellékre, innen Karmacsra mentek; eznap Hídvégen ebédeltek, s Karmacson