Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Dankó Imre: A kéziratos térképek néprajzi felhasználásának szempontjai.

tandó föld" jelzésével. Dv. T. 1041. Az egyik 1834-ből való térképünk egyenesen az „Akasztófa"-t mutatja be szép rajzban. Dv. T. 1106. Egy másik pedig 1857-ből, bent a városban, „A késes utca mellett, a Nagy Várad utczánál" jelzi a „Bika akol"-t. Dv. T. 1212. Itt kell megemlítenünk az egyik legrégibb térképünket — 1760-ban készült — amely nagyon szép rajzban a „Zeleméri Templom"-ot is ábrázolja. Dv. T. 1189. Ugyancsak idetartoznak azok a nagy társadalmi összefogást, magasfokú szervezettséget kívánó létesítmények is, amelyek inkább újkori népéletünk alakulására bírnak nagy befolyással (vízművek, csatorna- és vízvezetékhálózat, gáz- és villanyvezetékek, erőművek, gyárak, gyáregyüttesek stb. ábrázolásai). Végezetre — az elmondottakból következően — mégcsak arra mutatunk rá, hogy a néprajztudomány minél exactabbá tételéhez, a modern néprajztudomány követelményeinek megfelelően, amennyiben az lehetséges, szükséges, hogy megállapításainkat, adatainkat topográfiailag is rögzítsük, térképen is ábrázoljuk. Ez a megállapítás visszakanyarodás kiindulópontunkhoz, Barabás Jenő munkájához, amely helyesen állapította meg, hogy a „földrajz segítsége elsősorban a megnövekedett geográfiai ismeretekben s a térképekben jelentkezik. A század utolsó negyedében a földrajzi tájékozottság nemcsak széleskörűvé és pontossá vált, hanem nagyobb nehézség nélkül hozzá lehetett jutni térképekhez is. így gyakorlatilag lehetőség nyílt arra, hogy a vizsgált területen a jelenségek pontos elhelyezése megtörténjék. Ennek ellenére azonban a térképek mellékelése tudományos művekhez csak lassan indul meg s még földrajzi munkákban sem válik általánossá. Hiányoznak a térképek olyan földrajzi és néprajzi művekben, amelyek ma enélkül bizonyára nem jelennének meg. A térrel számoló rendszerezés kialakulását néhány évtizedes késéssel követte csak ennek térképeken való megnyilvánulása."

12 Vagyis korunk néprajztudománya odáig fejlődött, hogy önálló néprajzi térképeket készít, atlaszokat, amelyek a népélet különböző jelenségeinek térbeliségét és ezen keresztül összefüggéseit magyarázzák. Ahhoz, hogy tudományszakunk idáig fejlődhessen szükséges volt többek között a sok-sok más szempontú térkép néprajzi kiaknázása, forrásként való felhasználása is. Természetes, hogy ez a munka napjainkban sem ért véget, hanem ma is folyik és a jövőben is folyni fog. Nemcsak azért, mert a levéltári kutatás, gyűjtőmunka nap, mint nap újabb és újabb térképeket tesz ismertté, hanem azért is, mert a különféle gyűjteményekben őrzött sok-sok térkép átvizsgálása, felhasználása, néprajzi kiaknázása még korántsem fejeződött be. Többek között ez a kiadvány is, amely a Hajdú-Bihar megyei Levéltár értékes térképgyűjteményét ismerteti, ezt a munkát akarja megkönnyíteni, meggyorsítani. Ezek után lássuk, hogy a Hajdú-Bihar megyei Levéltár térképgyűjteménye milyen néprajzi adatokat tartalmaz, a térképek milyen néprajzi szempontok alapján használhatók, hasznosíthatók. Természetesen csak átfogó, a részletekre ki nem terjedő ismertetést adhatunk. Ez természetes is, hiszen a részletes feldolgozás, térképeink néprajzi kiaknázása nem ennek a dolgozatnak, hanem a térképek tanulmányozásán alapuló néprajzi kutató- és feldolgozó munkáknak a feladata. Az alábbiakban mindössze néhány fontos, alapvető lehetőségre mutatunk rá, olyanokra, amelyek további kutatások kiindulópontjai lehetnek. Az is természetes, hogy „példatárunkban" nem hivatkozhatunk minden térképre. Csupán a leglényegesebb, a valamilyen szempontból fontos, jellegzetes térkép kap említést, a már említetteken kívül. A térképgyűjteményben igen sok az ábrázolt terület felszínével, dombor-