Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XV. Az utolsó napok s a bukás

S ennek nem Görgei, hanem Dembinski volt az oka, mert ha ő Aradra vonul, ottan őszerinte is 96 ezer főnyi magyar sereget lehet vala koncentrálni 257 darab ágyúval;

1029 ettől még lehetett volna valamit remélleni. Azonban Dembinski nem engedelmeskedett, Temesvárra vonult, ott a szép sereg szétveretett. És mégsem jut senkinek eszébe Dembinskit árulónak tartani! Pedig ő munkájának illetékes kritikusa szerint csak azért vonult Temesvárra, mert arra Oláhország felé rövidebb volt az út.

1030 Tökéletesen igaza van Klapkának, midőn a Báthory-Schultz Bódoghoz az 1884. évi september 30-ról keltezetten intézett levelében azt mondja: [a] "temesvári vereség volt függetlenségünk sírja, a világosi katasztrófa csupán a nagy dráma zárjelenete vala, amannak elmaradhatlan következménye".

1031 így lett Görgei diktátorrá. S aznap este megérkeztek Pöltenergék is Artándról a már ösmertetett válasszal. Mostantól fogva tehát, mégha hitt vala is alkudozások által valamit megmenthetni Görgei, minden remény erre nézve szétfoszlott. Győzelemre pedig többé gondolni nem lehetett. Görgeinek nem volt több 24.545 emberénél 144 ágyúval s az Aradon talált mintegy 6000 főnyi tartaléknál. Előtte állott Haynau több mint 50.000 emberrel, háta mögött Pászkevics több mint 100.000 emberrel s erős tartalékkal, s oldalt Erdély már elveszve, aztán az élelmiszer is, a lőszer is fogyatékán volt, s pénz sem volt. Minden harc haszon nélküli vérontás lett vala [volna] már. Ily helyzetben Görgei másra nem gondolhatott, mint a föltétlen megadásra. El is készíté az azt fölajánló levelét még aznap este Rüdiger tábornokhoz. De mielőtt azt elküldé, egy haditanácsot hívott össze az összes szolgálatban levő tábornokokból s főbb tisztekből, s azon kijelentéssel, hogy határozzanak bármit, ő előre kötelezi magát azok kivitelökre [kivitelére], azok elé terjeszté a Pöltenberg által hozott válasz kapcsában a Rüdigerhez írott levél fogalmazványát, mely a föltétlen megadást tartalmazá, s ő maga eltávozott a haditanácsból. S dacára ennek, a haditanács elfogadta Görgei ajánlatát, s őt erről két küldött által értesité.

1032 A fegyverletétel tehát nem Görgei önkényéből, hanem az augusztus 11 -i esti haditanács határozatából történt. Még azon este aztán három parlamentaire [parlamenter] által, kiket az orosz hivatalos munka részben kitalálhatlan rossz leírással gróf Bett (talán Bethlen?) ezredesnek, gróf Eszterházy századosnak s Schmedin (talán Schmiedeg?) századosnak nevez, elküldé Görgei az iratot Rüdigerhez, kik annak főhadiszállására Kisjenőre augusztus 12-én reggel érkeztek meg. 12-én délután aztán egy orosz ezredes jelent meg a magyar főhadiszálláson, s azon éjjel Froloff táborkari főnök, a fegyverletétel módozatainak megállapítására. Görgei még fölszólítá a külföldi tábornokokat és táborkari tiszteket, s Csány a polgári egyéneket a menekülésre, mire még akkor Lippán át volt út. Nem fogadta el senki, mindenki meg akarta osztani a többinek sorsát.

1033 Zambelli ezredes és Markovich alezredes is, kik a táborban az osztrákoknak való megadásnak valának szóvivői, s kiket odautasított Görgei, hogy hagyják oda [hagyják el] a Dembinski Magyarországon (1874) 388. 1030 Demár János: Dembinszki Emlékirataiból. Budapesti Szemle (1877) 14:1-49., hivatkozás: 47. 1031 Klapka György: Ein Brief des Generals Klapka [30. Sept. 1884.]. Neues Pester Journal, 1884. okt. 1. (Nr. 271.) 1032 Görgei Arthur (1852) 2:404-408.; Asbóth Lajos: (1862)1:246.; Horváth Mihály (187 l-l 872):3:431. (1872) (Horváth idézésénél mindig a 2-ik, kisebb kiadást [1871-1872] használtam.) 1033 Rüstow (1866) 386. — Asbóth Lajos (1862) 1:251.