Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Dankó Imre: A kéziratos térképek néprajzi felhasználásának szempontjai.

mértékben függ a táj felszíni adottságaitól (ellentétes, egymást kiegészítő tájak találkozása, peremvidékek, vásárhelyek kialakulása, termékcsere, vízi és szárazföldi utak, szorosok, hágók, őrhelyek, vámhelyek stb.). A művelődésre nézve is számos következtetést lehet levonni egy-egy táj felszínének és a rajta élő növény- és állatvilág ismeretéből. A közlekedésileg hátrányos helyen élő közösség elzárkózva kevésbé fejlődik, illetőleg egyéni úton halad. A népi kultúra eleve fáziseltolódás eredménye, tagoltsága többek között az elzárkózás következménye. Beszédes bizonyítékai ennek a folyamatnak a népcsoportok, a tájnyelvek (lásd: térképek a kistájakról, a néprajzi csoportokról, a nyelvjárásokról). Mint rendkívül értékes és igen sokoldalú, néprajzilag is fontos felvilágosításokat nyújtó térképelemeket kell megemlítenünk a helyneveket. A helynevek jelentőségére számos helyen a kutatók egész sora felhívta már a figyelmet. Megállapításaikat felesleges volna ezúttal elismételni.

9 Mindössze azt szögezzük le, hogy a térképek az elsőrendű forrásai a helyneveknek. A topográfiailag nem meghatározott, tehát környezetében nem ismert helynév kevésbé értékes, kevésbé kiaknázható, mint a térképen elhelyezett, meghatározott. Ennek ugyanis esetleg ismertek a térkép adta lehetőségek következtében a keletkezési okai, összefüggései, kora, változatai stb. A függőleges és vízszintes tagoltság feltüntetésénél többet nyújtó térképek szükségszerűen közvetlen felvilágosítással szolgálnak az ábrázolt terület társadalmáról. A legegyszerűbb többlet, amit a térképek zöme tartalmaz a felszíni adatokon túl, az a települések jelzése. A térképek részletességétől, méretarányától függően a települések jelzése más és más, néprajzilag jobban, illetőleg kevésbé jól értékesíthető. Ahol csak a társas (zárt) településeket jelzik és azokat is csupán egy-egy körrel vagy ponttal, a település természetéről rendjéről, sajátosságairól alig tudhatunk meg valamit. Ellenben, ha a térkép annyira részletes, hogy feltünteti az egyes vagy egyedüli (nyílt, szórvány) településeket is, ha a társas települések formáját, szerkezetét is ábrázolja, akkor számos néprajzilag is értékesíthető következtetést vonhatunk le belőlük. A települések egy-egy csoportját, a közigazgatás valamilyen egységét is ábrázoló térképek még tovább lépnek. Már alkalmasak történelmi, jogi vonatkozások felderítésére is. Egy-egy település természete, sajátságai általában leolvashatók a térképről. A település szerkezete a benne folyó népélet, életmód viszonyait tükrözi (mezőgazdasági, ipari település, esetleg nomád szállás, halásztelep, kereskedő-közlekedési település, vásárhely, állattartó telep stb.).

10 A települések — akár egyesek, magánosak, akár társasok azok —• építményekből, házakhói állanak. Sok térkép jelzi a telket, amin az építmények, a ház áll. A telekábrázolás rendkívüli jelentőségű, mert számos adat kiolvasható a telekformákból, a teleknagyságból, az esetleges telekosztódásból, a telek beosztásából, tagoltságából, a telkek terjeszkedéséből stb. (pl. 1825-ből egyik térképünk jelzi „Nagy Mihály telekje és elavult fold háza"-t. Dv. T. 1050., illetve egy korábbi, 1809-ből „Miklós Utszánn No. 146. Balog Incessorok Telekje"-t. Dv. T. 1214., vagy egy másik, ugyancsak 1825-ből több telek rajzát „A' Nemes Városnak birtokábann levő úgy nevezett Váji Ház és polgár Szent Imrei Háza között". Dv. T. 1053.). A legfontosabb építmény a lakóház. A ház az egyik leglényegesebb néprajzi kutatási tárgy, mert a népélet legteljesebb komplexuma.

11 Kutatása szinte a népélet egészére fényt deríthet. A térképek nagy csoportja értékes felvilágosításokkal szolgál a lakóház formájára, anyagára, beosztására, a telken való elhelyezkedésére, a telken álló más építményekhez való viszo-