Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Dankó Imre: A kéziratos térképek néprajzi felhasználásának szempontjai.

Kishidat; 1799. Dv. T. 174. stb.). Egyik térképünk (1871. Dv. T. 1370) egy készítendő fahíd két metszetű rajzát is közli: „A Bódogfalvi Szőlőskert mellett építendő áteresz terve". Egy másik pedig egy készítendő fahíd három metszetű rajzát is tartalmazza (1871. Dv. T. 1349.) „A Debrecen — V. Pircsi országúiban Szatmári Gábor kaszállója mellett építendő fahíd terve." A települések egyik legfontosabb építménye a kút. Térképeink minden esetben feltüntetik őket (1781. Dv. T. 59. — a kút rajzát is közli; 1817. Dv. T. 368.; 1859. Dv. T. 793. stb.). Egy 1814. évi térképünkön mindössze „Jó Kút" a felirat. Általános, hogy a kút tulajdonosának a nevét közlik: 1834. Dv. T. 1107. „Hódos Kútja". A különleges kutakat pedig kiemelik, mint például a debreceni Nagy-Mester utcán levő „téglakutat" az egyik 1841-ből származó térképünk (Dv. T. 699.). Az építkezések anyagára, technológiájára nyújt felvilágosítást a vályogvető gödrök jelzése (1820. Dv. T. 430., 431. stb.). Az anyag gödrök jelzése is idetartozik, építkezéshez és fazekas munkákhoz hordták belőlük az anyagot: 1857. Dv. T. 1210. -Anyag gödrök" a Kösej folyó mellett. Hasonlóan jelentősek a téglavetők, téglaégetők ábrázolásai is (1837. Dv. T. 650. —- a kiásott területet, a kemencéket, a szárítószíneket ábrázolja. Debrecen, Téglavető, a mai Nagy Sándor telep). A téglaégetők egyik sajátos fajtája a cserépvető, cserépégető. Több térképünk ezeket is feltünteti (1837. Dv. T. 658. — a Szikgáton volt cserépvető telkének rajzát adja stb.). Ennek a híres, hosszú időn át működött cserépvetőnek a rajzát is közli „Szikgáti cserépvető" felirattal egyik térképünk: 1845. Dv. T. 1157. Sokkal részletesebb egy 1825-ből származó térkép: „A cserépvetésre kiszakított föld"-rő[ szól, a „ Vájog vető Gödrök"-et említi és ház alaprajzzal közli „Az újj Cserépvető részére kimutatott Lakó hely"-et. Dv. T. 1051. „A Kadarcs vendégfogadó építéséhez" készített „Tégla kemenczék" mellett alaprajzokat, kútrajzot találunk 1834. évi térképünkön. Dv. T. 1105. Érdekességként említjük, hogy 1832-ből a Dv. T. 1095 számú térkép jelzi a „Pipa Égető"-t mégpedig „Rossz ház és pipa égető" felirattal. A kezdetleges építményeket nem minden térkép jelzi. A szőlőbeli pajtákról, amelyek számos ősi, a kezdetleges építkezés korszakából származó elemet őriznek, már szólottunk. Ezúttal egy rőzsekunyhót említünk, amit egy 1820ból származó térképünk örökített meg (Dv. T. 435,. — felülnézeti rajz). Az állattartással függ össze több kezdetleges építmény. így az akol vagy akolszín is. Ezekről is történik térképeinken említés (például: 1839. Dv. T. 678. ~* Hőke József kaszálóján épülőfélben levő akolszíneket ábrázol). A múltban a telek, a parcella, porta stb. körülkerítése helyett —i ami költséges lett volna — inkább a körülárkolást alkalmazták. A körülárkolás számtalan térképünkön szerepel. Ezúttal mindössze egyet említünk, az 1836-ban készült, Somogyi István macsi birtokos földjéről, parcellájáról, illetve annak körülárkolásáról készültet (Dv. T. 638.). Igen gyakoriak a telekrajzok, legtöbbjén a telken álló építményeket is feltüntetik (1811. Dv. T. 239. — egy teljes telek rajza, minden építményével, a veteményes kerttel; 1831. Dv. T. 596. — a debreceni Nagy-Mester utca telkeinek és a telkeken álló építményeknek a rajza; 1876. Dv. T. 827. — érdekessége, hogy feltünteti a nádas házakat stb.). Különleges néprajzi érdeklődésre tarthatnak számot a tanyákat ábrázoló térképek. A sokból mindössze néhányat említünk meg, olyanokat, amelyek részletesek, fontosak 1796. Dv. T. 79. — a Sárosér menti tanyákat jelzi; 1796. Dv. T. 29. — a szepesi pusztán álló Kállai István-féle tanyáról készített részletes térkép; 1831. Dv. T. 579. — három macsi tanyát ábrázol; 1835. Dv. T. — Nádasdy András elepi tanyáját és tanya-