Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Módy György: Hajdú-Bihar megye településtörténeti vázlata a török hódoltságig.

jutott Guszár (1213, Váncsod mellett) és Esztár (1215) is. A tatárjárás után szerezték jneg Váncsodot és telepítették Űjmarját (129194, puszta Kismarja mellett). Ők telepítették Újlakot (1291—94, Berettyószentmárton mellett), Szalóksámsont (1347, Debrecentől északkeletre) és ugyancsak jóval az első okleveles említés előtt Szomajomot (1291—94, Mezőpeterd és Mezősas között) és megszerzik a tatárjárás előtt a már említett Tornát. Jóval nagyobb és összefüggő birtoktestet alakítottak ki a Gutkeled nemzetségből származó birtokosok. Területünkön a XI—XII. század fordulóján megjelenhettek, előbb Szabolcsban, azután a XII. században Biharban is. Első falvaik Gut (1289, Nyíradony mellett) és Adony (Nyíradony, 1293 körül). Adonyban állott nemzetségi monostoruk. Bihar megye nyíri részein birtokolták Csőszit, (1213, királyi csőszöktől kapta nevét, Konyár mellett) Bagamért (1281), Bélpércset (Vámospércs, 1291), Újlakot (Szentjános, 1219, Debrecentől északkeletre) és Sámsont (Tursámson, Hajdúsámson, 1213), Ábrányi (Ábrahám, Nyírábrány, 1279 körül), mely már korábban az adonyi monostor tartozéka volt. Mellette telepítették a tatárjárás után Kisbátordot (1279, beolvadt Nyírábrányba). A nemzetség Apaj alágának monostoros központja volt Monostor (Szólátmonostor, 1308 körül, Debrecentől északra), mellette keletkezett Szentpál (Szentpáltelki, 1308 körül). A tatárjárás előtt már kialakult kis herpályi uradalmat is Gutkeled nembeliek szerezték meg, Újfalut (Berettyóújfalu, 1291—94) Miklós bán birtokaként ismerjük meg. A Gutkeledek Egyedmonostori ágából származó három alág (Kozma, Adony és Dorog alága) jelentős birtokokat szerzett a szabolcsi részeken. A korábbi közös birtokokat még 1270 előtt és az egyedi monostor kegyúri jövedelmét is 1275-ben osztották meg. Korai birtokaikra sokszor csak a XIII—XIV. század fordulójáról vagy még későbbről való adatokból tudunk következtetni: Jó néhány falut már megtelepedettnek kell tekintenünk a kezükre kerülésükkor is, de többségük az ő telepítő tevékenységük eredménye. Az Egyedmonostori ág alágai — de korábban egy ideig a Sárvármonostori ág alágaival közös birtoklású — falvai voltak: Cégény (1208, Hajdúhadház határában), Szilas (1221, Téglástól északkeletre), Tamási (1292, Hajdúsámson mellett), Dorogfegyháza) (1301, Hajdúdorog), Tedej (1310, Hajdúnánás mellett), Hatház (Hajdúhadház, 1312), Acsád (Nyíracsád, 1312), Bagota (1312, Polgár mellett), Téglás (1332), Zelemér (1332, Hajdúböszörménytől délre) Szentlélek (1334, Téglástól északra). Mórfegyháza) és Szilfegyháza), mind a kettő 1355-ben fordul elő először, Hajdúböszörménytől nyugatra illetve délre. Rövid életű kései prédiumuk volt Doroglesi (1338, Hajdúhadház határán). A bihari részeknél már tárgyalt Macs mellett Gutkeledek telepítették a már Szabolcs vármegyébe eső Mihályiakat (1289) és a másik, szabolcsi Macs (1234 Kismacs, Szentgyörgyegyháza) birtokosai is ők. Az Őrsúr nembeliek három faluját —• Demeter, Bigécs és Köpcs —> szintén Gutkeled nemzetségből származó birtokosok kezén találjuk a XIII. század végétől. Utoljára, de nem utolsósorban szólunk az írott forrásban először csak 1235-ben említett Debrecent birtokló, minden valószínűség szerint várjobbágyi eredetű családról. Éppen későbbi birtokközpontjuk után nyerték a Debreceni nevet. Debrecen falu bizonyosan XI. századvégi megülésű, feltehetően a bihari vár népei lakták, de első írott forrásban történő említésekor már szabad birtokosoké. A falu nagyobb arányú fejlődése 1270 körül kezdődött, ekkor már összeolvadtak a kis korai településrészek, amelyek közül egyet Szentlászlófalva