Hegyesi Márton: Bihar vármegye 1848-49-ben - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 24. (Debrecen, 2000)

XI. További honvédelmi intézkedések. A szabad csapatok s az önkéntes örhad, illetve a 123. zászlóalj, az I. honvéd-vadász ezred; a vöröstoronyi vadászzászlóalj

Sükösd Miklós és Wolszki Szaniszló is. A fővadászok és alvadászok közül felemlíti Potenezsár: Vidlicska Ambrus Bihar vármegyei születésű egyént, nagyváradi fővadászt s tanulót, ki igen bátor honvéd volt; Vándori Lajos fővadászt, Agucsi Károly Bihar vármegyei születésű alvadászt, ki szintén igen bátor honvéd volt, Forster Péter alvadászt s kiváló katonát; Darvas Péter Bihar megyei születésű hős honvéd alvadászt; Endorfer József alvadászt, az Endforder László honvéd hadnagy öccsét, ki vitéz katona volt s nagyváradi születésű, később itt is települt le; Bakó Miksa Bihar vármegyei születésű alvadászt s igen jó katonát; Vida nevű alvadászt, ki az 1849. évi májusban Abrudbányánál hősi halállal múlt [ki]; Bíró Adum alvadászt, a nagyváradi püspökségi börtönőrmesterének fiát s Biró Ferencnek testvérét, ki nagyváradi tanuló volt, s kit a csaták ezer és ezer gyilkos golyója megkímélt, de az 1849 nyarán uralkodott epemirigy Szászvároson kiragadta barátai sorából; Pap Mihály alvadászt és Bányai Gyula alvadászt, ki tulajdonképen Julcsa kisasszony volt, s kit Potenezsár szerint Ormai a végső napokban küldött az ezredhez, s a szegény leányt Szászsebesnél elfogták volna az oroszok; ezen adattal azonban ellenkezőt állít Bakk Endre,

745 s én azt hiszem Bakk információja felel meg a valóságnak. Bakk szerint Bányai Júlia, ki később az emigrációban Sárosi Gyula név alatt szerepelt, a szabadságharc kezdetekor nem leány volt, hanem egy elhalt ügyvéd özvegye s Vízaknán lakott, s onnan állott be hölgyhonvédül a 27. honvéd zászlóaljba; Bányai Júlia a Gyulafehérvártól való elvonuláskor Bakk szerint már hadnagy volt s a fenesi hősies küzdelem után megsebesült ugyan, s egy hídnál vízbe hullott, de éjjel onnan kimenekült s nem fogatott el, sőt újra eljutott a magyar táborba, hol vitézségéért főhadnagyi rangot nyert. A vadászok közül megemlíti Potenezsár: Kerekes Demeter Bihar vármegyei bátor honvédet, ki Nagyszeben első bevételénél erős hangjával ordítozván: »éljen a magyar! éljen Kossuth!« — ezáltal a német s orosz csapatokat rendkívüli zavarba hozta, elannyira, hogy azon hitben, miszerint Bem már egész táborával a város közepén van, rendetlen futásban kerestek menekülést, úgy, hogy a lovasság a gyalogságot is összetaposta s tömérdeket megsebzett belőle; a valóság pedig az volt, hogy Bem haderejével még a városon kívül vala, s csak az 1. honvéd vadászezred 6. századának két szakasza volt az, mely a várost körülvevő sáncokon és erős cölöpkerítésen lévő sörfőzde sarkán foglalt állást; ezen vonal képezé az ellenségnek menekülési útját Vöröstorony és Brassó felé, s az elfoglalt fontos pontra a Szebenben járatlan vadászokat a puszta véletlen vezérelte; a Kerekes Demeter nagy hangú éljenzései által a koromsötétségben (esti háromnegyed tíz volt az idő) megzavart muszkák és osztrákok közt a mintegy leshelyen lévő vadászok óriási pusztítást vittek végbe, a laktanyával párhuzamos utcában lévő órás bolt ajtaja sebesültekkel és halottakkal egészen el volt torlaszolva; ezen csíny alkalmával a hadi szerencse kiválóan kedvezett a két szakasz honvéd-vadásznak, mert őket az ellenség addig, míg Bem hadserege zömével a belvárosba bevonult, mi 10 órakor történt meg, akár meg is ehette volna. Megemlíti továbbá Gállik Kristófot, ki előbb mészáros lehetett, mert esténként azt a foglalkozást teljesíté a táborban is; Császár Józsefet, ki tréfásan azt szokta mondogatni: a mai időben ne nevezzetek engem Császár, hanem Csapat Jóskának; Fekete Miklóst; Erős Farkas volt nagyváradi tanulót, ki Szeben ostrománál esett el, fején golyó által találva, közhiedelem szerint a sötétségben saját társai valamelyikének fegyveréből; 45 Bakk Endre (1880) 215-218., hol közölve van a Bányai Júlia életrajza is, ki később férjével Mattá Edével Cairóban a legnagyobb szálloda bérlője lett.