Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)

Debrecen város Levéltára

véltár munkáját napi 1,50 forintért. (38) Az 1876 elején készített értékelés szerint sokirányú és értékes munkát végzett a közlevéltár. Folytatódott a mutatók készítése; a polgárok neveinek beírása a polgárkönyvbe; az 1700-as évektől őrzött végrendeletekből a még bontatlan és ki nem hirdetettekről kimutatást készítettek; feldolgozásra kerültek az árvaszéki beadványok. (39) A debreceni levéltárak történetének egyik legjelesebb egyénisége Zoltai Lajos 1887-ben kezdte meg működését a közlevéltárban mint segédlevéltáros. (40) A fiatal Zoltai kinevezése pillanatában levéltárosi karrierről álmodott, de a levéltárban eltöltött évek alatt figyelmét és energiáját megosztotta a levéltár, az újságírás és a múzeum között.. A debreceni városi levéltárakban — Zoltai kifejezésével élve — „öreg emberek" dolgoztak, de ez korántsem jelentette azt, hogy érzéketlenek lettek volna a levéltár jövőjét illetően. Az Országos Levéltár 1890 végén ismét kezdeményezte a belügyminisztériumnál a levéltárak és irattárak szétválasztását a „ . . . köztörvény hatósági levéltári ügy fejlesztése érdekében . . .". (41) A javaslatot támogató belügyminiszteri leirat ugyanakkor lehetőséget kínált a közigazgatási apparátus részére a levéltárak szempontjából e fontos lépés elodázására „ . . . fölkérem Méltóságodat (a főispánt. G. I.), hogy ezen javaslat kivitelének lehetőségéről. . . szükségességéről. . . vagy amennyiben számbavehető levéltári anyag nem volna, annak szükségtelen volta felől. . . indokolt véleményét velem közölni szíveskedjék . . .". A főispán 1890. szeptember 10-én felszólította Hajdú megye alispánját és Debrecen polgármesterét jelentésük megtételére. Az alispán két héten belül, Debrecen polgármestere ötszöri sürgetés után 1891. február 24-én küldte meg jelentését. A polgármester az ügyet elbírálás végett a városi tanácshoz tette át, illetve kiadta véleményezésre Zöld Mihály aljegyzőnek és Kiss Károly közlevéltárnoknak. A tisztviselők egyeztetett véleménye szerint az elkülönítés időpontja az 1870: XLII. t. c. életbe léptetésének időpontja lehetne. De az irattárban maradt iratok mennyiségét selejtezéssel lehetne csökkenteni — ezt követően 10 évenként lehetne selejtezést végrehajtani. A levéltár és irattár szétválasztását két körülmény különösen indokolta : a) a levéltár igen gazdag anyaga rendezetlen, így „ . . . valamely régibb okmányt kikeresni hosszabb időbe kerülő kutatással s a legnagyobb fáradsággal lehet, sőt igen sok okmány a levéltárban fel sem lelhető . . .". A levéltár rendezése tehát olyan követelmény, amely elől a város többé ki nem térhet; b) az irattár anyagából az iratok szerelése igen nehézkes ,, . . . sokkal több időt vesz igénybe az előadó részéről, mint a tulajdonképpeni elintézés . . .". A létszámnövelés feltétlen szükséges, hiszen a jelenlegivel a folyó ügyek ellátása is zökkenőkkel valósítható meg. A rendelkezésre álló két helyiség az elkövetkezendő években biztosítja a működést. Összegzésként a jelentést tevők javasolták a szétválasztást a polgármesternek. A szakvéleménnyel ellentétes álláspontot alakított ki a tanács, így a polgármester a szétválasztás ellen foglalt állást. Indokként a létszám- és helyhiányt jelölte meg. (42) A levéltáros és a közigazgatási tisztviselő közös állásfoglalását — amely nemcsak a levéltár fejlesztését, de a városi adminisztráció jobb szervezését is jelentette volna — a tanács határozata seperte félre. A küzdelem tovább* folyt a levéltár mű-