Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

I. A márciusi események hatása s az átalakulás

part felé irányozák. Ők valának, kik a nép kivánatainak, a fejedelem színe előtt, hangokat adának; és a dolgokat, a párt-tekintetek félretétele mellett, a világesemények színvonalára állíták. Ők eszközlék hogy, míg az osztrák birodalom örökös tartományai az alkotmány új szerzeményének örvendhetnek, a magyar alkormány, mint a mesés madár, önmagából született született újjá. S ők valának végre, kik, a törvények tábláit magokkal hozván, felhatalmazó leveleiket önként visszaadni, a tÖvényhozás magasságából leszállani, és a népnek helyet adni, bölcsességgel és erővel egyaránt bírtanak. És e törvényhozók körében örömmel vallotta magáénak a megye azon férfiakat, kik megbízatásukról jelenleg számot adtak. Örömmel nyilvánitja a megye, mikép[p]en elvei ezen férfiak által híven képviseltettek, s mikép[p]en Beöthy Ödön és Pappszász Lajos méltó részt bírnak a hálából, melyet a nemzet egyetértöleg szavaz meg választottainak. Emez nemcsak a derült napokban, midőn az addig üldözött elvek közönséges hitvallássá lettek, hanem a veszély szirtéi között s a kisértetek nehéz óráiban is tanúsította hűségét a haza iránt. S így azon korábbi országgyűlésen túl, melyet, mint egy testvérmegye küldötte, már oly becsülettel megfutott, ez újabbnak emlékezetével is dicséretesen fűzte egybe nevét. Amaz pedig, kinek élete e megye történetével oly régóta ugyanegy, a siker öntudatával tekinthet vissza pályájára. Ő a haza szolgálatában őszült meg: s most megengedték látnia a haza nappalának felvirradását. Magvető volt a szabadság földén; s most megadaték élveznie az aratást. Munkás volt az egyenlőség templomának építése körül, s most meg lehetett érnie, hogy e templom oltára tiszteltessék. S ezért, habár csak néhány nap volt is, meddig a törvényhozás teremében helyét elfoglalhatta; habár a csatának, mely századok tusait döntötte el, csak végső perceiben vehetett is részt: — ő maga jogosan rejtheti kebelébe az önérzetet, hogy a vetemény, mely jelenleg oly dúsan gyümölcsözik, az ő verejtékeiből is vette tápláltatását, a megye pedig részrehajlatlanul illesztheti fejére a dicsőségnek fénysugarát, mely a haza legelső bajnokainak jutott osztályrészül. Vegyék mindketten a köszönetet fáradalmaikért! S ha meg vannak győződve, hogy az örömkönnyek, melyek a szabaddá lett s itten egybegyülekezett nép arcain felragyognak, nem közönséges víz; ha vigasztalásokul szolgál, hogy a hazát, mint az ősök fénykorában vala, évek múlva ismét dicsőnek és nagynak látandják: ez örömkönnyeket, e vigasztalást ne cseréljék semmi jutalomért, s ne vonják meg, a bekövetkezendő napoktól is, küzdelmeiket. A küzdelemnek a nemzet adja meg díját. A nemzet pedig egy halhatatlan fa: mely azoknak neveit, kik védői s ápolói voltának, jó illatú virágok gyanánt tartja fenn időről időre. A törvények meghirdetése tárgyában 437. sz. a. [szám alatt] hozott végzés pedig így hangzik: Amiért századok küzdései sükeretlenek voltak, — amiért az ősapák verőket és életöket reménytelen áldozatul adták, — amiért annyi hű kebel óhajtásai epedtek: üdvözli a megye a kihirdetett törvénycikkekben a közös szabadság és jólét aranylevelét. Amit még nem régen sejtelem gyanánt őrzött szivében, — amit csak egy távolabb jövendőtől várt pályabérül: csaknem mindazt bírja már, csaknem mindazt kötelező erőre emelve látja a törvények igéiben a megye közönsége. Helyzetben változatos és gazdagon szép e haza; termékenységben a földnek csaknem minden áldásával bővelkedő; s fiaiban és erényekben a legnagyobb nemzetekkel versenyezhető. És mégis kérdeni lehetett: miért van az, hogy ezen ország annyi nyomornak tanyája, s lakosai annyira szegények és sanyargók? És a kérdésre feleletül vala adható: azért, mert ember elrontotta azt, mit Isten jónak és szépnek teremtett; azért, mert minden ügyekezet egy idegen kormány-rendszer önkényén hiúsult meg. S e baj lön orvosolva a 3-ik és 4-ik törvénycikkek által, melyek a független felelős kormányt és évenkénti országgyűlést állapítják meg. Ezek foglalják magokban a kifejlődés biztos föltételét. Ezek fogják eszközölni, hogy valamint az ősök, hét vezér előljárása mellett, szerzek