Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)
XV. Az utolsó napok s a bukás
Brod Demeter belényesi, Göncz Miklós borostelki, Szilágyi Mihály, Sipos Sándor, Muszka Ilici szakadáti, Borbély József mezőtelki, Petri Lajos h.-k.-ujlak [hegyközújlaki], Szabó József margittai, Miklós Tódor temesi (talán fenesi), Verpecz Onucz ősi-i, Alb Péter köröstopai, Olár György szintén köröstopai, Madár György és Koknin Simon pestesi, Koszta Gábor gégényi, Jakab Gábor száldobágyi s Borbély Sándor nagyváradi illetőségű újoncok. 996 A végső napokban egy olyan dolog történt, melynek, ha előbb, jókor történik, nagy hordereje lett volna, de mely mostan már elkésetten jött, s ez a románokkal való kibékülés. Az alkudozásokat Baleszescu [Bálcescu!] a román emigráció ügynöke közvetítette a magyar kormány megbízásából ez és Jancu között, s fáradozásainak már augusztus 3-án azon eredménye lön, hogy Jancu Topánfalváról (Campeni) keltezett s a kormányzóhoz intézett levelében teljes semlegességet ígért, 997 s augusztus 8-án Lúgoson [Felsőlugoson] létrejött a békeegyezmény is. Bem, a kormányzótól nyert teljhatalmánál fogva, Jancut tábornokká nevezte ki, s fölhatalmazta azt, hogy tisztikara névsorát a honvédseregbe leendő kinevezés végett terjessze hozzá, s Jancu kötelezte magát, hogy seregét Facséton összpontosítva, a magyar kormány rendelkezése alá bocsájtja. 998 Természetes, hogy ebből az egészből nem lett semmi, mert néhány nap múlva bekövetkezett az általános ropp, s természetes az is, hogy hivatalos tudósításban az osztrák kormány előtt minderről szépen hallgatott Jancu. Ezen időszakban másféle alkudozások is folytak, s azokat itten azért említem föl, mert azok egyes fázisaik [fázisai] mind valamely bihari névvel vannak kapcsolatban. Ezek nagyobb, sőt határozó horderejűek leendettek volna, ha sikerülnek; jövőnkre nézve előnyösen-e vagy hátrányosan: az már aztán más kérdés, melynek fejtegetésébe itten nem bocsájtkozom. Ezen alkudozások alatt azokat értem, melyeket Szemere és Batthyány Kázmér vezetett. De megemlítendők azok előzményeik is, melyek a következők. Július 20-án Rimaszombatban két orosz parlamentaire [parlamenter] jelent meg Chrouleff ezredesnek, az orosz előcsapat parancsnokának megbízásából Görgei főhadiszállásán: Kotlaroff százados és Rüdiger főhadnagy, felszólítván őt a fegyverletételre. Az ok tulaj donkép [p] az volt, hogy Chrouleff nagyon előnyomult, s félvén az összemorzsoltatástól, cselből addig, míg az orosz többi csapatok megérkezésökre [megérkezésére] elegendő idő lesz, így akart fegyverszünetet kieszközölni. A föltételeket (Szemere mind ezeket, mind a későbbi okmányokat szóról szóra közli) Görgei irásba foglaltatván, még azon éjjel, július 21-én éji 2 órakor válaszolt Pászkevicsnek. A föltételek a fegyverszünet kikötése mellett a honvédtiszteknek az orosz seregbe való átléphetésöket [átléphetését] biztosították; a válasz pedig úgy hangzott, hogy a fegyverszünetet Görgei nem fogadja el, s a föltételekre a tábornokaival megtartandó tanácskozmány után legfölebb 48 óra alatt válaszol, a pacificatió [megbékéltetés] lehetőségéről négyszemközt közölvén nézeteit Kotlaroffal, melyek szerint ő azon hitét fejezte ki, hogy Magyarország inkább fogadna el egy orosz herceget uralkodójául, mint egy osztrákot, s eziránt lépjen Pászkevics a magyar kormánnyal alkudozásokba. Az érdemeleges választ a föltételekre, miután még azon éjjel 3 órakor fölhívta tábornokait a véleményezésre, Sajószentpéterről július 22-én Közlöny, 1849. jún. 13., 15., 20., 24., 28., júl. 1., 18., 19.(130. 132. 136. 140. 143. 146. 152. és 153. sz.) Asbóth Lajos (1862)1:82. Pataky, K. M: (1850):11 l-l 13.; Czetz János (1850):350.
