Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XV. Az utolsó napok s a bukás

pedig nagyobbrészt bihari fiúkból állott, egész lélekkel csatlakozott hazája ügyéhez

986

: legalább 12.000-re tehetjük azok számát, kik Bihar vármegyéből hazájuk ügyét fegyverrel szolgálták. Bihar vármegye tehát több mint kellőleg eleget tett honvédelmi kötelességének, s erre méltán büszkén hivatkozhatunk mi utódok is. Ezek közben a veszély folytonosan nagyobb lön, a muszkák erősen közeledtek hazánk alföldi rónája felé. Hogy miként vonult az északi magyar hadsereg előttük Kassáig s Kassán túl vissza, s hogy mily gyalázatosan viselték magukat a kassaiak a honvédsereggel szemben, s mily ellenkezőleg az oroszok irányában: azt leírta Gaál Imre tábori lelkész a hivatalos lapban.

9 7 Július 3-án már a Cseodajeff orosz hadteste Debrecent is megszállta, s kémszemleileg előnyomult egész Derecske feléig. Ekkor érintette először kozáklovak patkója Bihar vármegye kalásztermő földjét. A veszély ekkor hamar elmúlt, mert Cseodajeff oly sebesen, amint jött, július 6-án visszavonult Miskolc felé.

988 A rémület Nagyváradon is nagy volt, mert itt sem volt annyi katonaság, hogy a várost védelmezni lehetett volna. Alakíttatott ugyan itten ezen időszakban, de nem Bihar vármegyeiekből, hanem a Királyhágón túli, ide szállított újoncokból Jenéi Dániel parancsnoksága alatt egy új, a 135., zászlóalj,

989 de ez is mindjárt elparancsoltatott a harctérre. Derecskén és Létán [Nagylétán] nagy tömeg fölkelt nép volt ugyan összegyűlve,

990 Simonfy József őrnagy, helyesebben, mert Simonffy József a Közlöny 1849. évi 105. számának igazolása szerint még május 11-én alezredesül neveztetet ki, alezredes parancsnoksága alatt,

991 Püspöki alatt pedig Nagyvárad fedezetére két zászlóalj gyalogság, két divízió huszár, nyolc ágyú s nagyszámú népfölkelés, összesen 9600 ember volt kirendelve,

992 s a népfölkelés szervezésére Szentiványi Károly országos biztos által Bihar vármegyére nézve Haller Sándor gróf volt kiküldve.

993 A püspöki tábor, melynek parancsnokai Csillagszeghi és Marsó Imre alezredes voltak, öt napi táborozás után a veszély elmúltával szétoszlott, a honvédség s huszárság, mely a 7. sz. Reusz-Köstritz ezredből való volt, s melynek nagy érdeme az, hogy a fogoly osztrák tiszteket a püspöki nép massacrálásától [„népítéletétől"] megmentette, máshová alkalmaztatott.

994 Rendes hadsereg ellenében a népfölkelésre támaszkodni, mint a következmény megmutatta, sem ekkor, sem később nem lehetett. Hiába bocsájtotta ki Nagyváradon augusztus 3-án Szemere "Az ellenség elhaladt, keljen föl a nép!" című proklamációját,

995 a nép le lett mindenütt hangolva a sáskaszámú ellenség láttára. Ezen lehangoltság volt egyik oka annak, hogy az újonctelepekből a besorozott újoncok szökése napi rendűvé lön. A nagykárolyi újonctelepből a következő Bihar vármegyei újoncok szöktek meg: 986 Gelich Rikhárd (1884-1889) 1:48. (1884) 987 Közlöny. 1849. júl. 27. (151. sz.) 988 Zelizy Dániel - Szűcs István (1882) 903-905. 989 Közlöny. 1849. júl. 20. (154. sz.) 990 Bihar vm. jkv. 1849:1675. 991 Közlöny. 1849. júl. 13. (148. sz.) 992 Szilágyi Sándor (1850:A):40. — Kossuth egyik, Klapkához intézett levelében július 6-áról ezen hadeiöt 1200 honvédre, 350 huszárra s 5600fegyveres népre teszi. (Klapka György [1886] 191.) 993 Közlöny, 1849. júl. 22. (156. sz.) 994 Vidovich György szíves közlése után. 995 Közlöny, 1849. aug. 1. (164. sz.)