Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Dankó Imre: A kéziratos térképek néprajzi felhasználásának szempontjai.

zati viszonyaival foglalkozó térkép. Ezeknek nagy értéke a sok helynév megörökítése, meghatározása (például: 1785-ből Máta és környéke domborzati térképe, Dv. T. 65.; Balmazújváros határának térképe, SzmT 8.; 1786-ból Hajdúböszörmény domborzati térképe Hv. T. 31.; 1810-ből Debrecen „határleírási" domborzati térkép. Dv. T. 220.; stb.). A domborzati tényezők között különös figyelmet érdemelnek a halmok. Igen sok térkép rajzban is jelzi őket. (így például egy 1834-ből származó térképünk is a „Kokasló"-t, a „Szepesi Telek"-et halom jelentéssel, a „Kamarás halom"-t és a híres „Basa hálmá"-t. Dv. T. 1106. Egy másik, de ugyanebből az évből származó térképünk jelzi az „Őr halom"-t, és szép rajzban is a „Nyüvedi Laponyag"-ot. Dv. T. 1107. Az 1845-ből való térképünk egy sereg halom rajzát közli, nevét azonban csak a „hegyes halom", a „Kamarás halom" és a „Basa halma"-nak jegyezte fel. Dv. T. 1157. Viszonylag sok térkép foglalkozik egy-egy település egészének bemutatásával. Érdekes, hogy Debrecenen kívül a többi településnek nem arányosan megoszló a térképi feldolgozása. Például Szoboszlónak, Hadháznak alig van térképe, míg Nánásról igen sok térkép készült, maradt fönn. A települések egészének térképes bemutatása igen fontos néprajzilag, mert a legkülönfélébb összefüggéseket együttesen mutatja be. A különböző tereptárgyakat minden térkép feltünteti ugyan, de egyesek némelyiküket hangsúlyosan. így például a halmokat az 1760-ból származó debreceni térkép (Dv. T. 15.), ahogy már említettük is. A debreceni dűlőknek is nem egy nagyszerű térképe van (1746-ból Dv. T. 1.; 1752-ből Dv. T. 11. — ez Máta és környező puszták dűlőit tünteti föl). Néprajzi szempontból jelentősége van az utak jelölésének. Egy 1813-ból származó debreceni térképen pl. a következő út, utca adatokat találjuk: „Nyoltzadfél ölnyi Szélességű Köz"; „Cser utsza melj tíz ölnyi szélességű"; „Régi Fél szer Varga utsza", Dv. T. 960. Az út minőségére, használati módjára ad felvilágosítást egy 1810-ből való debreceni térkép adata: „Gyalog út vagy is Barázda". Dv. T. 944. Kimondott növényföldrajzi térképeink is vannak (1810-ből Apafája erdő növényzete és talajviszonyairól Dv. T. 231.; 1830-ból Dv. T. 591.). Ide is számíthatjuk a nagy számban található erdőrendezési, erdőgazdálkodási térképeket. Példáinkat azonban nem itt, hanem a művelési ágak térképi ábrázolásáról elmondottaknál sorakoztatjuk fel. A művelési ágakat feltüntető térképek rendkívül fontosak. Lássuk tehát őket részletesebben. A földművelés, mezőgazdaság általános kérdésein túl a földhasználatra, az agronómia fejlettségére is nyújtanak felvilágosításokat, elsőnek a birtoklás kérdéseire fénytvető adatokat említjük: az 1802. évi térkép a „Zeleméri Teleken" földterületet jelöl „Debreczeni Portio" néven. Egy 1828-ból származó térkép pedig „Foglalás" névvel jelöl egy bizonyos földterületet. Dv. T. 1077. Egy 1834. évi térkép érdekes jelzése: „Hólt Kadarcs a Polgárok birtokában". Dv. T. 1107. Dv. T. 1284. A földhasználatról felvilágosítást nyújtó adatok, jelzések egész légióját találjuk térképeinken pl.: Debrecen, 1825. „Veteményes kert". Dv. T. 1061.; Debrecen, 1825. a „Köntös kerti Szöllők". Dv. T. 1060.; Debrecen, 1839. a „Pallagi pusztán" feltünteti a „régibb Szántásban levő Föld"-et Dv. T. 1133.; Debrecen, 1858. „Az Olajütőkörnyékén levő Majorsági földek Térrajza" c. térképen: „Farakhely", „Pékház", „Homok hordó hely". Dv. T. 1229. Erdőművelés: 1824-ből Dv. T. 513., 514. — az úgynevezett „vágásokat"— tünteti föl; 1829-ből Dv.T. 573.; 1830-ból Dv. T. 592., 593; 1831-ből Dv. T. 594/1— 2.; egy 1828-ból származó térképünk a fakitermelés helyét is jelzi, Dv. T. 550. stb. Az erdőműveléssel foglalkozó térképeink között több speciális is