Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XV. Az utolsó napok s a bukás

tábort, s jelentkezzenek az osztrák előőrsöknél, szintén megmaradtak a táborban, fölhagyván agitációjukkal.

1034 A fegyverletétel aztán a megállapodáshoz képest, előbb még egy új parlamentaire [parlamenter] jővén Görgeihez Uj-Pankotán [Újpankota], megkérdezendő őt, hogy el van-e készülve a fegyverletételre, Görgeinek a két hadsereg arcvonala előtt Rüdigerrel való találkozása után augusztus 13-ának délutánján megtörtént. A lemenő nap búcsúsugarai már csak a gúlába rakott magyar fegyverek szuronyain törtek meg. S nem Világosnál tétetett le a fegyver, mint közszólamként említik, hanem Szőllősnél, az amelletti síkságon a kisjenő-zeréndi s a világos-borosjenői országút egyesülő pontján, éspedig Szőllőstől délnek, s a világosi országutat átvágó malomcsatornától északnak.

1035 Ez pedig Világostól még távol van. A hadsereg, mely augusztus 11-12-ike közti éjjel ment el Aradról, Világosról augusztus 13-án délelőtt 10 órakor indult Újpankotán keresztül Szőllős alá. Éppen ezért ezen szomorú aktust történelmileg nem világosi, hanem szőllősi fegyverletételnek kell neveznünk. Innen nevezte azt el Pászkevics herceg is azon jelentésében, mellyel a fegyverletétel tényét tudtul adá az orosz cárnak, s mely jelentés Berettyóújfaluban, a Fényes Menyhért-féle házbban, mely most az adóhivatal helyisége, mint ahol Pászkevics elszállásolva volt,

1036 augusztus 14-én (orosz számitás szerint 2-án) kelt.

1037 A szőllősi fegyverletétellel, habár volt is itt-ott még magyar csapattöredék, s birtokunkban volt is néhány vár, a magyar ügy elbukott. Nem a szőllősi fegyverletétel buktatta azt el, nem is Dembinskinek Temesvárra vonulása, hanem az orosz intervenció. Ennek megtörténtével annak előbb-utóbb be kellé következnie. Sorsunk előre látható volt. Helyesen s igazán mondja Jókai az "Éltem legszomorúbb napjai" című naplótöredékében: "két világhatalom keze súlyosuk ránk, s mi kevesen valánk; azóta ezen világhatalmaknak csak egyikét is nem bírta leverni két másik hatalom (két kisebb rendűvel szövetkezetten); csoda-e tehát, ha a mi ifjú erőnk összetört egy óriás előtt!?"

1038 A számok legékesebben bizonyítanak. Az osztrák működő sereg erejét Ramming megközelitőleg 144.673 emberre számítja föl 525 ágyúval, az oroszokét a tartalékkal együtt 253.588 emberre cirka 872 ágyúval, a kettőét együtt 398.261 emberre 1397 ágyúval, s a magyarokét 192.000 emberre 488 tábori ágyúval.

1039 Az orosz hivatalos munka, melynek legrészletesebb kimutatása van, a volt Erdélyben működött oroszok haderejét 28.636 emberre teszi 56 ágyúval, a Magyarországban működőitekét pedig 162.951 emberre, 528 ágyúval, együtt 191.588 emberre 584 ágyúval; ez más sergek erejét nem tünteti föl.

1040 1034 Görgei Arthur (1852) 2:418., 419. 1035 Rüstow (1866) 2:388.; Asbóth Lajos (1862) 1:255., 259. 1036 Tardy Sándor szíves közlése után. 1037 Lásd a "Correspondence relatif to the affairs of Hungary. 1848-49" cim alatt Palmerston által az angol parliament elé terjesztett 306-ik számú okmány 2-ik mellékletét: Király Pál: Adatok a világosi fegyverletétel történetéhez. Nemzet, 1885. jan. 1.(1. sz.) 1038 Jókai Mór: Életem legszomorúbb napjai. Vasárnapi Újság, 1861. febr. 27. (7. sz.) 75-77. —Kossuth Lajos (¡880) 1:169. 1039 Ramming, Wilhelm( 1850): 11-17., 20-25., 26-37., 163-170., 484-486. 1040 Bericht (1851) I. és II. 49-126.