A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

a keresztszülői teendőkből, mint az előbbiek. A keresztszülő megválasztásában a vagyoni helyzet is szerepet játszott. A szegényebb családok arra számítva, hogy több anyagi támogatást kapnak gyermeküknek, gazdagabb keresztszülőket választottak. A köztiszteletben álló, jó hírnévnek örvendő, nem túl gazdag családokat is gyakran kérték fel erre a tisztségre. A szülők testvérei és azok gyerekei közvetlen rokonnak számítottak. A nagy^ szülők testvérei és azok leszármazottai már távoli rokonok voltak. A szűk rokonság azonban szoros köteléket jelentett. „Ha bármilyen segítségre volt szükség, legelőször a szomszédhoz mentünk, majd a rokonsághoz s csak ezután fordultunk a komákhoz". Berettyóújfaluban nemcsak a közvetlen szomszédot, hanem a második, harmadik házban lakókat is szomszédoknak hívták. Velük mindenki igyekezett jó viszonyt fenntartani, „mert őket éri el leghamarabb az ember, elébb való minden testvérnél". Az említett, kisebb közösségek összejövetelei döntő többségükben egymás megsegítésén alapuló, közös munkaalkalmak voltak. Házépítésnél a rokonok és az egy utcabeliek segítettek egymásnak, akiknek hívás nélkül illő volt elmenni, sőt elvárták megjelenésüket. A résztvevőket borral, pálinkával, a munka végeztével pedig étellel kínálták. A mezőgazdasági munkákban — kapálás, kaszálás, aratás, hordás, cséplés — általában a szomszédok, a közelben lakó, jó ismerősök segítettek egymásnak. Tengeritörésre általában a testvérek mentek el, szomszédot csak akkor hívtak, ha a család nem ért rá. Ha sok tengeri volt, csuhástól szedték le, később, a szabad estéken fosztották a csöveket. A napraforgó kiverésére a bugázásra is hasonlóképpen gyűltek össze életkortól függetlenül a szomszédok, jóbarátok, ismerősök. Munka közben dalolgattak, tréfálkoztak, beszélgettek, a háziak olykor tésztával, borral kínálták meg őket. A munka gyakran éjfélig is elhúzódott. A csuházóban és bugázóban nyújtott segítség kölcsönös volt, illett visszaadni. A szüret szintén a közös munkák közé tartozott. Berettyóújfaluban nagy szőlője aránylag kevés embernek volt. Így a szüretek többsége egy nap alatt befejeződött. Segíteni általában azokat hívták, akik kapálni, kötözni is elmentek. Ezek az emberek a saját szőlővel nem rendelkező szomszédok és komák közül kerültek ki. A szüretelők reggel hat óra körül gyűltek össze. Pálinkával, pogácsával, kaláccsal, bélessel kínálták meg őket. Több helyen erre az alkalomra eltett tepertő volt az ennivaló. A kisebb szürettel 3-4 óra körülü végeztek, utána bejöttek a kertből vagy ott, helyben vendégelte meg őket a háziasszony. Általában birkapörkölt, jobb módú házaknál tyúkhúsleves, csirkepaprikás és csőröge várta a szüretelőket. A nők itala a must, a férfiaké óbor vagy a korai szőlőből leszűrt új bor volt. A szüretek sajátos varázsát a kertekben rendezett ebéd adta meg. A gazdaasszony a kunyhó pitarjában bográcsban főzte a paprikást. Tányérokról, kanalakról ő gondoskodott. Az abroszt a gyepre terítették, a bográcsot körülülték a vendégek, úgy fogyasztották el az ebédet. A századforduló idején a szüretelés alatt a szőlőskertekben muzsikosok jártak. Minden gazdához odamentek „bő szüretet, nagy csizmát" kívánsággal, 1-2 nótát elmuzsikáltak, amiért minden helyről egy kanta mustot kaptak. A szőlőt a kertben taposták ki, majd a törkölyt a kertgazda pajtájában, a kertség présén kipréselték. A nagyobb szüret több napig is eltartott. Ilyenkor éjjel az öregek őrizték a szőlőt és a mustot, a fiatalok hazamentek a családjukhoz. Másnap, miután rendbetették a jószágokat, folytatták a szüretet. Munka végeztével a „jobbmódú házaknál a tamburás is előkerült, estig mulattak, csordahajtásra hazamentek."