Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

I. A márciusi események hatása s az átalakulás

keresztül juthatott, s midőn a fejedelmi kegy és igazság napja, a nemzet és fejedelem közé férkezett [férkőzött] sötét testületek miatt, fogyatkozást szenvedni kényteleníttetett. Voltának csak! S ha a sors úgy akarja, mint e nemzet érdemli, többé vissza nem jőnek! Ez országgyűlés egy szebb kornak lön bölcsője. A források, honnan az ország sérelmei eredetöket vevék, bezárva vannak; s ezentúl nem fog az egyik országgyűlés törvényt hozni, hogy a másik annak megsértése miatt riadozzon fel, és a seb gyógyításával fogyassza lételét. Az események hatalmasbakká váltak, mint az emberek; s ezentúl senki sem fogja visszatartóztathatni a sükert, fejlesztő erejével, és a világosságot, jótékony hevével. Nemzet és kormány egy test és egy vér lettének, s ezentúl közös gazdaságot viendenek; és a kormány, mint tűzoszlop a pusztákon bujdosó nép előtt, előtte fog járni a nemzetnek, a nemzet pedig a bizalom tekintetével fog csüggeni elöljáróin. A trón és nép között nem önkényes zsarolók csoportja áll többé, hanem a felelős magyar kormány: mely, szívével a népben gyökerezvén, s fejével a trón zsámolyáig fölérvén, a nép-test minden érverését a trónhoz fogja feljuttatni. Legyen azért üdvözölve a törvényhozó tanács, mely a nagyszerű haladást előidézé. Legyen ismét üdvözölve a törvényhozás, mely, a világesemények jeladását megértve, a pillanatot használni és évtizedek eredményével termékenyíteni, elég bölcs s elég erős vala. Mert az eseményeket ritkán teremtik emberek, hanem csak felfogják. S miként a tavasz meghozza virágát, habár a zordon tél azt soká visszatartja is; miként a csillag nem áll meg pályáján, habár azt felhők borítják is el: úgy az emberiség tökéletesedése s a népek szabadsága is, meggátolhatatlanul eljő, s eljő sem előbb, sem utóbb, mint a körülményekben megérlelve van. És meghallani a körülmények szavát, s olvasni tudni az időnek óráján: ez a kormányzati bölcseség és törvényhozói feladat. Az idő, melyben az eloszlott törvényhozás összegyülekezett, borús volt csaknem az egész európai láthatáron, s borús volt különösen a magyar nemzet és az ezzel kapcsolatban álló ausztriai tartományok fölött. A közügyeket itten egy birodalmi kormány intézé, melynek csak emberei változtak időnkint, de rendszere három század óta változatlanul maradott, s melynek erőt egyfelől mozdulatlansága, minélfogva hozzáférhetetlenné vált, s másfelöl a népek gyöngesége kölcsönzött. Benn pedig e hazában még egy másik kormány is igazgatott, függésben a birodalmi idegen kormánytól, s egyedül az alkotmányos törvényektől és a közvéleménytől függetlenül. Ezen kormány az alkotmányosság színét akarta viselni, s így a megyékben többséget szerezni, és erejét nemcsak mindenhatóvá, de mindenütt jelenvalóvá is tenni iparkodott. A haladást tűzte ki zászlójára; de zászlója oly szelek által mozgattatott, melyek az alkotmányos iránytól eltérők voltak. Megingatta az alkotmányos szabadság eddigi védbástyáját, a megyei szerkezetet: anélkül, hogy akár más biztosítékot nyújtott, akár az országgyűlést erősítette volna. A kapcsolt részekben ellenszenveket és mozgalmakat ápolt, melyek nemcsak a nemzetiségre, hanem az ország területi épségére s a korona egységére is, veszélyeseknek mutatkozók valának. De ki akarná mind föleleveníteni e sebeket? Ki nem [ne] méltányolná a küzdelmeket, melyek a nemzet képviselőinek pályáját ily kormány ellenében emlékezetessé tették? És annyi nemes szív vágyai s annyi magas tehetség működései fellelek összpontjukat az eseményekben: mik csaknem az egész ó világnak képét újjá teremték. Az emberiség éjszakája felhajnalodott. Az eszme és jog, mint a népvándorlás egykoron, tartományról tartományra tőn hódításokat. A szolgaság bilincsei s az önkény fegyvere, ahány század óta készíttettek, majdnem annyi perc alatt mállottak szélyel. A szabadság feltámadott, és világszerte készül elfoglalni uralkodó székét. Partjain a Szajnának úgy, mint a Vatican falait mosó Tibernek, földein a szövetséges Schweiznak úgy, mint fagyosabb vidékein éjszaknak egy érzemény és egy győzelem ültének ünnepélyt. És a népek, a szabadság feltűnő [előtűnő] világánál testvérekre ismertek egymásban; és a közös történetek létrehozák kőztök a frigyet, közös jövendőjük kölcsönös kezesét. Ámde másutt földrengés kisérte a fejleményeket, és polgárvér állította elő a szabadság keresztvizét. S hogy ez nem történt e hazában, s hogy e nemzetnek nem ily drága áron kellett függetlenségét megszereznie: ez a törvényhozásnak s fökép[p] a követek házának dicső műve. Ők valának a hajó kormányosai: kik, a kedvező szelet felhasználván, az addig bevont vitorlákat kifeszítek, és az óhajtott