A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

Disznóvágásra általában tél elején került sor, amikor már nem romlik meg a hús és a hurka. Legtöbben karácsony előtt vágtak disznót, hogy az ünnepekre legyen friss hús. Sógorok, komák mentek segíteni, akiket már előre meghívtak: ,.Malactorozunk, aki tud, jöjjön segíteni!" Minden családban akadt egy idősebb ember, aki értett a disznó feldolgozásához, ő irányította a munkát. A férfiak már virradatkor összegyűltek. Fröstökre a friss vért sütötték meg, mellette pogácsát, pálinkát, meleg bort kínálgattak. Az asszonyok munkája később kezdődött. Ebédre a friss húsból orjalevest, sült húst készítettek, olykor baromfit is vágtak. Az idegen a disznótoros házhoz így köszöntött be: „Hasznos munkálkodást kívánok!" A válasz ez volt rá: „Része legyen benne!" A disznó feldodlgozását délután fejezték be. A disznótoros vacsorára a komák és ismerősök köréből vendégeket hívtak, néha 16-18-an is összegyűltek. Orjaleves, töltöttkáposzta, sült hús, hájastészta volt a vacsora étrendje. A vendégek beszélgettek, iszogattak, ritkán tamburaszóra táncra is perdültek. Éjfélkor hurkát, kolbászt sütöttek. Ekkorra a disznótoros háznál megjelentek a maskurások, akik botot tartottak a kezükben, fejükön álarc volt, rongyos ruhákat öltöttek magukra. Tréfálkoztak, borozgattak, megkóstolták a hurkát, kolbászt, majd elmentek. A disznó nagyrészét a háziak kóstolónak szétosztogatták. Mindenki szívesen adta a kóstolót, mert azt később úgyis viszonozták. Mivel a családtagok, szomszédok, komák, ismerősök más-más időszakban vágtak disznót, ezért a viszonzott kóstolók mindig friss húst juttattak a konyhára. A disznótoros vacsorából hazatérő vendégeknek a háziasszony hurkát, kolbászt, húst, tepertőt csomagolt. Akik nem vettek részt a vacsorán, azoknak másnap kora reggel a háziak személyesen vitték el a kóstolót. A találkozások, összejövetelek sorában a közös munkavégzéseken túl — amelyeket követett néha szórakozás — vannak olyan alkalmak is, melyek csupán a szórakozást szolgálták. Ilyen összejöveteli forma volt a szomszédolás vagy tanyázás, valamint a névnap. Néhány házaspár, általában szomszédok és komák gyűltek össze tanyázni a hosszú, téli estéken. Vasárnap délutánonként rendszeresen eljártak egymáshoz. Jó időben a kapu előtti kispadon ültek le beszélgetni. A névnapokat mindenki erejéhez mérten igyekezett megünnepelni. Vendégeket nem hívtak, mindenki kötelességének érezte felköszönteni az ünnepeltet. Pálinkával, sült kolbásszal, oldalassal, pogácsával és borral kínálták meg a köszöntőket. Délelőtt inkább a gyerekek és idősebbek mentek köszönteni és azok, akik délután nem értek rá. A rokonság, komaság a késő délutáni órákban gyűlt össze az ünneplő háznál. Őket vacsorával kínálták meg. Télen sült húst, hájastésztát, bort, nyáron pedig tyúkhúst és fasírtot tálaltak fel. A fiatalok muzsikust is fogadtak a névnapra, az idősebbek beszélgetéssel, dalolással töltötték el az estét. P. Szalay Emőke—V". Szathmári Ibolya Nyomtatott. — Berettyóújfalu története. Berettyóújfalu, 1981.. 487—489. old. 1 A monográfia külön részben ismerteti a fiatalok közös munka- és szórakozási alkalmait.