Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Dankó Imre: A kéziratos térképek néprajzi felhasználásának szempontjai.

máznak, természetüknek megfelelően levéltári forrásoknak kell tekintenünk és úgy is kell őket kezelnünk, felhasználnunk. Végeredményben ez a helyzet magukkal a térképekkel is. Nemcsak szervezetileg tartoznak a levéltári anyaghoz, hanem természetükből következőleg is. A voltaképpeni levéltári anyagtól csupán abban különböznek, hogy nem az írás, hanem a rajz, az ábrázolás, a kartográfia sajátos jelrendszere rajtuk a lényeges. Ezért aztán a kéziratos térképek méltán foglalnak helyet a levéltárak elkülönített, sajátos különgyűjteményeiben. Igen sok kéziratos térkép nem ezekben a különgyűjteményekben található. Hanem bizonyos ügyirathoz csatolva, mint az ügyirat, okmány szerves része, igazoló, bizonyító erejű illusztrációja, a különféle irategységekben vannak (pl. igen sok kisajátítással, építkezés engedélyezésével, településrendezéssel foglalkozó ügyirat mellett ott találjuk a kérdés térképen való rögzítését). A térképeket három csoportra oszthatjuk. Az első csoportba az általános térképek tartoznak. Ezek közt találjuk a hegy- és vízrajzi, valamint a közigazgatási-, politikai térképeket. Ábrázolhatnak akár egész világrészeket, országokat, akár csak egyes vidékeket, településeket, sőt településrészeket. A térképek nagy hányada ebbe a csoportba tartozik. Különösen vonatkozik ez a megállapítás a régi térképekre, a kéziratos térképekre, amelyek közül sok még azokban az esetekben is megmaradt az általánosság keretei között, amikor valamilyen jól körülhatárolt, konkrét cél érdekében készült. A második csoport az úgynevezett szaktérképek összetett csoportja. Két különálló részre tagolódik. Az első részben a természeti viszonyokkal foglalkozó térképek foglalnak helyet, mint a geológiai, az éghajlati, a vegetációs és az állatföldrajzi térképek. A második részben a társadalmi viszonyokat rögzítő térképeket találjuk. A demográfiai, a kulturális térképeket, amelynek egyik alcsoportját éppen a néprajzi térképek alkotják (népcsoportok, nemzetiségek, nyelvek elterjedésének ábrázolása stb.). Nem kell külön szólni arról, hogy a természeti körülményeket ábrázoló szaktérképek sem lehetnek mentesek a társadalmi vonatkozásoktól, hiszen például a geológiai térképek felvilágosítással szolgálnak a bányászatot, az ipart illetően úgy, ahogy például a vegetációs térképek a földművelésre, állattartásra, erdő-, vagy rétgazdálkodásra nyújtanak nélkülözhetetlen információkat. A társadalmi vonatkozású szaktérképek megint igen sokfélék lehetnek. A demográfiai térképek foglalkozhatnak a népsűrűséggel, a természetes szaporodással, a migrációval, a halálokokkal stb. A kulturális térképek hasonlóan igen változatosak lehetnek az analfabetizmus ábrázolásától kezdődően a vallások elterjedésén keresztül az egy főre eső könyv-, újság- stb. termelés vagy -fogyasztás ábrázolásáig. Az ebbe a csoportba tartozó néprajzi térképek körébe sorolhatók azok a térképek is, amiket a néprajzi jelenségek térbeli elhelyezkedésének, elterjedésének ábrázolására készítenek. Az említett néprajzi térképeket Barabás Jenő három fokozatba osztotta. A legkezdetlegesebb fajta az úgynevezett illusztratív térkép* Fejlettebb a második fokozat, a dokumentum térképek csoportja.

7 A legmagasabb fokú, az összefüggéseket a legszélesebb körben feltáró csoport, az atlaszok csoportja.

8 Ezekből ismerhető meg legalaposabban a népélet, a kultúra különböző jelenségeinek élete, egymással való kapcsolata, keletkezése, elterjedése, módosulása, átalakulása, elhalása; az átadás, az átvétel, a változás indítékai, körülményei, lefolyása. Á térképek egy sajátos csoportját az úgynevezett munkatérképek alkotják. Ezek túlnyomó többsége is eredményesen aknázható ki a néprajzi megismerés érdekében. A legtöbb munkatérkép szoros kapcsolatban áll az előző csoport térképei-