Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)

A Hajdúkerület Levéltára

A HAJDÚKERÜLET LEVÉLTÁRA A XVII. század második felében alakult kerületnek hosszú időn keresztül nem volt olyan helyisége ahova iratanyagát biztonsággal elhelyezhette volna. (120) A levéltár első említése a XVII. század végén bukkan fel: 1688-ban a kerület székházában külön kis szoba szolgált az iratok elhelyezésére. A hajdúság kiváltságait tartalmazó okleveleket — az 1605—1698 évekből — kettős zárú és titkos nyitású privilégiális ládában őrizték a később keletkezett iratokkal és jegyzőkönyvekkel együtt a kallói várban. Az egyéb iratok a kerület kapitányának és főjegyzőjének kezelésében állottak, mivel ezekre munkájuk végzése közben szükségük volt. Tárolásuk feltehetően a két tisztségviselő lakásán — irodájában, illetve a kerületházban történt. Ezt bizonyítja, hogy 1793-ban Csanády Sámuel kerületi kapitány halála után özvegye a kerület kérésére a nagykereki kúriában megjelent kerületi bizottságnak 13 fasciulusba kötött iratanyagot adott át. Ahogy később kiderült az iratok egy részét magánál hagyta. A Helytartótanács 1776-ban az iratok biztonságos megőrzésére hívta fel a megyék figyelmét. Valószínű, hogy erre a felhívásra a főjegyző — saját költségén (? G. I.) — 1777-ben egy kis épületet emeltetett az iratok egy részének tárolására. 1783-ban került sor a levéltár megfelelő helyiségének kijelölésére a kerületházban, de a beköltözés mégis elmaradt, mert a kerület számára fontosabb volt Beck Pál kerületi mérnök lakásgondjának megoldása éppen a levéltár céljára kiszemelt helyiséggel. A főjegyző az iratanyag biztonságos őrzését hangoztatva tiltakozott az új határozat ellen — eredménytelenül. A kerület iratanyagának rendezésére először 1777-ben került sor, amikor — feltehetően — Jablonczai Pethes János főjegyző a közgyűlés előtt tárgyalt iratokat kezdte meg rendezni évi 100 forint tiszteletdíjért. 1785-ig számbavette a közgyűlési iratanyag egészét és az 1713 óta keletkezett iratokról részletes kimutatást készített. 1785-től többen is részt vettek a rendezési munkálatokban, ennek ellenére a levéltári anyag rendezettsége 1792 végén sem érte el a kívánt színvonalat. A közgyűlés a levéltár gondjainak végleges megoldása érdekében 1793-ban Csiszár Andrást a kerület regesztratorává nevezte ki. A levéltár végleges helyiségének kijelölésére még jó ideig várni kellett, hiszen csak 1808-ban, a kerületház átalakítását követően született meg a döntés: a levéltárat a kerületházban kell elhelyezni. A kerület városainak anyagát a helyszínen őrizték, róluk a városi közgyűlés rendelkezett. A kerület irányító szerepe ebben a vonatkozásban az iratok biztonságos megőrzésének és rendben tartásának szorgalmazására irányult. A kerületi határozatok ellenére azonban az iratanyag rendezetlensége volt általában a jellemző: „ . . . a kerületi és városi levéltárak jobb rendbehozása és lajstromozatlan köziratok lajstromozása Böszörményben és Szoboszlón 3 jegyzőnek levéltárnoki cim alatti megtartása, Dorogon és Hadházon egy ideiglenes lajstromozónak felvétele iránt tett rendelkezések említtetvén . . .". (121) Vámospércs tanácsa a levéltár rendezésére Borbély István jegyzőt kérte fel 50 forint ellenében. A szerződés létrejött, a jegyző a pénzt felvette. Az iratanyag rendezése viszont igen lassan haladt, közben az idős jegyző megbetegedett és a munkát abbahagyta. A város a rendelkezésre álló pénzt elköltötte, az iratokat azonban nem sikerült rendberakatni. A kerületi közgyűlés 1846. február 23-án ismét tárgyalta a hajdúvárosok levéltárainak helyzetét és a következő határozatot hozta: ,,Vég-