Gazdag István: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 21. (Debrecen, 1985)
Debrecen város Levéltára
a Város birtokviszonyai tisztába nem állnak ..." a közgyűlés ezért felhivatott „a levéltár jövő sorsáról gondoskodjék". (29) A közgyűlés 1861. február 7-én Kovács Lajost magánlevéltárnoknak megválasztotta tanácsnoki ranggal és fizetéssel. Levéltárnoki segédnek Honty Lajost, aki már több éve napidíj fizetése mellett dolgozott a levéltárban. Levéltári ügyvédnek Dobray Józsefet választotta meg a közgyűlés. Ez évben került sor a magánlevéltári bizottmány megszervezésére is. Az 186l-es év a város érdekeit messzemenően figyelembe vevő levéltári tevékenység kibontakozásának az éve volt. Ezt bizonyítja, hogy hat év alatt — 1867-re — 14 ősiségi per került befejezésre, 4 pedig felsőbb bírósági eljárás alá. Ezekben az években került sor kedvező fordulatra a szováti úrbéri perben is. Kovács Lajos magánlevéltárnok mivel 1867-ben polgármesternek választották levéltárosi tisztéről lemondott. A közgyűlés a polgármesteri tisztség mellett meghagyta Kovács Lajosnak a magánlevéltárnokságot is, egyben kinevezte a magánlevéltári bizottság új tagjait. (30) Az 1867. május 29-i közgyűlés elismerését fejezte ki a levéltár kezelő személyzetének „ . . . azon dicséretes magatartásáért, miszerint a bekövetkezett ideglenesség alatt a hatalom által nyújtott előnyös Ígéretek és biztatások vissza utasításával városunk közönségének ezen egyik legbecsesebb hírnevét hűségesen megőrizte . . .". A kiegyezést követően a város polgári fejlődésében helyet kért a levéltár is. A közlevéltár kérdése a korábbi években ritkán került a város vezetése elé. 1869. szeptember 9-i közgyűlésen a február 23-án kelt határozat alapján átfogó jelentés került e fórum elé, amelynek középpontjában a levéltári anyag rendezése állt. A rendezés alapelveiről a tanács döntött 1868. június 3-án a 4148/1868. sz. határozata alapján. A munka értékelésére kiküldött bizottság jelentése két részből áll: I. Javaslat mutatók készítésére. Időrendi tárgymutató, ami nem egyéb mint teljes leltár, amelybe minden, a levéltárban található iratot és csatolmányát be kell vezetni. Mivel az iratok a közlevéltárban 1850-ig a hatóságok címei alatt találhatók, ezért a kutatás zavartalanságának biztosítása érdekében a rendezést szakaszonként kell elvégezni. A kialakítandó korszakok: a) az 1750-ig, b) az 1751—1800-ig, c) az 1801—1825-ig, d) az 1826—1850-ig, e) az 1851—1875-ig terjedő időszak. A jegyzőkönyvek az illető évben keletkezett iratok után a cím megjelölése és a darabszám megnevezése mellett legyenek az időrendi tárgymutatóba bevezetve. Az időrendi tárgymutató rovatai: sorszám, az irat kelte, a tárgy kivonata, az iratok száma. Betűsorozatos tárgy- és névmutató, még pedig minden időszak leltárához elkülönítve. Az előforduló ügyekről főnévvel vagy vezérszóval — betűrendben — kell mutatót készíteni. Be kell jegyezni az irat dátumát és sorszámát, a jegyzőkönyvek esetében a dátum és sorszám mellett a lapszám is szükséges. Ha több vezérszó készül egy-egy tárgyról, a részletes leírás csak egy esetben szükséges — a többi erre kell hogy utaljon. A betűsoros tárgy- és névmutatónak a rovatai: a vezérszó — a tárgy kivonata — a levéltári folyószám — jegyzőkönyv dátum — jegyzőkönyv lapszám — jegyzőkönyv sorszám.
