A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

bői áll. Nem lesz talán érdektelen azt a tarka képet bemutatni, amelyet a debreczeni munkáskertek bérlőinek foglalkozás szerinti megoszlása nyújt. A 240 kertből tíz kísérleti czélokra visszatartatván, továbbá 7 kert a felügyeletért közelben lakó vámőrök s egyéb felügyeleti személyzetnek díjmentesen bocsáttatván rendelkezésre, a többi bérlők között találkozik: 105 gyári munkás, ezek közül: kefegyári munkás 42, gőzmalom munkás 21, közraktári munkás 12, vasöntödei munkás 10, légszeszgyári munkás 7, dohánygyári munkás 2, egyéb ipari munkás 11; 20 Máv. műhely munkás, 17 kisiparos, 14 napszámos, 12 kőműves, 7 föld munkás, rendőr és rendőrségi alkalmazott, 4 földműves, 4 magánalkalmazott és hivatalnok, 4 bank- és iskolaszolga, 3 fogházfelügyelő, 3 házmester, kapus, 3 hordár, 2 magánzó, 2 városi hajdú, 2 nyomdász, 2 kocsis, egy mozdonyvezető, egy színész, egy pincér, egy vasalónő, egy fuvaros, egy törv. kézbesítő, egy fűszeres, egy kertész, egy keresk. alkalma* zott és öt egyéb foglalkozású. Az első év eredményei minden tekintetben honorálták azt a várakozást, amelyet Szántó Győző ez intézményhez fűzött. Debreczen városa szívesen állott az intézmény támogatói közé és jelentékeny támogatás biztosításával lehetővé tette az első befektetések ú. m. kutak, utak, építések, fásítás, elkerítés, stb. fedezését. A kertegyesület a földmívelésügyi és kereskedelmi kormányoktól várja a további támogatást, amely rendszeres kertészeti szakoktatásra s a kertek művelésére szükséges locsolási berendezések felállítására és végül a bérlők kerti lugasainak felépítéséhez adandó hozzájárulásra fog szorítkozni. Nyomtatott. — Debreczeni Képes Kalendárium, 1910. 163—165. old. 115 Balmazújváros, 1912. SZERELMI ÉLET BALMAZÚJVÁROSON

1 Általános az a vélemény, hogy a falusi gyerekek, mivel a természet jelenségei veszik körül — korán megtanulják ismerni azokat, s még a legilletlenebb jelenségeket is megtanulják érteni. Egyrészt az állatok párzása már a kisgyermek szeme előtt is játszódik, s eleve megszokott, természetesként elfogadott; másrészt a családok nagy részénél egy szobában több generáció is aludt, így minden tudatos nevelés nélkül tisztában voltak a nemi élet jelenségeivel. Valóban igaz-e így ez az állítás? Milyen szintű ismeretekkel rendelkeztek a paraszti közösség tagjai a nemi életről, az emberi test idevonatkozó kérdéseiről, milyen forrásból szerezték ezeket? stb., stb. Egy sor kérdés, megválaszolásra várva. „Míg apró gyerekik vótunk nem nagyon törődtek velünk, örültek, ha csendben vagyunk, nem lábatlankodunk, hasznunkat még úgysem vették. Ismerkedtünk a világgal, játszottunk, bújócskáztunk a szomszíd gyerekikkel. Kineveztük a szalmakazal meg a szomszíd kerítése közti rést, hogy az az istálló, oszt fiúk vótak a tehenek, jöttünk hazafele a legelőrül. A kisjányok meg jöttek elibénk, behajtottak az istállóba, oszt mindegyik elkezdte fejni a maga tehenit, hogy jaj de jó kemény cseccsel jött haza, most sok tejet fog adni. Persze a tehén nem adott semmit, abba a korba még semmi sincs a kis pöcörőbe. Hát lehettünk