Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Dankó Imre: A kéziratos térképek néprajzi felhasználásának szempontjai.

De nemcsak ebben a formában adhat a földrajztudomány, közelebbről a térkép, a kartográfia segítséget néprajzi kérdések megválaszolásához, hanem abban az esetben is, amikor megadott térképek állnak rendelkezésünkre és azokból kell néprajzi értékű, érdekű adatokat, felvilágosításokat nyernünk. A kartográfia ebben az esetben is gazdag forrás, kiváló segítőeszköz. Szinte általánosságnak hat elmondani, hogy a térképek néprajzilag is igen sokoldalúan felhasználhatók, kiaknázhatók. Ez nemcsak abból a sokat hangoztatott tény* bői következik, hogy a földrajz és a néprajz kölcsönösen egymás segédtudományai, hanem abból is, hogy a térkép egy bizonyos időpontban rögzíti azokat a fizikai (földrajzi), sőt sok esetben társadalmi és kulturális körülményeket is, amelyek között egy bizonyos társadalom-kultúra él. A térkép ebből következően elsősorban a történeti néprajz jó forrása.

4 A történeti néprajz a térképekben egyik legfontosabb forráscsoportját tiszteli. Ez könnyen érthető, hiszen a térképeken megörökített fizikai, esetleg más körülményekből következtetni lehet a korabeli társadalom életére, fejlettségére, a népélet viszonyaira, korunk nagy kutatási céljára: az életmódra. Különösen jól hasznosíthatók a különféle speciális térképek (szaktérképek), amelyek a különböző körülmények egyikét-másikát kiemelve, hangsúlyozottan rögzítik (pl. az erdészeti térképek). Gondoljunk csak egy növényföldrajzi térképre, amely egy bizonyos időpontban felvilágosítással szolgál egy bizonyos területen a növények elterjedéséről, arányairól, az egyes növényféleségek átvételéről, átadásáról, sőt esetleg felhasználásáról is. Mindezek a mozzanatok összességükben a népélet egészét alkotják és a részek, részletek plaszticitása révén alaposabb, könnyebben és jobban érthető, sokoldalúbban hasznosítható lesz az egész, a teljes kép. A térkép, ahogy említettük, a mindenkori fizikai (földrajzi) környezetet rögzíti elsősorban. Csak mellékesen, másodlagosan szól társadalmi-kulturális viszonyokról. Közvetlen néprajzi felvilágosítással is csak ritkán szolgálnak, kivéve természetesen a speciális néprajzi térképeket. De azért az is előfordul, hogy a térképek közvetlen néprajzi információkkal szolgálnak. Nem egy régi, kéziratos térképünknél találunk ún. keretrajzokat, amelyek az ábrázolt vidékkel kapcsolatosan eszközöket, viseleteket, építményeket, munkafolyamatokat stb. ábrázolnak. Sokszor találkozhatunk látképszerű ábrázolásokkal is. Mindezek közvetlenül hasznosíthatók a néprajztudomány számára. Azonban ezek nem térképek, hanem a térképek járulékos elemei, díszei. Találunk azonban a térképeken is bizonyos rajzokat (nemcsak épületalaprajzot), amelyek az ábrázolt tereptárgyak formai, szerkezeti, funkcionális szerepéről tájékoztatnak (pl. kút-, híd-, határjelrajzok). A térképek által rögzített körülmények összessége a táj. A táj az ember és a társadalom szempontjából egyáltalán nem közömbös.

5 A civilizáció alacsony fokán álló ember és társadalom nagymértékben ki van szolgáltatva környezetének, a táj természeti adottságai döntően befolyásolják életét. A civilizáció magasabb fokán élő ember, társadalom a körülmények adottságait kihasználja, munkája, élete tájátalakító erejű és jellegű. A népélet minden esetben egy bizonyos tájban, az illető táj adottságaihoz kötötten folyik. Kettőjük között az összefüggések egész légiója biztosítja a kölcsönhatások állandósulását. Ezek az összefüggések teszik lehetővé, hogy a fizikai körülményeket rögzítő térképekről leolvasható legyen az életmód, megismerhető legyen a népélet. Gyakran a térképekhez szöveges magyarázatok is járulnak. Ezek a térképen ábrázolt jelenségeket világítják meg. Általában igen jó adatokat tártai-