Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XII. A Függetlenségi nyilatkozat, s annak hatása Bihar vármegyében

Magyarország önálló életének születésével kezdődik e jövendő. Ilyen volt a Magyarország, mely a honszerző vezérnek lelke előtt lebegett, midőn az elterülő földön, az őt szabadon választó hősöknek paizsaikra emelve végigtekintett. Ilyen volt a Magyarország, melyet a harcos elődök, a világosabb látás komoly perceiben oly édes vággyal álmodtanak. Az ő árnyékaik engesztelve vannak. Poraikra nem többé csak hazafiúi könnyek, de szentelt vércseppek is hullanak. Szellemeik nemcsak a sírok fölött virrasztanak, de föléledve vannak a hadfiakban, kik a szabadságharcot vívják, s a halálban is életet nyernek. Ők nyugosznak már, benn a hazában és kívül a hazán; s a jelen ivadék hálásan gondol viszsza reájok, midőn a független Magyarországot, az önálló szabad nemzetek sorában megjelenni látja. Testvéreit köszönti a nemzetekben a magyar. Békére nyújtja jobbját, melyet a harcok edzettek meg. Barátságot ajánl, melyben hüvebb nála nincsen. Szövetséget kivan, mely a közös szabadságnak leszen záloga. Igényekkel lép fol, melyekhez jelene és múltja adnak jogot. Ezredéves múlt egy lap az idő könyvében, mely a jövendőnek biztositék-levelét foglalja magábafn]. S a nemzet örömmel áldoz mindent, hogy még több lapot is a hír, dicsőség aranybetüivel töltsön be. S a nemzet örömmel áldoz mindent, hogy e biztositék-levélre a népek rokonszenvét és becslését kezesekül megszerezze. És e pályán a nemzetnek vezéréül egy férfiú járand elől: kinek életleírása a nemzet legközelebbi múltjával eggyé vált; kinek hűségét szenvedések viharai edzették törhetetlenné; kinek nevét az ifjú szabadság fája, melybe az emlékbetünként vésetek be, magával együtt fogja nevelni és fentartani. És a független Magyarország első kormányzó-elnökében Kossuth Lajosban, azon férfiú álland a közdolgok élén; ki egymaga virrasztott az egésznek sorsa fölött, midőn a veszély hullámain hányaték a haza; ki egyszerű nevével az elárult nemzetnek kormányt, pénzügyet, hadsereget és egységet adni bírt; ki a népek millióinak akaratát és erejét összpontosítá magában, ki vezérül már előbb megismertetek, semmint elválasztaték; ki átmeneti kapocsként áll, mely a fölszabadult országot a szabad Európához csatolja. Hódolattal üdvözli tehát e megye a Függetlenségi nyilatkozatot. Úgy tekinti azt mint százados bajok gyökeres gyógyszerét. Úgy nézi azt, mint az összes nemzet hazafiúi imádságát. Úgy őrzi azt, mint legszentebb kincsét, melyért vért és életet adni édes kötelesség. Bizodalommal üdvözli a megye a kormányzó-elnököt. Úgy tekinti őt, mint újszövetségi Mózest, kinek botja, az idegen kormány-rendszer sziklájából, a szabadság és függetlenség forrását fakasztja fel. Úgy nézi őt, mint aki elérte a legfőbb helyet, minél magasabbra szabad ember, szabad emberek között, bűnös vágy nélkül nem emelkedhetik. Úgy látja őt, mint akinek kormánya alatt Lajos és Mátyás dicsőségénél ragyogóbb kor derülend a nemzetre, mely kor ragyogó leszen anélkül, hogy a hatalomnak fényével égetne. Kijelenti végre és a kormányzó-elnökhöz is megíratni rendeli a megye: miképpen a nemzet egyajkú [egyhangú] határozatának, mely a Habsburg-Lothringeni házat trónvesztettnek nyilvánítá, s a kormányt az elnöknek kezeibe tevé le, biztosításához bármily áldozattal kész járulni. Csengery Imre főjegyző Bihar vármegyének ezen végzése hódolati nyilatkozatul a hivatalos lap május 15-i számában is közzététetett.

785 Várad-Újváros május 5-i közgyűlésén is bejelentetett a Függetlenségi nyilatkozat meghirdetése, s mint a jegyzőkönyv tartalmazza: örömkönnyek csordultak annak hallattára a nép szemeiből.

786 Várad-Olaszi város képviselő testülete még előbb, április 19-én hozta meg hódolati Közlöny, 1849. máj. 15. (105. sz.) Várad-Újváros közgy. jkv. 1849:529.