A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - III. Társadalmi kapcsolatok

olyan ötéves formák, még nem adtak fel bennünket az iskolába." (középparaszt, sz. 1898). „Ó, játszottunk mink olyan bolondságokat is, hogy most vín fejjel szígyellem elmondani. Kutyálkodtunk. Hát ahogy a kutyák egymásba ragadnak, oszt forogtunk, mint a ringlispíl, közbe meg morogtunk. Meg játszottunk olyat is, hogy a fiúk vótak a bikák, mink meg a tehenek, oszt ránk ugráltak a fiúk, mint mikor a csordárul jött haza a jószág. De azir milyen érdekes, hogy mikor ilyeneket játszottunk, sohase vót a párunk a testvérünk, úgy látszik csak bennünk vót az ösztön." (szegény paraszt felesége, sz. 1900). A különböző nemű gyerekek játékaira nemcsak az állatok párzásának utánzása volt jellemző. „Meglesték a felnőtteket, hogy hogy csinálják' azt' oszt elbújtak az ólba, a szalmakazalba, ük is csinálták. Ha észrevették a szülők, akkor elzavarták üket a seprűvel. De azír az ilyen furcsa játikok jobban csak addig vótak, míg nem jártunk iskolába, utána mán szígyeltünk vóna ilyesfélét csinálni. Majd mán amikor elhagytuk az iskolát, de főleg mikor mán olyan 14—15 éves forma fattyúk lettünk, akkor kezdtünk érdeklődni, hogy mi domborodik a jányok blúza alatt." (szegényparaszt, sz. 1905.) A fiúk egymás között fiatalabb korban gyakrabban beszélgettek a nemi élet kérdéseiről, mint a lányok s ilyenkor sokkal vaskosabb, trágárabb hangnemet ütöttek meg, s nem egyszer gyakorlati útmutatóval is szolgáltak egymásnak. „Olyan egyidős fiúk, olyan 15—16 éves komák vótunk, így nevezték ezt a pajtásságot, oszt esténként mindig valamékünknél összetalálkoztunk az istállóban, mer mi fiúk ott aludtunk. Oszt ha a gazda nem vette észre, hogy az istállóban duhajkodunk, meg kártyázunk, beszílgetünk éjfelekig, akkor oszt nyugodtan lehettünk. Hát egyszer valamékőnk kitanáíta, hogy akié a legmesszebbre spriccel, az kap egy liter bort. Akkor ott a placcon, a lovak faránál sorba álltunk, oszt akkor mindenki felállította a magáét. Abba a korba még könnyen ment, meg kellett egy kicsit rázni, osztán mán priccolt is belüle. (középparaszt, sz. 1897.) „Hát miket nem csináltunk mink suttyó legíny korunkba. Mindig kitanált valamék valami bolondságot, mikor esténként tanyáztunk az istállóban. Vót olyan is, hogy felállítottuk a farkunkat, oszt rátettünk egy ilyen bűr lúitató vödröt, oszt versenyeztünk, hogy melyikőnk tudja legtovább rajtatartani, meg messzebbre vinni rajta. Hát máma mán meg se állna rajta." (nagygazda, sz. 1899.) „Ö hát a családba, el se gondoltuk mink, hogy olyasmirül beszéljen nekünk anyám vagy apám, vagy hogy kitanítson. Apám csak annyit mondott, mikor észrevette, hogy járok a jányokho, — úgy gondolkozz fiam ha kitakartad, takard is be azt a jányt. — Hát hogyha bajba keverem ,akkor gondoskodjak is rula". (szegényparaszt, sz. 1899.) Balmazújváros paraszti közössége szexuál-etikai szempontból sokkal szigorúbb mércét állított fel a lányokkal szemben, mint a fiúkkal. A lányoknál kötelező volt a szüzesség megtartása, a fiúknál viszont bocsánatos bűnnek számított, ha a házasság előtt nemi életet éltek, sőt nem is volt legény, akinek nem volt viszonya menyecskével, lánnyal vagy éppen özvegyasszonnyal. Nagyon kevés volt azoknak a legényeknek a száma, akiket még nem „szabadítottak fel", vagyis szűzen mentek a házasságba. Azt mondták, hogy „A katona meg a pap, meg a leginy odamegy, ahun kap!" ... Ha egy lány házasság előtt nemi életet élt, és kitudódott, megvetette a falu, pletykáltak róla. „Olyan a víre", „hajtja a víre" ... A faluban kevesebb alkalom adódott a lányoknak a nemi élet gyakorlására, hiszen legényjáró estéken, mikor kikísérte a lány a fiút, tartani kellett a szülők ellenőrzésétől, a bálból este a lányok bandában mentek haza, amelyik lány legény-