Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XII. A Függetlenségi nyilatkozat, s annak hatása Bihar vármegyében

túlléptem tárgyam keretét, hanem, annak igazolásul felhozása mellett, hogy ennyit nagy vonásokban odavetni a sokféle téves vélemény eloszlatása céljából tárgyam szűkebb volta dacára is szükségesnek véltem, — visszatérek Bihar vármegyére. Bihar vármegye bizottmányi ülése a Függetlenségi nyilatkozatot május 1. napján tárgyalta. A vármegye jegyzökönyvébe 1036. sz. alatt egész terjedelmében bevezettetett a Függetlenségi nyilatkozat, a következő 1037. sz. alatt pedig arra vonatkozólag hozott végzés. Szentségtelen toll a többiek között ezen két végzést is kitörölte a vármegye jegyzőkönyvéből, de miután azokat a vármegye még akkor kinyomatni rendelte, egy ilyen kinyomatott s fennmaradt példányt kegyeletes kéz odatett a kitörölt lapok közé, s így azon históriai értékű végzését Bihar vármegyének megmentette az utókor számára, s én ezennel közlöm egész terjedelmében. így szól ezen 1037. sz. végzés: Thurzó János alispán szóval jelentette: mikép[p]en a fölebbi 1036. szám alatt foglalt Függetlenségi nyilatkozatnak megyeszertei közhírrététele, a Közlöny idei 85. számában megjelent kormányelnöki rendeletnél fogva, Hodossy Miklós kormánybiztosnak hagyatván meg : ezen kormánybiztos által nemcsak az egyházi szószékekből és községenként eszközlendő meghirdetés iránt, tétettek kellő intézkedések, hanem különösen a központi székvárosra nézve, közelebbi április 29-én délelőtti tizenkettedfél órakor Nagyvárad városháza erkélyéről, a kormánybiztosnak, megyei és városi tisztviselőknek, úgy a helybeli katonai parancsnokságoknak és az egyházi rend föbbjeinek jelenlétében, roppant népgyülekezet előtt, a nyilatkozatnak felolvasása s kihirdetése végre is hajtatott; s az összes népnek efölötti öröme és lelkesültsége, mind a gyakrabban kitört tetszés zajában, mind a városnak éjjeli kivilágittatásában és ünnepélyes fáklya- és zene-menet általi fölélénkítésében egy általános és kitörölhetlen nemzeti érzelemnek volt kifejezése. Végzés Midőn a megye, a hazafiúi hűség kegyeletével üdvözölné a nemzetgyűlés Függetlenségi nyilatkozatát: mélyen érzi egyszersmind, hogy soha a nemzet nagyobbszerű pillanatot nem élt, mint a jelen, s hogy szent az oltár, melyen egy szabad nép áldozása közé saját áldozatának tüze vegyül. Alig múlt el egy év, mióta a tavalyi pozsonyi országgyűlés törvényei meghirdettettek. Akkor még hívé a megye, miképpen a szabadság keresztvizét nem polgár-vér állítja elő. Akkor még hívé a nemzet, miképpen a korona fénye és a nemzet ereje, kölcsönös bizodalomban olvadnak össze. Akkor még hívé a nemzet, miképpen a királyi bíbor, csak a népek szeretetének, s nem az öldöklő harcok lángjainak leend visszasugárzása. Isten és a világ tanúk: hogy e hitet nem a nemzet törte meg. Isten és a világ bírák: hogy ezreknek omló vére, s a belháború rémei azoknak szállanak fejeikre, kik a nemzet fölötti uralkodásra, de a boldogítóan uralkodásra hívatva valának, s trónjukat a népjog és jólét romjain törekvének fölemelni. Hol van az emlékezet, mely el nem fáradna e törekvés háromszáz éves történetein? Három század előtt, egy szabad nemzet szabad akaratából nyerte a Habsburg-ház a magyar koronát. Három századon túl uralgott idegen család a nemzet fölött, mely Erdélynek annyi jeles fejedelmet, s a lengyel trónnak egy Báthory Istvánt bírt adni. És ez alatt a nemzetiség elzsibbasztva; a polgári szabadság vérbe fullasztva; a lelkiismeret szabadsága letiporva; a nemzetgazdaság tilos célokra kizsákmányolva; a kereskedelem és ipar fejlődésében meggátolva; a sajtó szűk bilincsek közé nyűgözve; a hadügy nemzetellenes irányúvá fajútva; a törvények élő sebekké változtatva; a néposztályok és népfajok ellenséges állásba hozva: a nemzetnek élete folytonos tetszhalál volt, s a történetek lapjai nagyszerű temető, melyben csak a sírok emlékei és a számüzöttség ösvényei váltják föl egymást. S ez vala a múlt, melyet a Habsburg-Lothringen ház uralkodása idézett elő. — Ez az állapot, melyből ezen ház trónvesztettségének nyilvánitása, egy szebb jövendőnek elébe vezérli a nemzetet.