A történelem hétköznapjai - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 20. (Debrecen, 1984)

DOKUMENTUMOK - II. Település — lakás — környezet

Berettyóújfalu, 1931. október 2. EGÉSZSÉGÜGYI ÉS SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉG A BERETTYÓÚJFALUI JÁRÁSBAN Nagyméltóságú Miniszter Űr! Kegyelmes Uram! 1 Mély sajnálattal értesültem arról, hogy az úgynevezett egészségügyi mintajá­rások megszűnnek, illetve munkateljesítményük a részükre előirányzott költség­vetés nagymérvű reductiója folytán, szűkebb körre szoríttatik. Ezzel szemben bátor vagyok felemlíteni, hogy Bihar vármegyében a közel másféléve létesült berettyóújfalui egészségügyi mintajárásban folyó közegész­ségügyi és sociális munka már eddig is oly eredményeket mutatott fel, mely mely eredmények elérése csupán a mintajárás megszervezésével voltak lehetsé­gesek. A megelőzés jegyében megindult közegészségügyi és sociális munka terem­tette meg a községek és a vármegye együttes anyagi és erkölcsi támogatásával az egyes községekben azokat a tanácsadó helyiségeket, amelyekben orvosi ta­nácsadásban és védőnői gondozásban részesülnek a községnek — leginkább sze­génysorsú lakosai. Egy-egy ilyen tanácsadási napon a megjelentek száma átlag­ban 20—25 egyén. Itt lesznek kitanítva az anyák a gyermekek helyes táplálásá­ra, gondozására, itt történik a gümőkóros és venereás betegek kiválasztása, me­lyek részben a berettyóújfalui gr. Tisza István közkórházban, részben a bihar­vármegyei tüdővész ellen védekező egyesületben és annak „Napközi Otthonáé­ban kapják meg a megfelelő kezelést, illetve emeltetnek ki a még egészséges környezetükből. Ezeken a tanácsadási órákon részesülnek oktatásban a heveny és különösen az idült fertőző megbetegedésben szenvedők arra nézve, hogy be­tegségüket az egészséges emberekre át ne vigyék. A körorvosi székhelyeken al­kalmazott általános egészségügyi védőnők intensiv családlátogatásaikkal — a so­ciális praeventión kívül — ugyanezt a célt szolgálják. A megelőzést, a betegeknek az egészségesektől való különválasztását és az azo­kon — a körülményekhez mérten való különböző irányú — segítését szolgálja valamennyi iskolás gyermeknek a tanév folyamán való általános orvosi vizsgá­lata is. Az iskolákban a községek lakosainak áldozatkészségéből létesített s az arra rászoruló tanulók tejtízóraiztatása, a tanulóknál talált defectusok megszün­tetése, a szegénysorsú betegeknek háziápolási szerek kikölcsönzése, fertőző gü­mőkóros betegeknek u. n. fektető sátrakban való elkülönítése, a nagyszámban tartott népszerű ismeretterjesztő előadások, a lakosságnak jó ivóvízzel való el­látása, mind: a mintajárás keretében a hatóságok és a lakosság együttes erköl­csi és anyagi támogatásával folyó munka. Az 1930—31 év telén lebonyolított nyomorenyhítő actió bizonyságot, tett ar­ról, hogy annak legeredményesebb módja az egyes községekben az, ha elsősor­ban az intelligens és jómódú lakosságot a magasztos cél érdekében valamely társadalmi egyesületben tömörítjük. Ezen társadalmi egyesületnek megszervezé­se előtt az egyéni jótékonykodás a „koldusoknak" adott alamizsnában merült ki. A rationális segélyezés úgy volt megoldható: hogy a községenként egy egye­sületbe tömörültek minden jótékonykodás csupán ezen egyesület keretében, az egészségügyi védőnők családlátogatásai alapján megszerkesztett szegénykatasz­ter szerint, a jótékony adományokra tényleg rászorultakra fordíttatott. Ezen se-

Next

/
Thumbnails
Contents