Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)

Debrecen város Levéltára

ködési feltételeinek javításáért: a helyhiány és a rendezetlenség a minimális működését, a történeti értékű iratok védelmét tette bizonytalanná. Zoltai Lajos 1904-ben külön felterjesztésben hívta fel a figyelmét a tanácsnak a számvevőség levéltárának tarthatatlan állapotára: rendezetlenségére és a pincében való elhelyezésére. (43) Hazánk a XIX. század hatvanas éveitől a századfordulóig — az első világháború kitöréséig — a dinamikusan fejlődő országok sorába tartozott. Városunk e korszakában jól megfigyelhető a látványos növekedés: „Debrecen rohamos fejlődésének és átalakulásának legszembeszökőbb bizonyságai a százfelé felszedett utcakövezetek, az utcákon keresztül-kasul ásott árkok, melyekbe csatorna és vízvezetéki csöveket raknak le: a hatalmas fenyőfa-állványok, amelyek mögött két,- három,- sőt négyemeletes palotákat épit száz meg száz munkáskéz". (44) A századforduló után paloták, székházak, iskolák épültek. Megnyitotta kapuit a Gazdasági Akadémia, az egyetem. Napirendre került a városi nyilvános könyvtár létesítésének, a városi múzeum átrendezésének a kérdése. E sorban kell említést tennünk a város levéltárának helyzetéről. A hosszú évtizedek óta megoldatlan problémák mellett létezett egy igen sajátos, a levéltárat nemcsak a közéletből, de a tudományokból is kirekesztő, elkülönítő ún. titkos levéltár. A város vezetői 1915 elején elhatározták az egységes városi levéltár létrehozását. A város jog- és pénzügyi bizottsága 1915. január 28-án javasolta Papp Ferenc magánlevéltárnok lemondásának elfogadását „ . . . kimondja, hogy a magánlevéltárnoki állást nem tölti be . . . a magánlevéltári bizottságot nem alakítja újból. . . megbízza a város polgármesterét a magánlevéltári teendők ellátásával..." a bizottság végül kezdeményezte a köz- és magánlevéltár egyesítését is. (45) A levéltár fejlődése szempontjából nagy jelentőségű tanácskozásra került sor 1915. február 13-án. Márk Endre polgármester kezdeményezésére összeült a levéltári bizottság. A bizottsági tagokon kívül egyetemi tanárok is részt vettek a megbeszélésen, amelyen a következő elhatározások születtek: — a levéltár tudományos-történeti része elválik az irattártól, — a történeti értékű iratok 25 év után kerülnek a levéltárba, — a levéltári anyag rendezéséhez szakértőt kell kérni az országos levéltártól, — az egyesített levéltár rendezési munkáit egy szűk bizottság irányítsa (elnök dr. Csűrös Ferenc, tagok: dr. Iványi Béla, dr. R. Kiss István, dr. Papp Károly, dr. Pápay József egyetemi tanárok és Koncz Ákos föle véltáros). (46) A polgármester személyes felkérésére Csánky Dezső miniszteri osztálytanácsos, országos főlevéltáros május folyamán Debrecenbe látogatott a városi levéltár helyzetének felmérése céljából. Csánkyt Tagányi Károly országos levéltáros követte, aki nyolc napon keresztül részletesen tanulmányozta a városi levéltár helyzetét. Jelentéséből az derült ki, hogy az anyag teljesen kevert, a történeti értékű iratok elhelyezése igen mostoha. Tagányi javaslatai az anyag rendezésére irányultak. (47) A levéltári reform 1915-ben a magán- és közlevéltár egyesítésével; a történeti értékű iratok rendezésével, Herpay Gábor tanulmányút jávai nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a levéltár megkezdhette a felzárkózást a múzeumok és könyvtárak mellé. (48) Herpay Gábor 1916-ban publikálta a városi levéltár diplomagyűjteményének regesztáit, amivel nagymértékben és igen hosszú időre lehetővé tette az oklevelek tudományos felhasználását. (49)