Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

II. Beöthy Ödön

honvédelmi bizottmány parancsából a pacificatio [béketeremtés] iránti alkudozásokat, de amelyek a szerb izgatók befolyásolása folytán eredményre nem vezethettek.

55 December 19-én Erdélybe, továbbá Szabolcs, Szatmár, Bihar [s a] Részek-beli vármegyékre, az ezek kebelükben [kebelében] levő szabad királyi városokra s a Hajdú kerületre nézve, sőt esetleg Máramaros, Ugocsa, Bereg, Arad, Békés és Csanád vármegyékre, valamint a kun kerületekre nézve is neveztetett ki Vay Miklós báró helyébe teljhatalmú kormánybiztosul.

56 Erdély már akkor el volt veszve, s olyan férfiak kellettek a visszaszerzés nagy munkájára, mint Bem katonai s Beöthy Ödön polgári részről. Amint a magyar sergek benyomultak Erdélybe, s elfoglalták Kolozsvárt, Beöthy Ödön a szokott hévvel és bátorsággal megkezdette az országrész reorganizációját. Mindjárt január 2-án az eddigi kir. [királyi] kormányszéket, mely eddig az unió dacára a kormányzást bitorolta, megszüntette, s irodáit bezáratta.

57 Január 6-i rendeletében pedig vadászzászlóaljak alakítását rendelte el. Ezen rendeletében írja: "eleve figyelmeztetek mindenkit, ki erkölcstisztaságában és becsületességében nem bízik, e sereghez be ne álljon; mert a magyar nemzet egyedüli feladata, bármi méltatlanságot és polgáriasság elleni tényt követtek is el ellene, hasonló mértékkel vissza nem fizetni, mert ezt sem históriai nevezetessége, sem világszerte ismeretes becsületes jelleme meg nem engedi".

58 Az öreg Bemmel azonban nem tudott kijőni, mert Bem nem elégedve meg a diadalmas csaták dicsőségével, ismét és ismét beavatkozott a polgári ügyekbe is, miáltal több oldalról, még a Kossuth részéről is, éles megrovást vont magára.

59 Beöthy Ödön ennek folytán ezen állásától február 1-én saját kérelmére felmentetett. Kossuth ezután a konstantinápolyi követségre, diplomáciai megbízatásra szemelte őt ki. Beöthy Ödön egy előterjesztésben fejtette ki nézeteit a diplomáciáról s a Magyarország által követendő nagypolitikáról. Nagy véleménnyel volt a diplomata állásáról, Capefigue szavait idézte, hogy mennyi kiváló tulajdonnak kell egyesülni egy diplomatában. "S mindezekhez hódító tulajdonok [tulajdonságok] a nők körül. Ebből is kitetszik — veté tréfásan utána —, hogy én nem vagyok e pályára való." Az 1849. évi április 5-én vette a rendeletet, hogy induljon Bukarestbe, s azzal együtt ezredesi kineveztetését. Április 9-én indult el Nagyváradról, titkárul maga mellé Gálbory Somát vévén. Bemtől Segur francia konzulhoz ajánló levelet kért, de ez mindamellett is megtagadta tőle az útlevelet. Ugyané tárgyban fordult április 28-án Brassóból Fuad effendihez, a porta teljhatalmú biztosához, de ettől még választ sem kapott. A bukaresti kajmakámság pedig hivatalos lapjában kijelentette, hogy Erdéllyel megszakít minden közlekedést. Brassóban május 1-én kapta meg a Függetlenségi nyilatkozatot. Sok kifogása volt az ellen, végig sem hallgatta annak felolvasását, s olvasás közben indulatosan dobta sapkáját a földre. Emiatt, és mert Kossuthtól többször irott magán- és hivatalos leveleire nem kapott kötete 76-78. lapjain (Dudás Gyula: Szerb és német iratok 1848-ból. Hazánk 5:76-78. [1886] 1. közi). A békepontok: Hazánk VI. k. 558 (Dudás Gyula, Hazánk 6:557-558. [1886], 2. közlemény, hivatkozás: 558.). 55 Horváth Mihály (1871-1872) 2: 71-78. (1872) 56 Okmánytár: LII. 57 Kővári László (Pest, 1861) 152.; Közlöny, 1849. jan. 16. (2. sz.) 58 Kővári László (Kolozsvár, 1861) 145. 59 Pap Dénes (1868) 507-510.; Czetz János (1850) 113.