Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)

Debrecen város Levéltára

II. A rendezés feltételei. A közlevéltárnok mellett két rendező munkatársra lenne szükség. A bizottság szerint a kinevezendő rendezőknek az ország közigazgatási viszonyaival, közjogi múltjával, a városi ügyek kezelésével, illetve latin és német nyelv ismeretével kellene hogy rendelkezzenek. A másolást és a kezelési feladatokat a közigazgatási irodából egy írnok vagy napidíjas végezhetné. A levéltárnok feladata a rendezők munkájával kapcsolatban: „ ... az egész eljárás menete felett oly formán őrködni, hogy mind a kezelése alatti levéltárbeli iratokért elvállalt felelősségének eleget tehessen, mind pedig a munkálat folytonos ismeretével birva, az időszakonként átveendő rendezett részletek kezelésében azonnal otthonos lehessen.. .". (31) A levéltáros irányító szerepe természetes, a következő mondat viszont figyelemre méltó „ .. . mindezen teendőkkel pedig a levéltárnoki rendes napi foglalkozáson kívül fogván terheltetni..." évi 360 forint pótdíjban kell részesülnie. A levéltáros tehát nemigen juthatott a valóságos levéltári munkához, ennek végzésére külső munkaerőket kellett felvenni. Jelenleg a rendezési munkálatokhoz szükséges helyiség ugyan nem áll rendelkezésre, de az előmunkálatok, az iratok előrendezése, amely 8—9 hónapot igényel, megkezdődhet. A tanács határozata alapján Kecskés János ügyvéd főrendezőnek és Dömösdy Károly ügyvéd nyugalmazott kerületi táblai levéltárnok alrendezőnek felveendő 2,50, illetve 2 forint napidíj mellett. A közgyűlés határozata kedvező feltételeket teremtett a közlevéltár rendezéséhez. Ezt bizonyítja a főjegyzőnek 1870. februári jelentése, amelyben részletesen beszámolt a közlevéltárban történt rendezésekről. (32) A közgyűlés „a történelmi fontossággal bíró okmányok" helyzetéről állandó tájékoztatást kívánt szerezni, ezért bizottságot küldött ki a polgármester elnökletével, hogy havonként tájékozódjon a rendezésről és negyedévenként informálja a közgyűlést. A korábbi években a levéltár akkor került a város vezetésének figyelmébe, amikor a birtokperek kérdése aktuális volt — a történeti érték előtérbe kerülése fontos új elem a város vezetésének munkájában. (33) A közlevéltár rendezésére felügyelő bizottság 1871. januári jelentése az 1869. január egytől keletkezett iratoknak az új rendszer szerinti kezelését és levéltározását sürgette. A bizottság utasította a levéltárost, hogy az irattárnokkal együtt kezdjék meg az iratok feldolgozását. Külön hangsúlyozták, hogy minden tárgyról külön jegyzőkönyvet kell készíteni; vagy ha erre nem kerül sor, az iktatókönyvi bejegyzés szükséges. A bizottság a magán polgári és egyesek elleni büntető pereknél — mivel ezek véleményük szerint nem tartoznak a közlevéltár hatókörébe — nem tartotta szükségesnek a kivonatolást. Ezeket a peres iratokat külön helyen, külön csomagban szükséges a jövőben őrizni. A bizottság a szerinte értéktelennek minősített iratok kiselejtezéséhez megszerezte a közgyűlés jóváhagyását. (34) A rendező munka folyamatosan haladt a köz- és a magánlevéltárban. (35) 1872-ben az újraválasztásnál megerősítésre került a levéltári személyzet minden tagja, két fővel kiegészítették a magánlevéltári bizottmányt és ismételten megerősítette a közgyűlés Kovács Lajos polgármestert a magánlevéltárnoki tisztségében. (36) A közlevéltár rendezésére felügyelő bizottságot is újraválasztották és igen nagy létszámmal. (37) A hetvenes évek közepén törés következett be a városi vezetés részéről a közlevéltár munkáját illetően. A magánlevéltári bizottmány javasolta, hogy az iratok és jegyzőkönyvek eddigi költséges rendezése helyett — Kecskés és Dömösdy napi 4,50-et kaptak — egy írnok segítse a közle-